Mit jelent a gaslighting?

A kifejezés eredete Patrick Hamilton Gázláng című drámájáról kapta a nevét. Az 1938-ban megjelent műben egy férfi addig manipulálja a feleségét, amíg a nő elhiszi, hogy megőrült. A történetből 1945-ben filmadaptáció is készült Ingrid Bergmann főszereplésével, ami még híresebbé tette az eredeti művet.

A cím a történet egyik ikonikus jelenetére utal, amelyben a férj a padláson álló gázlámpák körtéit estére kicsavarja, majd amikor a felesége rákérdez arra reggel, hogy miért villóztak éjszaka a fények, a férfi meggyőzi a feleségét, hogy nem történt semmi ilyen, csak beképzelte.

A rövidke jelenetből már kirajzolódhat a fejünkben, hogy mit takarhat ez az elsőre homályosnak tűnő kifejezés: a gázlángeffektus egy erős érzelmi és pszichológiai bántalmazás, amelynek során a bántalmazó minden áron kétségeket akar ébreszteni a másikban azért, hogy még jobban magához láncolja őt.

Az adott fél folyamatosan félrevezeti a másikat, hazugságokkal próbálja elhitetni saját igazát, ezekkel pedig idővel eléri, hogy az áldozat totálisan elbizonytalanodjon a józan eszében és saját érzéseiben.

Természetesen ez a fajta dinamika bármilyen nemek között előfordulhat, és ugyan párkapcsolatokban figyelhető meg a leggyakrabban, ugyanígy előjöhet más társas kapcsolatban is, például szülő és gyerek, vagy főnök és beosztott között.

A nagyon jó manipulációs készséggel rendelkező bántalmazó sok esetben nem is tudatosan viselkedik úgy, ahogy: a „gázlángolás” nem egy vele született személyiségjegy, sokkal inkább egy viselkedési mintázat, amit gyerekkorban sajátított el. Eredete leginkább abban gyökeredzik, hogy a bántalmazó a felszín alatt végtelenül bizonytalan önmagában, így ezt a taktikát használva próbálja magához láncolni áldozatát, hogy ne veszítse el őt.

A gázlángolás nemcsak az adott társas kapcsolatra és a minden napokra nyomja rá erőteljesen a bélyegét, hanem számos hosszú távú hatásai is lehet az áldozat mentális egészségére, illetve későbbi társas kapcsolataira. Amennyiben a bántalmazó karmai közül sikerül is kiszabadulni, az önbizalom és reális önkép felborulásának helyretevése nem egyszerű és nem rövid folyamat.

Mik az árulkodó jelek?

Az egyik legnagyobb kihívás a probléma felismerése, hiszen, ha az ember benne van már a szituációban, és rossz esetben már meg is szokta azt, valószínűleg már fel sem tűnnek neki a bántalmazás jelei, csak azt érzi, hogy valami nagyon nem stimmel vele. Duplán nehezítő tényező, hogy miután a bántalmazó sugallatára már megkérdőjelezi a saját érzéseit és gondolatait, még ha fel is merülne benne, hogy érzelmi manipuláció kereszttüzében van, sok esetben ezzel kapcsolatban is kétségei támadnak.

Általában a környezet sokkal előbb veszi észre, hogy valami súlyos probléma van, ám az esetek nagy részében sajnos a bántalmazó ügyes taktikákkal szépen lassan elvadítja az embereket áldozata körül, ezzel még jobban kiszolgáltatottabbá téve őt.

Azonban akad pár jel, amelyekre kicsit odafigyelve kicsit kitisztulhat a kép és gyanússá válhat, hogy esetleg gázlángolás áldozata vagy.

Az egyik tipikus jel, hogy mindig az áldozat kér bocsánatot, még akkor is, ha őt sértették meg, egyszerűen olyan rosszul érzi magát a vita miatt, hogy mégis ő fordul esedezve a bántalmazójához. A hirtelen harag, vagy a másik szembesítése hamar átfordul abba, hogy elhiszi magáról azt, hogy miatta történt az egész és sokkal jobban járt volna, ha nem mond semmit.

Az érzelmi zsarolás egyértelműen az egyik legmérgezőbb jelenség egy társas kapcsolatban: miután a bántalmazó közli áldozatával, hogy milyen hülyén viselkedett egy adott helyzetben, még azt is hozzáteszi, hogy örüljön neki, hogy ő még elviseli ezt, mert más biztosan nem fogja.

És végül pár klasszikus mondat, amit a bántalmazó intéz áldozatához, amik tökéletesen megragadják a gázlángolás lényegét:

1. Ezt most megint túlreagálod!
2. Már megint túl érzékeny vagy!
3. Ezért nem kell rosszul érezni magad, másoknak sokkal rosszabb.
4. Az egész miattad történt, te kényszerítettél erre.
5. Állandóan csak képzelődsz!
6. Paranoiás vagy.
7. Túl komolyan veszel mindent, pedig én csak vicceltem!
8. Neked semmi sem elég jó!

Hogyan segíthetsz magadon?

A legelső és legnehezebb pont a probléma felismerése, hiszen mikor már csak azt hallod, hogy mindent beképzelsz és a bolhából csinálsz elefántot, nem könnyű meggyőzni magad, hogy okkal érzel dolgokat úgy, ahogy.

Az egyik leggyakrabban javasolt módszer, ami a leghatékonyabbnak bizonyul, egy napló vezetése, amiben minden a gázlángolás gyanús eseteket érdemes összeírni. A lényeg, hogy az összes bejegyzés minél részletesebb legyen, például: mi volt az adott helyzet, milyen párbeszéd zajlott le, mit mondott és mivel igazolta az állítását a másik fél és valós bizonyíték volt-e ez arra, amit mondott.

Érdemes azt is leírni, hogy milyen érzést keltett benned mindez, majd miután mindent leírtál, gondold azt is végig, hogy te mit szólnál, hogyha ezt az esetet egy barátod mesélné el neked.

A naplót bármikor visszanézheted és ezáltal objektív bizonyítékként is kezelheted, hogyha újra és újra ugyanazokat a becsmérlő szavakat kapod meg minden indok vagy ok nélkül.

Természetesen, mint minden más problémával is, hasznos, ha másokat is beavatsz gondolataidba, hogy kiadd magadból a gondolataidat és esetleg a naplót megmutatva kikérheted a véleményüket, hogy ők külső szemmel, hogyan látják az adott szituációkat.

Bármennyire is kilátástalannak és megoldhatatlannak tűnhet a helyzet, tudatos és objektív odafigyeléssel szépen lassan megbizonyosodhatsz a saját igazadról és érzelmeid validitásáról, külső segítséggel pedig – akár a bántalmazóval együtt dolgozva, ha ő nyitott erre – pontot tehetsz az ügy végére.

Kapcsolódó:

Megfosztanak a valóságodtól, és azt mondják, hogy csak képzeled az egészet

A gaslighting alapvetően egy nagyon súlyos érzelmi manipulációs eszköz:

„Érzelmi, mentális vagy pszichológiai abúzus, ami során a bántalmazó különböző eszközökkel elbizonytalanítja a bántalmazott percepcióját, valóságérzékelését és az önmagába vetett hitét. És mindezt azért teszi, hogy az ő kezében legyen a kontroll”

– mondja Vizin Gabriella, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének egyetemi adjunktusa, klinikai szakpszichológus és kognitív viselkedésterapeuta.