530 éve történt, hogy Kolumbusz Kristóf az Atlanti-óceánon hajózva meglátta a Bahamák partjait, amelyről azt hitte, hogy India. A hajónapló szerint 70 napi hajózás után, a 71. napon. A Bahamákon, a mai San Salvador szigetén kötött ki.
Az utazáshoz kasztíliai Izabella királynő bocsátott három hajót a rendelkezésére. Kolumbusz nyugat felé haladva (Toscanelli 1474. évi térképe alapján) Indiába akart eljutni, hogy a luxuscikkek keleti kereskedelmét megszerezze Velence elől.
Móricz Zsigmond: Rektor bácsi (részlet)
Csak magyarázott néha rektor bácsi.
Nem olyan unalmasan, mint a könyvben van, hanem gyönyörűen.
Nincs az a mese, ami olyan érdekes volna, mint az ő magyarázatai.
Elmondok egyet közülők.
Hogy is magyarázta meg Amerika felfedezését?
Így:
– Csend legyen!
„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, úgy híjták, hogy Spanyolviaszk ország.
Vót ott egy szegény ember, úgy híjták, hogy Kolompos Kristóf. Ez a Kolompos már gyerek korában szeretett hajókázást játszani, ha eső esett az utcán, papírcsónakkal lábolt a vízbe. Sokat felfenekelte miatta az anyja.
Hanem hát a pulya megnő. Ember lett belőle. Még akkor is nagyon szeretett a tengeren hajókázni. Hát egyszer kapja-fogja magát, kedve szottyant, oszt aszondja, hogy ő felfedezi Amerikát.
Fel ám! ha olyan szegény ember nem vóna, mint a templom egere. De vót hajója?
Nem baj. Gondolt egyet. Elment a királyhoz, oszt aszondja neki:
– Felséges királyom, életem-halálom – én fel akarom fedezni Amerikát, de nincsen hajóm. Gyalog meg nem tudok átmenni a tengeren.
– Ha csak e kell – aszondja a király –, egyet se búsulj. Lesz hajó. De hány kell?
– Kéne vagy három, uram király, mert az út soká tart, ennivalót is kék vinni magunkkal.
Hát a király adott három hajót. Azt megrakták üveggalárissal, hogy legyen mit adni a vadaknak. Agyút is tettek a hajóra, hogy majd avval ijesztgessék a vörösbőrűeket.
No jó. Elindultak. Mentek, mendegéltek a három hajóval. Négy napig meg se álltak. Mindig mentek. Akkor aztán estére földet vettek észre.
– No itt megháljunk – aszondja Kolompos –, reggelre aztán majd kiszállunk a partra.
Úgy is vót.
A parton egy vörösbőrű ember ácsorgott. Megszólítja Kolompos.
– Adj’ isten, atyafi! Mondja csak, nem Amerika-e’?
– De b’zon, hogy a. Hogyne vóna, mikor a. Tán kend az a Kolumbus?
– Én ám!
– Teringettét! Hászen akkor fel vagyunk fedezve.”
