KNAUSZ IMRE:
MŰVELTSÉG ÉS DEMOKRÁCIA • Kísérletek a pedagógia bírálatára • 2010–2018
„Egy ember elindul A városból B városba 4 km/h sebességgel. Ugyanabban a pillanatban B városból is elindul egy kerékpáros A városba 10 km/h sebességgel. Egy óra múlva találkoznak. Igen ám, de amikor A városból a gyalogos elindult, az orra hegyéről egy légy is elindult 20 km/h sebességgel a B városból induló kerékpáros felé, leszállt az orrára, de már indult is vissza, és így ingázott a két orr között, amíg a találkozó meg nem történt. A kérdés, hogy mennyi utat tett meg összesen a légy. A matematikában járatlan olvasó talán már a közepén feladta a gondolkodást. De gyakran előfordul, hogy még a felkészültebb áldozatok is nagyon nehéznek ítélik a problémát. Ha határérték-számítási sémákat akarunk mozgósítani a megoldáshoz, elvesztettük a játszmát, ha azonban képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni a fölösleges információkat, és észrevesszük, hogy egyenes vonalú egyenletes mozgásról van szó, amelynek ismerjük a sebességét, és azt is tudjuk, mennyi ideig tartott, akkor a megtett út »kiszámítása« pofonegyszerűnek tűnik. A rutinos feladatmegoldó valójában nem is érti, hogy mi okozhat nehézséget valakinek egy ilyen feladatban, mivel egyszerűen nem foglalkozik az irreleváns információkkal.
A kognitív sémák másik – az előzővel ellentétes – nélkülözhetetlen funkciója, hogy a hiányzó információt a sémák segítségével pótoljuk. Ha egy történetet hallunk arról, hogy valaki megebédelt egy étteremben, feltételezzük (alapértelmezés szerint), hogy az ott megrendelt ételeket fogyasztotta el, nem a táskájából vette elő az otthon becsomagolt szendvicset. Továbbá feltételezzük, hogy nem a szomszéd asztalról vette el a levest stb. Az alapértelmezést (amelyet a fejünkben raktározott séma tartalmaz) egészen addig hallgatólagosan igaznak gondoljuk, amíg az ellenkezőjéről nem kapunk információt. Aki nem képes észlelését ilyen alapértelmezett értékekkel kiegészíteni, olyan komikusan viselkedhet, mint Papageno, amikor rátalált Paminára, és az Éj Királynőjétől kapott kép alapján megpróbálta megállapítani a személyazonosságát: minden egyezik, kivéve a kéz és a láb, ugyanis az arcképen Paminának nincs keze és lába.61 Ha valaki megkérdezi, nem tudjuk-e hány óra van, a kérdést magunkban kiegészítjük az alapértelmezésnek megfelelő valódi kérdéssel, hogy ti. ténylegesen hány óra van, és nem idegesítjük fel a kérdezőt azzal a válasszal, hogy de, tudjuk.”
A kiemelt néhány mondatnál persze komolyabb elmélkedéseket tartalmaz a kötet, akit érdekel, és még nem jutott hozzá, a tartalom alapján is közelíthet hozzá:
Tartalom
Műveltség és demokrácia 15
Bevezetés 15
Mire való a műveltség? 34
A tudás természetéről 78
A műveltség és a valóság 108
Nemzetépítés és Nemzeti alaptanterv 143
A kötött tananyag és az oktatás hatékonysága 153
Hálóba gabalyodva 164
Mégis, kinek a szövege? 172
Iskolai demotiváció – amnéziás demokrácia 182
Mi a nevelés? 198
A fókusz mint oktatáselméleti kategória 210
A Hamupipőke-effektus 219
A pedagógiai kultúráról 231
Eldologiasodás és elismerés az iskolában 256
Irodalmi nevelés 265
Mint oldott kéve 273
Oktatás irgalmasság nélkül 281
Az iskolai nevelés fölöttébb szükséges voltáról 291
Műveltségkép az ezredforduló után 300
Az általános iskola feladatáról 318
Tananyag és valóság 330
Kétféle tudás 340
Műveltség és szabadság 352
Műveltség, tanterv, vizsga 361
A találkozás kultúrája 372
Utóhang 381
Hivatkozott irodalom 388
Loading...
Reload document 
Open in new tab 
