Mondókák

„A mondókák a gyermekek körében használatos, erősen ritmikus, dallamos hanglejtésű vagy sokszor énekelt versikék” (Lajos 1980: 641). Borsai Ilona a népi gyermekmondókák fő jellegzetességeiként az alkalomhoz vagy szándékhoz kötődést, a sajátos funkciót, valamint a szöveg és a funkció konkrét vagy áttételes kapcsolatát említi. „Olyan komplex műfajjal állunk szemben – írja –, amelyben a kisgyermek életének vagy a természet jelenségeinek különböző alkalmaihoz kapcsolódó ritmikus szöveg egy bizonyos mozdulat vagy mozdulatsor kíséretében, ütempáros szerkezetből alakuló, gazdag formavilágú dallammotívumokkal, illetve deklamáló vagy dallamos hanglejtéssel hangzik fel” (Borsai 1980: 575).

Ide tartoznak az ún. dajkarímek, tehát azok a mondókák, amelyeket a felnőttek alkottak a gyermekek számára. A szövegek a mindenkori funkcióhoz igazodnak s emellett a gyermekek korához és fejlettségéhez. Általában a rövidség jellemzi őket, kivéve egyik-másik hosszabb ujjkiszámoló-tenyércsiklandozó mondókamesét.

E mondókák java része országosan ismert. Tematikailag többnyire egyszerűek. Gyermekbeszédből való vagy kedveskedő szavakkal színesítik ezeket a mondókákat. Gyakran álpárbeszédesek, vagyis a kérdező és a válaszoló egyaránt a gyermeket szórakoztató felnőtt vagy idősebb testvér. A mondókák szórakoztatva, játék közben oktatják, nevelik, szoktatják a kisgyermekeket. Céljuk a mozgás és értelmi fejlődés elősegítése, egyben az érzelmi kapcsolatok elmélyítése.

A szórakoztató mondókákat többnyire a kisgyerek simogatása, csiklandozása, kezének csipkedése vagy homlokának, orrának, fülének érintése kíséri.

Országúton nagy a hó

Országúton nagy a hó,
a kocsinak sose jó.
Domboldalon nagy a hó,
a szánkónak ez a jó.

Domboldalon fut a szán,
ez az öröm igazán.
Ha felborul az a szán,
hóba gurul fiú, lány.

Nagy a hó igazán

Nagy a hó igazán, fut a sí, meg a szán.
Hej, hó, lecsúszik a Jani, meg Ferkó.

Tél

Hóember, hóember, hóból van a lába,
répából a szája.
Amíg itt a tél, senkitől se fél,
subájára, kalapjára havat szór a szél.

Hóember, hóember, itt áll az út szélen,
hízik egész télen.
Ha meleget ad, a tavaszi nap,
ide-oda düledezik, csöpög mint a csap.

Esik a hó térdig ér már

Esik a hó térdig ér már,
hóból épült hófehér vár.
Abban lakik a hóember,
hócsatázni velünk nem mer.

Tudok én egy igazán jót,
húzzuk elő a kis szánkót,
egyik húzza, másik tolja,
csússzunk le a dombon rajta.

Ziki zaka zakatol

Ziki, zaka zakatol
ez a vonat valahol.
Én vagyok a vasutas,
Te meg lehetsz az utas.

Töröm, töröm a mákot

Töröm, töröm a mákot,
sütök vele kalácsot.

Tente baba, tente

Tente baba, tente,
a szemedet hunyd be,
aludj ingó-bingó,
kicsi rózsa bimbó.
Alszik az ibolya,
csicsíja, babája.

Tekeredik a kígyó

Tekeredik a kígyó,
rétes akar lenni.
Tekeredik a rétes,
kígyó akar lenni.

Süssünk, süssünk valamit

Süssünk, süssünk valamit,
Azt is megmondom, hogy mit!
Lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.
Sodorva, tekerve,
Túróval bélelve,
Csigabiga rétes,
Kerekes és édes.

Süss fel nap

Süss fel nap, fényes nap
kertek alatt a ludaink megfagynak.

Sétálunk, sétálunk

Sétálunk, sétálunk,
egy kis dombra lecsücsülünk,
csüccs.

Pál, Kata, Péter

Pál, Kata, Péter jó reggelt!
Már oda kinn a nap felkelt.
Szól a kakasunk, az a nagy tarajú,
gyere ki a rétre, kukurikú.

Nyuszi fülét hegyezi

Nyuszi fülét hegyezi,
nagy bajuszát pödöri,
répát eszik rop, rop, rop,
ugra-bugrál hopp, hopp, hopp.

Mérleg vagyok billegek

Mérleg vagyok, billegek,
kezeimbe súlyt viszek.
Óra vagyok, ketyegek.
Óvodába elmegyek.

Ilyen nagy az óriás,
Kapaszkodj meg kispajtás.
Ilyen kicsi a törpe,
guggoljunk le a földre.

Megy a kocsi

Megy a kocsi, fut a kocsi
Patkó dobogás.
Megy a vonat, fut a vonat:
Zúgó robogás.
Vajon hova fut a kocsi?
Három falun át.
Vajon hova fut a vonat?
Völgyön, hegyen át.

Megy a gőzös, megy a gőzös

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára,
Kanizsai, kanizsai állomásra.
Elől ül a masiniszta,
hátul meg a krumplifejű palacsinta.
(ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.)

Mackó, mackó ugorjál

Mackó, mackó, ugorjál,
mackó, mackó forogjál!
Tapsolj egyet,
ugorj ki!

 

Lóg a lába lóga

Lóg a lába, lóga
Nincsen semmi dolga,
mert ha dolga volna,
a lába nem lógna.

Kisegér, kisegér

Kisegér, kisegér minden lukba belefér,
belefér, belefér, hiszen azért kisegér.

Kerek tóra gólya száll

Kerek tóra gólya száll,
közepébe besétál.
Lehajtotta a fejét,
kereste a pecsenyét.
Hajlongtak a nádszálak,
intettek a békának:
Béka vigyázz! Ki ne bújj!
Csak guggolj le, és lapulj!
Ám a béka nem ügyes,
Intő szóra nem figyel,
kiugrott a tópartra,
és hamm a gólya bekapta.

Így ketyeg az óra

Így ketyeg az óra, tik-tak jár
benne a manócska kalapál.
Ha megáll az óra, és nem jár,
alszik a manócska és nem kalapál.

Hóc, hóc katona

Hóc, hóc, katona, ketten ülünk a lóra.
Abrakot a csikónak, nagyot ugrik Lacónak.

Húzz, húzz engemet

Húzz, húzz engemet, én is húzlak tégedet.
Amelyikünk elesik, az lesz a legkisebbik.

Hívjad a, hívjad a falovacskát

Hívjad a, hívjad a falovacskát,
add neki, add neki a zabocskát.
Jól lakik attól, hízik a zabtól,
falovacskám.

Hívjad a, hívjad a kicsi kecskét,
add neki, add neki a tejecskét.
Jól lakik attól, hízik a tejtől,
kicsi kecském.

Hej, Gyula, Gyula, Gyula

Hej Gyula, Gyula, Gyula,
szól a duda, duda, duda.
Pattogatott kukorica.

Hej kora reggel délelőtt

Hej kora reggel, délelőtt
ácsolják a háztetőt.
Fenn a tetőn a cserepes,
rakja már a cserepet.
Füstöl a kémény, kész a ház,
látogass meg kispajtás.

Hangverseny

Háp, háp, háp!
Jönnek a kacsák!
Hej, de szomjas, hej de éhes
Ez a társaság!

Bú, bú, bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai
közt a kukurikú!

Röf, röf, röf!
Orra sárba döf.
Sonka lábán Kucu néni
Fürödni döcög.

Bú, röf, háp,
Sípok, trombiták.
Díszes társaság.

Ha én cica volnék

Ha én cica volnék,
száz egeret fognék.
De én cica nem vagyok,
egeret sem foghatok.

Gyí paci paripa

Gyí paci, paripa,
nem messze van Kanizsa,
oda érünk délre,
libapecsenyére.

Gyerekek, gyerekek

Gyerekek, gyerekek szeretik a perecet,
sósat, sósat, jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz,
aki nem vesz, éhes lesz.

Fújj a szél a fákat

Fújj a szél a fákat,
letöri az ágat,
reccs!

Erdő szélén házikó

Erdő szélén házikó,
ablakában nagyanyó.
Lám egy nyuszi ott robog,
az ablakán bekopog.
Kérlek segíts én rajtam,
a vadász a nyomomban.
Gyere nyuszi sose félj,
megleszünk mi kettecskén.

Én kis kertet kerteltem

Én kis kertet kerteltem,
bazsarózsát ültettem.
Szél, szél fújdogálja,
eső, eső veregeti. Hú!

Elmegyünk az állatkertbe

Elmegyünk az állatkertbe,
benézünk a ketrecekbe.
Hát az ember mit nem lát:
mókus gurít motollát.

Dirmeg-dörmög a medve,
nincsen neki jókedve.
Én a kígyónak nem hiszek,
mert nyelvet ölt és így sziszeg: SSZ

Egy kis malac

Egy kis malac röf-röf-röf
trombitálgat töf-töf-töf.
Trombitája víg ormánya,
földet túrja döf-döf-döf.

Jön az öreg meglátja,
örvendezve kiálltja:
Rajta fiam, röf-röf-röf-röf,
apád is így csinálja!

Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek.
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
ezek ám a legények!

Ég a gyertya ég

Ég a gyertya ég,
el ne aludjék.
Aki lángot,
látni akar,
mind le guggoljék.

De jó a dió

De jó a dió!
Fütyül a rigó,
Vidám dala szál:
Élni, jaj de jó!

Gyere Te rigó,
Itt van a dió:
Héja ropogó,
Bele csudajó!

Csiga-biga gyere ki

Csiga-biga gyere ki,
ég a házad ide ki.
Kapsz tejet, vajat,
holnapra is marad.

Cirmos cica haj

Cirmos cica haj,
hová lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon,
most lesz neked jaj!

Cini-cini muzsika

Cini-cini muzsika,
táncol a kis Zsuzsika,
jobbra dől, meg balra dől.
Tücsök koma hegedül.

Cifra palota

Cifra palota,
zöld az ablaka.
Gyere ki Te tubarózsa,
vár a viola.

Kicsi vagyok én,
majd meg növők én.
Én leszek a legjobb ember,
a föld kerekén.

 

Borsót főztem