Német kutatók a Max Planck Meteorológiai Intézetben számoltak be arról, hogy szuperszámítógépes feldolgozás segítségével újraalkották a Földről készült egyik legismertebb fotót. A Blue Marble, azaz kék márvány(golyó) címet viselő képet 1972-ben, az Apollo 17 legénysége készítette útban a Hold felé, és az elmúlt 50 évben illusztrációként több millió kiadványba került be.
A német kutatók most a képen látott mintázatokat betáplálták egy klímamodellezésre használt szuperszámítógépbe, amivel nem csak újraalkották annak egy nagy felbontású, részletesebb változatát, de képesek voltak azt tovább futtatva egy amolyan időjárás-előrejelzést is létrehozni – azaz, megállapítani, hogy ha az asztronauták maradtak volna a kép készítésének helyén, mit láttak volna az esemény előtti és a követő órákon és napokon belül.
A fényképet gyakran a béke, a szolidaritás, a fenntarthatóság és a környezetvédelem kérdéseivel kapcsolatos, növekvő globális tudatosság támogatásának tulajdonítják. Nehéz túlbecsülni a Kék Márvány jelentőségét, amely a Wikipédia szerint „a történelem egyik legtöbbször reprodukált képe”.
Ennek felhasználásával aztán elkészítettek egy animációt is, ami egyrészt még látványosabbá teszi a Föld ezen nézetét, másrészt jobban érthetővé is a légkör szerkezetét és működését. Az eredmény tudományos szempontból lenyűgöző és bizonyítja a klímaszimulációk fejlettségét is, amik sajnos rémisztő jövőt vázolnak fel bolygónk és az emberiség számára is arra az esetre, ha nem sikerül nagyon rövid időn belül nagyon jelentős mértékben csökkenteni a globális kibocsátásokat és környezetszennyezést.
Az ikonikus Blue Marble szimulálása egy felpörgetett óceánból indít, két nappal a híres fénykép készülte előtt. Lényegében ötven év késéssel, kétnapos előrejelzést készítettünk arról a képről, amelyet az űrhajósok akkor rögzítettek. A Föld légkörét a fizika törvényei alakítják, amelyek életre és mozgásba hozzák azt. Így láthatjuk a most felszíni szelek mintázatát a felhőmezők mögött, a meleg vízáramlatokat, amint Afrika délkeleti partjai mentén dél felé húzódnak, vagy a délnyugati partoknál a mélyből kiemelkedő hideg vizet. Az Agulhas-áramlat visszatükröződéséből az Atlanti-óceánba induló örvények, ahogyan azok akkoriban létezhettek. A szimulációk lehetővé teszik, hogy mélyre merüljünk, hogy tanulmányozzuk az örvényeket jóval a vízfelszín alatt, vagy hogy felemelkedjünk a konvektív áramlatokkal, amelyek követik a Nap mozgását a szárazföld felszínén.
Hosszú utat tettünk meg 1972 óta, de most már a kezünkben vannak azok az eszközök, amelyekre a globális felmelegedés következményeinek megértéséhez szükségünk van, és ez indokolja az egyre növekvő igényt az összehangolt erőfeszítésekre, hogy kihasználjuk az e szimulációk által kiemelt technológiák előnyeit, hogy a lehető legjobb szimulációkat készítsük az éghajlati rendszerről, hogy jobban előre lássuk, mit hozhat a jövő, és hogy az ennek érdekében folytatott együttműködéssel erősítsük azt a globális tudatosságot, amelyre bolygónk hatékony kezeléséhez szükség lesz.
