Ugyan a karácsonynak vége, az ünnepi időszak egészen vízkeresztig tart, sőt akinek nagy családja van, a két ünnep között is sorra járja a rokonokat, szinte minden napra jut egy újabb ajándékozás, sokadik falat töltött káposzta, hal, kocsonya, bejgli – kinek mi a kedvence. Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna az ünnephez kapcsolódó népszokások nélkül. Mindezekből mára hagyományörző szándékkal felelevenített kedves emlékek maradtak.
Mendikálás
Az elnevezés (mendieare=koldulni) a szokás adománygyűjtő jellegére utal. Elsősorban a gyerekek jártak adományt kérni ez idő tájt. Kisebb-nagyobb csoportokba verődve bekéredzkedtek a házakhoz, és némi ajándék fejében karácsonyi énekeket énekeltek. Angol-amerikai filmekben látni ehhez hasonló hagyományt, és engem mindig megkapott ennek a hangulata. Fogjatok össze a szomszédokkal, és jövőre mendikáljatok édességekért, csokiért.
Kántálás
Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőt. A mendikáláshoz hasonló rituálé ez, csak itt nem adományért történt az éneklés, és elsősorban a felnőttek jártak kántálni este, egészen éjfélig. Jövőre, miután a gyerekek mendikáltak, és lefektettük őket, menjünk el kántálni a környékre. Biztosan csodás élmény lenne!
Betlehemezés
Karácsony napján a népszokások célja a gonosz ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, állatbőrök, jelmezek, álarcok viselésével. Ekkor kerül sor a betlehemezésre is: ezt a játékot eredetileg templomokban, majd később házakhoz járva adták elő a gyerekek. Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg. A szereplők – pásztorok, angyalok, Mária, József – ma is eljátszák a Jézus születéséről szóló bibliai történetet, majd átadják ajándékaikat, jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket.
Pásztorjárás
A pásztorjárás szereplői karácsonyeste éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.
Ostyahordás
Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostyáért viszonzásul a tanítónak lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. küldtek, az ostyát vivő gyermekek pedig pénzt, almát, aszalt gyümölcsöt kaptak. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek. Noha ostyát már nem igazán eszünk ünnepekkor, biztosan jól esik a barátainknak, ha viszünk például saját sütésű gyümölcskenyérből, bejgliből, stb., a vendégségbe.
Pásztorok karácsonyi vesszőhordása
A pásztorok karácsonyi vesszőhordása az egész Ipoly vidékén elterjedt szokás volt. Ipolyhídvégen karácsony vigíliáján egész nap jártak a pásztorok vesszőkkel, melyből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat, azért, hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. Az ún. aprószentek vesszőért a pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A vesszővel a gazdasszony megveregette a teheneket. Tavasszal a gazda az ekére tette, hogy jobban húzzanak az állatok.
Ipolyvarbón a pásztor az alábbi köszöntőt mondta:
Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok kendteknek!
Mulassák kentek Krisztus Urunk születése napját
Több jóval, kevesebb búval!
Aggyon Isten országunkba bort, búzát,
Csendes békességet,
Holtunk után léleküdvösséget,
E szó mondásom!
Regölés
A karácsonyt követő időszakhoz kapcsolódik a regölés hagyománya: az István napjától, december 26-tól Újévig járó regösök különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés – bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Először a házhoz való megérkezéskor a regösök a házigazdától engedélyt kértek, hogy elmondhassák az éneket a „hej regő rejtem” refrénű termékenységvarázsló éneket, majd köszöntőt mondtak, meséltek a csodaszarvasról legenda valamely változatáról, elmondták, hogy milyen messziről jöttek, és, hogy ők István király szolgái, majd a gazdának és háza népének jó egészséget, vagyont kívántak és végül egy leányt varázsoltak el, azaz regöltek össze egy legénnyel.
