Magyar nyelv – Tudományos és tudományos ismeretterjesztő stílus

A tudományos stílus főbb jegyei:
1. pontos, tárgyilagos, egyértelmű szöveg
2. idegen vagy szakszavak használata
3. érzelmi hatásoktól mentes
4. hivatkozások, forrásmegjelölés, ábrák használata

A tudományos stílus a tudományok és a szakterületek belső, illetve egymás közötti kommunikációjának módja, amelynek elsődleges célja az ismeretközlés (tájékoztató funkció). A tudományos szövegek elsősorban írottak, tervezettek és monologikusak, bár vannak szóbeli műfajok is (pl. konferencia-előadás). Az írott tudományos szövegek főbb típusai a szakkönyvek (monográfiák, kézikönyvek), értekezések, szakvélemények, kritikák, ismertetések, dokumentációk, de a tudományos stílus sajátosságait mutatják a tankönyvek is.

A tudományos szövegek megalkotásakor is számításba kell venni a befogadókat. A nem hozzáértő (laikus) befogadók sokkal aprólékosabb, szemléletesebb magyarázatot igényelnek, mint a szakmai közönség. Éppen ezért az ismeretterjesztő szövegeknek és tananyagoknak egyedi jellemzőik is vannak a tudományos szövegtípuson belül.

A tudományos stílus jellemzői

Mivel a tudományos kommunikáció többnyire nem személyes közegben zajlik, még a szóbeli műfajok stílusa is többé-kevésbé formális, ami a társalgási stílusénál jóval nagyobb fokú kötöttséget, erősebb szabályozottságot jelent. Ennek következménye az is, hogy a tudományos szövegek általában igényesen fogalmazottak, és követik a helyesírási szabályokat. (Sok tudományterületnek van ugyanakkor saját helyesírási szótára, amely a szakkifejezések egységesnek szánt írásmódját tartalmazza.)

A tudományos stílusban másodlagos cél a figyelem felkeltése és fenntartása, a megfogalmazás egyedisége, így kevés stíluselem található az ilyen szövegekben. Az érzelemkifejezés idegen a tudományos stílustól, tudományos közegben kifejezett elvárás, hogy érzelmeinket szorítsuk háttérbe. Ennek oka az, hogy a tudományos gondolkodás lényege a függetlenség, az objektivitás, a tudományos szövegek kizárólag az értelmünkre kívánnak hatni.

A tudományos szövegekben az erős intertextuális jelleg idézetek (főleg tartalmi idézetek), hivatkozások formájában jelenik meg. Fontos szerep jut bennük a vizuális eszközöknek is: ábrák, jelek, táblázatok segíthetik a gondolatmenet követését.

Szóhasználat

A tudományos stílusra a szakszavak (terminus technicusok) használata jellemző. Emiatt gyakoribbak a tudományos szövegekben az idegen vagy idegen eredetű szavak is, ezek általában görög–latin eredetűek, újabban azonban legtöbbjük az angolból származik.

A szakszavak gyakran metaforák (pl. hőháztartás, magánhangzótörvény). A metaforák képszerűvé teszik a hétköznapi gondolkodás számára nehezebben megközelíthető elvont fogalmakat, ezáltal segítik a megértést.

A szakszövegekben kiemelkedően fontos a pontosság, a precíz megfogalmazás, ezért a tartalmi szempontból fontos kifejezések viszonylag gyakran ismétlődnek. A precizitás mellett azonban fontos a kifejezés választékossága is.