Legyen nyárra a gyerekeknek kötelező olvasmány feladva, vagy jobb, ha békén hagyjuk őket. Ez volt a kérdés egy online portál bejegyzésében. Az alábbiakban a komment szekcióból idézünk fel pár választ.
- Én imádtam minden kötelező olvasmányt, de én gyerekként is úgy általában 👽voltam 🤣. Mostani fejjel ezért cseppet se támogatom a kötelezőket, mert az olvasásnak nem kényszernek, hanem szabad, boldog felfedezésnek kellene lennie. Jobb ötletnek tartom, ha a gyerek maga választ olvasmányt, és arról számol be, de ezt se pl. kötelező olvasónapló formájában, hanem ahogy ő szeretné kifejezni, például lerajzolva a szereplőket, az élményt.
- Annyira emlékszem,hogy valamikor alsóban kellett a Kisherceget olvasni. Rajzos olvasónaplót csinalni. Sztem nem is nyárra volt feladat. Csak az van meg h egy szót nem ertek belőle, mert éppcsak megtanultunk olvasni. Ott utaltam meg a kötezőket. Felnőttként újra olvastam és nagyon szeretem. Olvasni is szeretek,de a kötezőket utaltam,mert kötelezők voltak,amit tudtam elsumákoltam. Szerintem is szemetség nyárrailyen feladatot adni.
- Imádok olvasni, mindig is így volt, de hetedikben, 13 évesen a Kőszívű ember fiai rendesen traumatizált, nem tudtam sehogy se kapcsolódni hozzá. A többi okés volt, de ehhez kellett két nagyon jó magyartanár gimiben.
- Én tavaly nyáron az egyik unokammal közösen olvastunk ki hangosan a kötelezőt. Öt oldalanként váltottunk.
- Én egyedül a Rómeó és Júliát szerettem.
- Mi mindketten nagyon szerettünk olvasni, és több száz vagy inkább ezer kötetben voltunk túl, mire összeházasodtunk, vittük a könyvtárunkat is magunkkal. A gyerekek ebben a közegben nőttek fel, azt látták, hogy olvasunk esténként. Így nem is volt kérdés, hogy olvassanak-e. Ha egy kötelező miatt húzták a szájukat(merthogy ami KÖTELEZŐ, az nem lehet jó😃) akkor felvillantottunk belőle egy-egy izgalmas jelenetet, ami aztán csak elkezdte piszkálni a fantáziájukat… Minden más egyebet szívesen olvasták persze. 😃 Örömmel látom, hogy az unokák is szeretnék olvasni, és nemcsak a kötelezőket.
- Hát, nem a kötelezők miatt olvasok el kb 40 könyvet évente 😃
- Szerintem a kötelező olvasmány mint olyan semmit nem számít abban hogy a gyerekből olvasó felnőtt legyen. Imádok olvasni de a kötelezők legjavát elblicceltem. Alig alig van olyan amit elolvastam volna. Egy kedvencem van, az Egri csillagok. A nyári sőt egyetlen szünet sem arra való hogy akkor olvastassunk el egy gyerekkel ilyet. Bármit csak ezt ne. Törvényileg tiltanám. Legalább ekkor hagyjuk őket gyereknek lenni.
- Az olvasóvá nevelés nem itt kezdődik, hogy rátukmáljuk a gyerekekre azokat a könyveket, amik cseppet sem érdeklik őket. Ezzel csak ellehetetlenítik őket, egy életre szóló hobbitól, foglalkozástól. Idén érettségiztem, egyetlen kötelezőt sem olvastam el, ötödiktől-tizenkettőig. (Szerencsére, nem is volt minden évben.) Emellett, a saját érdeklődési köröm könyveit (ifjúsági, romantikus, fantasy, vegyítve őket) nagyon is szívesen olvasom, és „falom” a lapjait. Ez 14 éves koromba kezdődött, 19 vagyok. Előtte rá se bírtam nézni a könyvre, nem értettem, mit lehet benne szeretni. Ezt pedig a drága kötelezőink, nem segítették előbbre. Ha már olvasásra akarják késztetni a gyerekeket, hadd válasszanak ők maguknak. Sokkal több lenne benne a sikerélményük.
- Az én 11 éves lányom külföldön jár iskolába és nincs a sulijukban kötelező olvasmány. Én amennyire utáltam most látom h van értelme, sztem nagyon nagyon fontos lenne. A szövegértés, szókincs és a fogalmazás miatt is. A legnagyobb szívfájdalmam h az én gyerekeim nem szeretnek olvasni én pedig imádok.
- Alapvetően nem lenne rossz gondolat, csak a megvalósítása az. Ne konkrét könyvet kelljen olvasniuk, hanem adott témakörből választani. Pl fantasy. Lehet, hogy valaki A Gyűrűk Urát, vagy a Harry Pottert olvasná, esetleg az Árnyvadász könyveket fogja kiolvasni ezen a címen, de olyat olvasna, ami érdekli és sokkal többet lehetne róla iskolában is beszélni, hogy ki miért az adott könyvet választotta, mi fogta meg benne, ki a kedvenc szereplője, miért az a karakter, stb. Mondjuk akkor nem az lenne, hogy felolvasnák a tankönyvet, mint műelemzést 1 óra alatt, aztán haladnának a tantervvel tovább, mert szűkös az idő amúgy is, hanem kommunikálnának a diákok egymással, véleményeket mondanának, esetleg pro és kontra… Lehet több óra is elmenne az élménybeszámolókra. Vagy, ha olvasónaplót kell írni, akkor a tanár nem 30szor olvassa el ugyan annak a könyvnek a naplóját, hanem változatosabb lenne és kíváncsian venné a kezébe a következőt, hogy na XY vajon milyen könyvet választott?
- A nyári olvasmány szerintem csak egyfajta agytorna a gyerekeknek. Idejük van rá, tudják, hogy emlékezni kell rá, gyakorolják vele az olvasást, szövegértést, ja, meg persze bővül a szókincsük, használniuk kell a fantáziájukat is. Ezek nem 10 perc alatt feldolgozható mesék, hanem részletes, több szálon futó kerek történetek. Annak ellenére, hogy néhányat én is a hátam közepére kívántam, hasznosnak tartom. Ki lehet tűzni a célt, hogy milyen elosztásban, mennyi idő alatt olvassa el. Amíg ez a dolog az oktatás részét képezi, felesleges a szülőnek bosszankodni miatta, inkább segíteni kell a gyereknek minden olvasás után megbeszélni és értelmezni, jobban rögzül. Nem árt a következő adag előtt felidézni, hol is tart a történet. Ha a nevelési év közben van kapacitás a vers tanulásra, dolgozathoz gyakorlásra, különórákra járni, stb, akkor nyáron is van idő egyetlen könyvre, ráadásul saját időbeosztásban.
- Az ötödikbe menő lányom nekiállt A Pál utcai fiúknak. Kb minden bekezdésben van legalább egy olyan szó, amit nem értett, és rácsodálkozott a múltat megelőző múlt ragozásra. És mivel úgy neveljük a gyerekeinket, h kérdezzenek, hát, mindent megkérdezett.
Lassú, keserves pár oldal volt, aztán úgy döntöttem, felolvasom én, közben pedig folyamatosan megbeszéljük, értelmezzük.
És természetesen a tartalmát is megvitatjuk:
– megoldható lett volna a Grundon való osztozás? Milyen megoldást ajánlanának Áts Ferinek és Bokának?
– miért csak fiúk szerepelnek a könyvben?
– miért hal meg Nemecsek egy tüdőgyulladásban, ha tesónak tavaly gyakran volt, és semmi baja?
– kiszámoltuk, hány év múlva lesz az első valódi háború, és ezek a fiúk hány évesek lesznek akkor
És magunkat ismerve, meg a cikkben és kommentekben is emlegetett negatív élmények miatt, amíg lesz rá kapacitásunk, így fogunk haladni. Közben meg olvassák a saját könyveiket (Geronimo Stilton, Dodó, Mondragó- és Benji-sorozatok a középsőnek, Leiner Laura-könyvek, Időfutár-sorozat a nagynak, közösen meg a legkisebbel is a Mágikus állatok iskolája…) - Nyárra ne adjunk, különösen alsó tagozatban. Azt mind a szülőknek is adnánk, ezzel tisztában kell lenni.
A tanév feladata mindez. - Nekünk az a módszerünk olvasóvá nevelésre, hogy 1. osztályban rajz füzet, 2.-tól pedig bármilyen újság / könyv lehet a padban üresjárat esetére. Hamarabb készen van a feladataival? Akár a matek órán, és nekem épp nincs időm újat adni? Kérdezés nélkül előkaphatja a könyvét, és olvashat. Üresjárat van, mert bejött az igazgató kérdezni vmit / várni kell az ebédre/ bármi: könyv, kérdezés nélkül.
Nyárra szinte semmilyen lecke nincs: pihenjenek, játsszanak, segítsenek a szüleiknek / nagyszüleiknek + olvassanak el mindent, ami elébük keveredik: csoki címkéje / buszon a kiírások / fagyis pult kínálata + ha van kedvük akkor könyvet is: bármi kedvükre valót. 
Utáltam a kötelezöket. Egyik nyomor a másik után. Kincskeresö kisködmön. Pál utcai fiúk végén bögtem, mint az állat. Légy jó mindhaláligba bele se kezdtem. Aztán elemezd, de csak akkor jó bármit is írsz, ha ugyanazt írod ami a tankönyvi elemzésben benne van. Saját gondolatod legfeljebb egy hármasra elég. Pedig irodalom mindenkire másképp hat, azt viszont nem lehet osztályozni. Azért lett belölem olvasó ember mert a barátnöm elhúzott a könyvtárba és a kezembe nyomta a Lowoodi árvát (Jane Eyre) meg a pöttyös, de leginkább csíkos könyveket. Azóta is sokat olvasok. Nem köszönhetö iskolai irodalom óráknak.- Én mindig imádtam olvasni, gyerekként is jártam könyvtárba, de a kötelezőket nagyon utáltam.
- Hálisten a mi tanító néni ajánlott listát adott azzal, hogy lehet mást is olvasni. Nálunk más lett a befutó, két és fél kötet HP. Nagyon örült neki.
- Eleve nem érzem fairnek, hogy bármilyen szünetre is, bármilyen feladatot adjanak, ami kötelező. Ők se úgy mennek szabira, hogy a munkáltató még ad egy csomó melót, amit számonkér majd.
Annak viszont örülök, ha van ajánlás, bármilyen tárgyból. - Minden kötelezőt elolvastam, de talán kettő tetszett igazán (ez sok mindent elmond szerintem a felhozatalból, pedig nagyon szeretek olvasni). Ezután pedig sokszor „korrepetáltam” pár osztálytársamat, hogy ne kapjanak rossz jegyet, amiért ők nem olvasták el.
Egy irodalomtanárnak ösztönöznie kellene a diákjait az olvasásra, amely nem kötelező rossznak, hanem élményt nyújtó örömforrásnak kellene lennie. És el kellene felejteni az 50 éve ugyanolyan kötelezőket, mert azok már az én korosztályomnak is molyszagúak voltak… - Sokkal többet érne, ha nem kötelező olvasmány lenne, hanem arról kellene beszámolni, amit saját választásként olvasott, ami a legjobban megfogta.
Én olvasó vagyok, a lányom is, de ezeknek a kötelezőeknek semmi értelme, főleg, hogy nem is megfelelő az adott korosztályoknak. - Utáltam elvett a nyáriszünetből, és mást nem hallottam olvas már ,rajzolj már, mindjárt le kell adni! Jól megutáltam.Azóta is csak azt olvasom el amit muszáj…
- A kötelezők mély, nehéz érzelmi töltetűek. Szenvedésről, halálról szólnak többnyire.
Az érzelmi töltet része nagyon hasznos, olvasás gyakorlásnak is. De könyörgöm, már nekem nehezemre esett beleélni magam gyerekként azokba a száz éves művekbe, hát még a mostani gyerekeknek. Néhol brutálisan megviselő dolgokat tartalmaznak, durvábbat mint egy néhány horrorfilm – amit természetesen ne nézzen a gyerkőc. A nyelvezete is van, amelyiknek nehéz. Szerintem frissíteni kellene és az érzelmileg megterhelő könyveket 1-2 évvel későbbre tenni.
A Pál utcai fiúk, Kincskereső kisködmön nagyon megviselt. Az Egri csillagok is hab volt a tortán. Attól féltem, hogy háború lesz és elrabolnak, bántani fogják a családom. Utána már el se olvastam a többit. Inkább lógtam.
A kisherceget szerettem talán csak a kötelezők közül. - Nem rossz dolog a nyári kötelező olvasmány, hisz tudjuk hogy az olvasás mennyi mindent fejleszt egy gyerekben, inkább a listán lévő könyvekkel van a gond. Kicsit modernizálni kéne őket. Én szeretek nagyon olvasni, gyerekként is szerettem, de mind az irodalom órán szereplő könyvlista, mind a nyári kötelezőknek szerintem már lejárt az ideje.
Amit becsületesen végig olvastam, az a Rómeó és Júlia volt, pedig annak sem a legkönnyebb a nyelvezete. Az összes többibe csak beleolvastam, majd a netről kinéztem az olvasónaplóhoz az infókat. Szörnyűek voltak azok a regények, amiket a mai napig erőltetnek.
Középsuliban már egy fokkal jobb volt, sőt ott egyszer kaptunk kifejezetten egy ajánlott listát, amiből mindenki választhatott egy számára szimpatikusat és arról kellett beadandót írni. Ez kifejezetten tetszett, mert eleve egy olyan regényt választhattam, ami nekem volt szimpatikus, nem pedig egy rám erőltetettet kellett volna elolvasnom.
Talán ha kicsit szabadabbá tennék a választási lehetőséget és több mai regény is a listára kerülne, a gyerekek is jobban élveznék az olvasás valódi örömét. - A kötelezö olvasmányt, szerintem a legtöbb gyerek utálta. A mi idönkben még nem volt video. Egy valaki elolvasta, naplót írt. Jó páran kicsit átfogalmazva másoltuk le. A lányom még mindet kiolvasta, de mikor megjelent a video, onnan sok gyerek azt nézte. Szerintem a gyerek választotta könyvet kéne olvasni.
- Gyerekként imádtam olvasni, kamaszként pl. az összes Jókait végigolvastam és tényleg imádtam.. de ha elhangzott az, hogy kötelező olvasmány, egyszerűen el kezdtem utálni.. Így járt a „Kőszívű ember fiai”, a „Kincskereső kisködmön”, a „Légy jó mindhalálig”..stb. Ezeket a mai napig se sikerült megszeretnem, pedig közben eltelt fél évszázad. 🙁
- Èn egyet se olvastam el a kötelezőkböl. Most meg ha tehetem olvasok!
- Hát csak gyerekkoromban elolvastam legalább 300 könyvet, rendszeresen jártam könyvtárba és otthon a nagyszoba hosszabbik fala konkrétan ki sem látszott a könyvek mögül. Felnőttként is imádom a könyveket, sokat olvasok. De a kötelezőket nem voltam hajlandó. Volt, amit mamám a kezembe adott, mielőtt megtudtam volna, hogy kötelező (Egri csillagok, Kisherceg – ezeket szerettem is), de a Kőszívű ember fiait szó szerint bedobtam a sarokba, pedig amúgy vigyáztam a könyvekre. Nem így kell a gyereket olvasásra szoktatni, hanem az érdeklődésüknek és a koruknak megfelelő könyvekkel…
- Az Arany embert két nap alatt olvastam el. Majd 10 és 20 év múlva újra, de akkor már 1-2 hét alatt. Más kötelezőt nem olvastam, de azóta sokszáz könyvön vagyok túl.
- Milyen jó lenne ha az elsős olvasó könyvben lennének részletek regényekből versekből és nem a honfoglalás hungarikumok foglalnák el a könyv felét…
- Én csak ajánlást adok alsós tanítóként.
Tavaly mindenki felolvasta,elmondta mit olvasott a nyáron ,miért tetszett ,nem tetszett.🙂
Az idén is így lesz. - Nálunk nagyon jól megoldottak. 6 könyv közül kellett egyet választani. Olvasó napló vagy Olvasó doboz készült belőle. Ennyi könyvből azért lehet olyat találni amit szívesen olvas
- Az 50-100 évvel korábban íródott műveknek az a rákfenéje, hogy szinte idegen nyelvnek hangzanak a mai gyerekeknek. Így, ha még végig is futnak rajta, esetleg küzdik magukat, legfeljebb a főbb cselekményszálak maradnak meg bennük (az iskolában pedig leginkább erre kérdeznek rá), maga a korszellem, a nyelvezet, az akkori viszonyok, gondolkodás teljesen elsikkad, így a célját szerintem nem éri el. A mai NAT tempójában, a tömegoktatásban pedig csak még jobban újratermeli ez a meglévő társadalmi különbségeket (melyik szülő fekteti bele a munkát a közös feldolgozásba és melyik nem). Mi nyáron irodalomterápiás és kvázi szociológiai mélységekben dolgoztuk fel A két lottit, és azt hiszem, így rengeteget tanult belőle a nyolc éves lányom, aki ugyan olvasástechnikailag valószínűleg nem rágta volna át magát rajta pár nap alatt, de sikerült annyit tanulnia a történetből, amennyit csak lehetett. Így ez nem fenntartható, mert a gépies olvasással marad a száraz tankönyvi feldolgozás kognitív képessége, de eltűnik az irodalom kultúra- és személyiségformáló hatása.
- Volt egy csomó könyv, amit sosem olvastam volna el, ha nem lett volna kötelező, végül pedig a kedvencem lett. Pl. az orosz klasszikusok, vagy Orwell. Szóval van értelme, hogy olyat is olvasson az ember gyereke, amit önmagától nem választana. Sőt annak is van értelme, hogy olyat olvasson, ami végül nem tetszik neki. Hiteles véleményt tud alkotni róla. Ha magunk választunk könyvet, az se tetszik végül minden esetben.
- Nem találom azt a cikket, ahol kiszámolták, mennyi idő jut egy – egy műre, ha szó szerint végigvesznek minden kötelezőt. Mert nemcsak regények vannak már tételesen felsorolva, hanem novellák, versek, az utolsó milliméterig beszabályozva, mindenkit képtelen helyzetbe hozva.
Viszont ez is nagyon alapos - Imádtam a kötelező olvasmányokat. Az ajánlottakat is mindig elolvastam, sőt mi dent olvastam, tele volt az olvasó jegyem mindig😃
- Nekünk most nyárra az Egri csillagokat adták fel így 5.végére.El se kezdtük.Nem is fogjuk.Azt sem érdekel ha 1-est kap,de annyira utál olvasni,hogy büntetésnek éli meg.
- Mi együtt olvassuk, 10 oldalt ő, utána 2 fejezetet valamelyik felnőtt. 10 éves lányt egy fiúcsapat oldszkúl számháborúzós nyüglődésével mondjuk úgy, hogy nehéz lekötni. Halistennek amúgy mást nagyon szeret olvasni, tőlünk sem lát mást, nem aggódom, hogy ha most ezen csak így augusztus utolsó heteiben valahogy túlesünk.
- Minden olyan, ami KÖTELEZŐ, eleve taszít, direkt utálja még az is, aki pedig mást szívesen olvas. Az iskolától a létező legnagyobb ÖNGÓL a kötelező olvasmányok listája. Csak annyit kellene tenni, hogy a listát átneveznék AJÁNLOTT listának, 2-3-szor több könyvvel. (A házi feladatként való elemzés, tartalom, olvasónapló pedig simán egyszerű csalásra tanítja a gyereket.)
- jó részt mindegy, hogy mit, csak olvassanak, mert a szókincs, kifejezési mód , fantázia, gondolkodás megsínyli az olvasás hiányát! de, mégis kell az irányítás is, mert kell, hogy fogalmuk legyen elmúlt korok emberéről, világáról, vagy éppen a jelenben történésekről , a sokszínűségről ! (szerintem) kötelezőket mindenki zrikálja, de mégis helyes, hogy olyan könyveket is a kezükbe vesznek gyermekeink, amiket maguktól esetleg soha ! erre kell biztatni őket valamennyiünknek!
