Ahogy minden új helyzet, úgy az iskolakezdés is vegyes érzelmeket vált ki a gyerekekből, szülőkből, tanárokból. Egyrészt ott van a nosztalgia érzése, hiszen az élményekkel teli nyarat, vakációt magunk után hagyjuk, ugyanakkor ott van a várakozás feszültsége is. Ez pozitív izgalom, amiben egy pici félelem is benne van.
A tanév eleje mindig nehezebb, hiszen változik a mindennapok ritmusa, szemben azzal, hogy nyáron több szabadságuk van a gyerekeknek, mások a hétköznapok. Az iskola megkezdésével más lesz a gyerekek időbeosztása. Ez nem feltétlenül baj, a gyerekeknek – és a felnőtteknek is – szükségük van arra, hogy rendszerben, szabályok szerint éljenek. Azáltal, hogy van egy kötött program (reggel felkelünk, utána iskola, szabadidő, tanulás, esti program, lefekvés időben) keretet adunk a napnak, ezek a keretek pedig biztonságérzetet adnak.
Az utolsó ovis években már szóba jön az iskola, a legtöbb gyerek ezt már várja is. Érdemes iskolakezdés előtt elvinni a gyereket az iskolához, akár bemutatni neki a tanító nénit. Erre az utóbbi években odafigyelnek az intézmények és az utolsó ovis év alatt van lehetősége a gyerekeknek a leendő tanítónénikkel találkozni.
Mindenképpen kerüljük az olyan mondatokat, hogy „az iskolában teljesen más lesz, mint az oviban”; „vége a gyermekkornak”; „csak a tanulás lesz”. Az ilyen típusú fenyegetések csak félelmet keltenek a gyerekben. Legtöbbször hónapoknak kell eltelnie ahhoz, hogy a gyerekek az óvodát elhagyva megszokják az új helyzetet, hiszen nemcsak az intézmény, a közösség és a tevékenység ismeretlen még számukra, hanem az is, hogy az iskolában új szabályrendszerhez kell alkalmazkodniuk.
Az iskolakezdés minden gyermek életében mérföldkő, hiszen belép az életükbe a teljesítményalapú értékelés és ez hatalmas változás egy 6-7 éves számára. Fontos, hogy a szülők felismerjék, reális elvárásokat kell megfogalmazniuk a gyerekeiknek, hiszen a kicsik nem fognak azonnal írni, olvasni, számolni, vagy a 45 perces órákat végigülni. Ezért legtöbbet azzal tudnak nekik segíteni, ha nem a teljesítményre koncentrálnak, hanem inkább a befektetett munkát értékelik, és rendszeresen dicsérik őket. Fontos, hogy a gyermek ne azt érezze, hogy a szülői szeretet attól függ, ő hogyan teljesít az iskolában. Az iskolakezdés, a teljesítmény-centrikusság, az otthoni elvárásoknak való megfelelés is hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyébként érzelmileg stabil gyerekek is szorongjanak.
A gyerekekkel párhuzamosan sokszor a szülő is szoronghat, akár a gyerekkorából adódó kellemetlen iskolai élmények miatt, akár azért, hogy a gyereke helyt fog-e állni az iskolában. Ezeknek a helyzeteknek a feldolgozása függ a gyerek alkalmazkodóképességétől és attól is, hogy a szülő hogyan éli meg az új élethelyzetet. Az esti közös beszélgetésekkel, a családi környezettel és a biztonság érzetének erősítésével csökkenthetők ezek a kezdeti félelmek. Abban az esetben, ha a problémák több hónapon keresztül fennállnak, érdemes a pedagógusokkal, majd indokolt esetben pszichológussal is beszélni annak érdekében, hogy a gondok a lehető leghamarabb megoldódjanak. Szakember segítségére általában csak az esetek öt százalékában van szükség.
