Pungor Ernő magyar vegyészmérnök, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, professor emeritus, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) elnöke, miniszter (1990–94), a Britannica Hungarica Világenciklopédia szerkesztőbizottságának társelnöke. 1923-ban született Vasszécsényben. A középiskola elvégzése után beiratkozott a budapesti tudományegyetem vegyészeti szakára. Az egyetem elvégzése után kiváló képessége és jó tanulmányi eredményei miatt, 1948-ban az ELTE-re nevezték ki tanársegédnek. Innen indult el kiváló nevelő és kutató pályafutása. 1951-től adjunktus, majd 1953-tól docens volt. 1962-ben lett a Veszprémi Egyetem tanszékvezető professzora, majd 1968 és 1970 között rektor- helyettese. 1970-ben újabb felelős munkakört vállalt a Budapesti Műszaki Egyetemen, az Általános és Analitikai Kémia tanszék tanszékvezetőjeként és az MTA Műszaki Analitikai Kémia Tanszéki Kutatócsoportjának vezetőjeként.
Pungor Ernő kutatási területe az analitikai kémia, ezen belül elsősorban az ionszelektív elektródok és az áramló oldatos elemzés voltak. Jelentős szerepe volt a magyar kémiai műszergyártás megteremtésében.
A tanszéki munka mellett több más felelősségteljes munkakört is elvállalt. 1972-1981 között volt a Vegyészmérnöki Kar dékánja. 1990-1994 között a kutatásért és fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB), és az Országos Atomenergia Bizottság, valamint 1992-1994 között a Magyar Űrkutatási Tanács elnöke volt. 1999-ben a kormány Tudományos Tanácsadó Testületének a tagja. Több neves hazai és külföldi folyóiratnál időközönként főszerkesztői vagy szerkesztői munkát vállalt. Számos hazai és külföldi szakmai egyesületnél vállalt tisztséget. A Magyar Tudományos Akadámia 1967-ben levelező, majd 1976-ban rendes tagjává választotta. Nyugdíjba vonulása után az egyik fő munkaterülete az általa 1994-ben létrehozott Bay Zoltán Kutatási Alapítvány vezetése volt.
Pungor Ernő sikerekben gazdag életútjának társadalmi elismerése már életében megtörtént. Ezt bizonyítják a különböző kitüntetések: Than Károly emlékérem (1964,1984), Hanus Érem (1966), MTESZ-nagydíj (1969), Állami Díj (1973), Kiváló Feltaláló (1976, 1979), Schulek Emlékérem (1976), Robert Boyle Aranyérem (1986, 1996), Pro natura (1986), Talanta Aranyérem (1986), Jendrassik Loránd Emlékérem (1988), Akadémiai Aranyérem (1988), MTESZ-díj (1989), Fraunhofer Érem (1993), Gábor Dénes-díj (1995), Magyar Örökség Díj (1999). (Forrás: BME VBK)
Professzori portrék az ezredforduló Műegyeteméről: Dr. Pungor Ernő • Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Legnagyobb felismerése és nemzetközi sikert hozó találmánya az ionszelektív elektródok tárgyköre. A kísérletek célja: a nehezen kezelhető és sérülékeny paraffin membrán kiváltása egy felhasználóbarát anyaggal. Így jutott arra az eredményre, hogy az ezüstjodid csapadék alapú jodid szelektív elektródnak kiváló szelektivitású tulajdonságai vannak. A nagy kérdés az volt: tud-e egy ezüstjodid csapadék jelet adni arra, hogy az illető oldatban egy adott ionfajta jelen van-e, vagy nincs. Az igenlő eredmény meghozta az elismerést.
Felhasználhatóság? Például a gyógyszeriparban a nagy molekulák (mint az idegi nyugtatók) oldatának pH vizsgálatában. Indikátor helyett műszeres elektrokémiai pH mérést végeztek. 1963-ban mutatták be ezeket az elektródokat a frankfurti kiállításon. Az analitikai kémiában igény fogalmazódott meg arra, hogy vizes és nemvizes oldatban is lehessen mérni. Pungor Ernő veszprémi és budapesti eredményei nemzetközi sikert hoztak. Ezek után nem véletlen, hogy Budapesten rendezték meg 1968-ban az ionszelektív világkongresszust.
Úgy vélte, s ennek mindig hangot adott, hogy nagyon sokat kapott tanáraitól, amit később is hasznosítani tudott. Ezért volt büszke arra is, hogy az elméleti fizika tantárgyból a későbbi Nobel-díjas Békésy Györgytől jeles eredményt kapott. Életének nyolc évtizedének összegzésekor így vallott:
„Egy kutató eljuthat oda, hogy munkatársai kutatnak, de a fő törekvése az legyen, hogy iskolát teremtsen, melyből új kutatógárda nevelődik.”
