200 esztendeje látta meg a napvilágot Ipolyi Arnold.
Ha másról nem, neve az évenként megrendezett mesemondóversenyről derenghet…
Stummer Arnold éven született Ipolykeszin 1823. október 18-án.1871-től besztercebányai, majd halála évében, 1886-ban nagyváradi püspök, valóságos belső titkos tanácsos, az MTA igazgató tagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a törökszentmiklósi templom plébánosa (róla nevezték el a város könyvtárát). A magyar művészettörténet egyik úttörője. Terényi Lajos alispán és országgyűlési képviselő bátyja. 1878-tól 1886-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke.
Ipolyi Arnold munkássága igen sokrétű, foglalkozott régészettel, a népköltészettel, a népi ipar kérdéseivel, a legmaradandóbbat a művészettörténet-tudományban alkotta. 1862-ben konstantinápolyi tanulmányútja során számos Corvinát fedezett fel Kubinyi Ferenccel és Henszlmann Imrével együtt.
Mintegy ötven önálló publikációt adott ki, melyekben a középkor addig szinte teljesen ismeretlen emlékeivel foglalkozott. 1880-tól kezdve foglalkozott az élő művészettel is, ekkortól lett ugyanis a Képzőművészeti Társulat elnöke. Nevéhez fűződik a rendszeres műemlékvédelem kiépítése, a műemlékek topografikus nyilvántartásának bevezetése, vidéki múzeumok létesítése. Ezek közül azonban néhány elképzelése csak terv maradt. Gazdag gyűjteményét (Ipolyi-gyűjtemény) az államra és az esztergomi Keresztény Múzeumra hagyta. A nagyváradi római katolikus bazilika altemplomában temették el.
Szerkesztette az Archaeologiai Közlemények II. és III. kötetét (Pest, 1861, 1863) az Emlékkönyv kis-aponyi Bartakovics Béla érsek aranymiséjének ünnepére. Eger, 1865. című munkát; a Hazai Okmánytár (Codex Diplomaticus Patrius) IV-VII. köteteinek egyik szerkesztője volt és azok tartalmához saját neve alatt több oklevéllel járult (Pest, 1867, 1873, 1876, 1880).
Ipolybalogon alapiskola viseli a nevét.
Kapcsolódó:
„Őrt állva mentő Géniusz gyanánt” – Ipolyi Arnold (1823–1886) és a műemlékvédelem
