Deák Ferenc Söjtörön született. Az 1848. április 7-én megalakult első, a parlamentnek felelős, független minisztérium (Batthyány-kormány) igazságügyminisztere volt, majd a kormányzó Deák-párt vezetője. 1861-ben Ferenc József elutasította az 1848-as törvények helyreállításáról szóló feliratát, az országgyűlés pedig nem engedett a bécsi udvar nyomásának, így a kompromisszumkísérlet nem sikerült. Ferenc József feloszlatta az országgyűlést és november 5-én újabb abszolutista kormányzati rendet léptetett életbe.
Az 1865-ben írott Húsvéti cikke, amely a Pesti Naplóban jelent meg, a bécsi udvar és a magyar politikai pártok kiegyezési tárgyalásainak új szakaszát nyitotta meg.
1867. március 15-én létrejött az osztrák-magyar kiegyezés, a Habsburg-monarchia osztrák–magyar dualista monarchiává alakult át. Az erről szóló törvényt 1867. május 29-én szavazta meg az országgyűlés (1867: XII. tc.). Magyarországot a kiegyezés keretében független királyságnak ismerték el, amely saját parlamenttel, alkotmánnyal, felelős kormánnyal rendelkezett, azonban a közös államfő révén reálunióban volt Ausztriával, vele közösen intézte külügyeit, hadügyeit, pénzügyeit, és közös vámhatárt létesített. Tízévenként meg kellett újítani az úgynevezett gazdasági kiegyezést.
Deák Ferenc a kiegyezés után
A kiegyezést követően olyan nagy politikai tekintélyt szerzett, hogy szinte korlátlan bizalmat élvezett pártállás nélkül az Országház többségében és az abból alakult kormányoknál is. A Corpus Juris Hungarici előtte üres lap volt, amelyre ő tetszése és jó belátása szerint írhatott volna bármit. Deák Ferencet ide felkészültsége, tudása és erkölcsi tisztessége emelte.
A 19. századi magyar történelem legnagyobb alakjai közé tartozik.
A dualista rendszer idején Magyarországon jelentős ipari fejlődés vette kezdetét a nagybirtokrendszer fenntartása és a nagy tömegű szegényparaszti réteg megmaradása mellett. A magyar–horvát viszonyt 1868-ban a XXX. tc. rendezte, amely korlátozott horvát jogokat elismert, azonban autonómiát nem biztosított Horvátországnak.
A Deák Ferenchez kapcsolt két legismertebb epitheton ornans „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora”.
A haza bölcsének Kossuth Lajos nevezte el, míg a nemzet prókátora (a prókátor kifejezés ügyvédet vagy védőt jelent) azért lett, mert a magyar nemzet érdekében végzett tevékenysége alapján méltán lehet őt nevezni a nemzetet oltalmazó ügyvédnek. Nevezték még „a magyarok Mózesének” és „a haza atyjának” is.
