Az oktatásügyi minisztérium 16. hírlevele

Az oktatásügyi minisztérium hírleveléből:

Kedves tanárok, iskolák és oktatási intézmények tanítói és nem tanítói, kedves útitársaim a jobb oktatás felé vezető úton! Rövid közös utunk végén, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy nem politikusi kormányunk minisztere lehettem, szeretném megköszönni önöknek az együttműködést és a kitartást. Szeretném megköszönni önöknek, hogy nem adták fel a jobb tanításért és tanulásért, a jobb oktatásért és a jobb iskolákért folytatott küzdelmet, még akkor sem, ha a múltban sokan többször elfeledkeztek önökről. Az országnak rövid időn belül már az ötödik oktatási minisztere lesz. Mint leköszönő miniszter, három reménységgel búcsúzom önöktől:

Az első reménységem az, hogy lesz egy miniszterünk, aki négy évig vezeti majd a tárcát. Megérdemlik, megérdemeljük, megérdemlik az iskoláink, a diákjaink, a szüleink, az igazgatóink és a tanáraink. Nyugodt környezetre van szükségünk a szisztematikus munkához. A tanulás tartalmát és formáit érintő generációváltás kezdetén állunk. A stabil körülmények és a kiszámíthatóság a minimum ahhoz, hogy a 21. század oktatására összpontosítva dolgozhassunk.

A második reménységem az, hogy a tárca új vezetése a korábbi munkánkra épít majd, hogy a mi folyamatosságunk folytonossága lesz. Ján Horecký sok tekintetben követte Branislav Grôhlinget, én sok tekintetben követtem Ján Horeckýt, és ma azzal a reménnyel búcsúzom, hogy az új miniszter sok tekintetben az én munkámra fog építeni. Ennek magától értetődőnek kellene lennie, de a korábbi tapasztalatokból tudjuk, hogy ez nem mindig volt így. Természetesen minden miniszternek megvannak a saját prioritásai, a saját hangsúlyai – de ezek nem jelenthetnek drámai irányváltást vagy az elődök munkájának becsmérlését. Reménnyel tekintek arra, hogy Szlovákiában egyfajta nemzeti konszenzus alapjait alakítjuk ki, miszerint az oktatás prioritás, és hogy 2023-ban nem taníthatjuk ugyanazt, amit tíz vagy húsz évvel ezelőtt.

A harmadik reménységem önökben van, kedves tanárok, kedves igazgatók, iskolaigazgatók és más kollégák. Folyamatosan ismételgetnünk kell magunkban, hogy a nagyszerű iskolák nem az Oktatási Minisztériumból, hanem nagyszerű igazgatókból, tanárokból és igazgatókból állnak. Olyan közösségek alkotják őket, amelyekben a szülőkkel, az iskolaigazgatóval és magukkal a tanulókkal együttműködve együtt határozzák meg, fedezik fel és állapodnak meg, hogy milyen a jó tanulás és a jó iskola, egy olyan iskola, amelyet a gyerekek reggelente várnak, délután pedig néha nem akarnak hazamenni onnan.

Örülök azoknak az igazgatóknak és tanároknak, akik már ma is ilyen környezetet teremtenek. Önöket az új tanterv bevezetésében résztvevő első negyven iskola között találjuk, de megtaláljuk önöket több tucat más iskolában is. Megtaláljuk önöket a Regionális tanársegítő központokban, megtaláljuk önöket a mentorok és előadók között a konferenciákon, műhelyekben, oktatási szervezetekben és tevékenységekben. Bízom abban, hogy a minisztérium új vezetése követni fogja azt az irányt, amelyet az elmúlt években kijelöltünk. És még inkább bízom abban, hogy önök folytatni fogják, mert amit önök tesznek, azt nem a minisztériumért, hanem a gyermekekért, az egész országért és saját magukért teszik.

Tisztelettel
Daniel Bútora

Az oktatásügyi minisztérium 16. hírlevele: