Az első, biztosan létező távcső Hollandiában készült 1608 körül; a távcső feltalálását Hans Lippersheynek (vagy Lipperhey) tulajdonítják, aki 1608. október 2-án kért rá szabadalmi védettséget. Két hét múlva Lipperhey konkurense, Jacob Adriaanszon (majd kicsit később az összetett mikroszkóp feltalálója, Zacharias Janssen) is bejelentést tett, de Lipperhey ismertette meg a világgal az új eszközt, amelyet rövidesen gyártani kezdtek.
Amikor az új találmány híre elért hozzá, Galileo Galilei is megépítette saját, lényegesen jobb távcsövét. Míg a korábbi műszerek nagyjából tízszeres nagyításra voltak képesek, Galilei a maga alaposabb optikai ismereteivel hatvanszoros nagyítást ért el. Az új eszközt 1609 augusztusában, a velencei Szent Márk-székesegyház harangtornyában mutatta be Leonardo Donato velencei dózsénak.
Elsőként Galilei használta a távcsövet csillagászati megfigyelésekhez: vele fedezte fel a Jupiter négy holdját, a Vénusz fázisváltozásait és a Hold hegyeit. Galilei kezdetben perspicillumnak, később telescopiumnak nevezte el az eszközt. Ezeket a korai – domború és homorú lencsékből álló, egyenes állású képet adó – műszereket holland, vagy Galilei-féle távcsöveknek nevezik; napjainkban is hasonló elven működik a hétköznapi életben használt kézi távcsövek többsége.
Johannes Kepler elsőként írta le az optikai lencsék tulajdonságait és használatát az Astronomiae Pars Optica és Dioptrice című könyveiben. Kepler újfajta, két domború lencsét tartalmazó (Kepler-féle vagy csillagászati) távcsövet épített, amely fordított állású képet adott ugyan, de csillagászati célokra alkalmasabb volt elődeinél.
Az első tükrös távcsövet (reflektort) 1672-ben építette Isaac Newton, miután a fénytörés jelenségét vizsgálva ráébredt arra, hogy nemcsak a prizmák de a lencsék is színeire bontják a fehér fényt, azaz a csillagok fehér pontok helyett színes foltok lesznek. Ez az úgynevezett kromatikus aberráció (színhiba) kiküszöbölhető, ha az objektív helyett homorú tükröt használunk. Jelenleg szinte minden komoly, nagy teljesítményű távcső reflektor, mivel a tükröket olcsóbb és egyszerűbb előállítani, továbbá egy méternél nagyobb átmérőjű lencséket gyakorlatilag lehetetlen a szükséges pontossággal előállítani és torzulásmentesen távcsőtubusba szerelni.
Rudolf Tamásné megkapta a 2020. évi Ericsson a fizika népszerűsítéséért díjat. 1979-1987 között a gödi Kilián György Általános Iskola tanáraként dolgozott, majd 1988 óta budapesten tanít matematika-fizika szakos tanárként. A tanárnő nagyon fontosnak tartja, hogy miden segítséget megadjon tanítványainak a tudás megszerzéséhez.
Komoly hivatástudattal, kellő derűvel és szeretettel foglalkozik a tanítványaival. Rendszeresen viszi tanítványait a Magyar Tudományos Akadémia előadásaira, ahova egyetlen általános iskolai tanárként meghívást kap. Rövidebb-hosszabb filmeket készít a fizika tantárgy tanulásához, megértéséhez. Tehetséggondozó munkája is példaértékű. Régi és jelenlegi tanítványai országos és nemzetközi versenyeken díjazottak.
