205 éve született Schwartzer Ferenc orvos, sebészdoktor és egyetemi tanár, elmegyógyintézet-tulajdonos, a magyar tudományos elmekórtan megalapítója.
Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol 1844-ben szerezte oklevelét. Ezt követően az ottani kórház elmeosztályán dolgozott Viszánik Mihály főorvos mellett. A Helytartótanács, annak érdekében, hogy megszervezzék a Magyarországon felállítandó elmegyógyintézetet, 1848-ban államköltségen külföldre küldte ki őt, hogy tanulmányozza a német, belga, angol és francia elmegyógyintézeteket.
Tapasztalatai alapján benyújtott egy tervet a magyar kormánynak 1848 őszén a magyar elmegyógyintézet megszervezésére.
A szabadságharc kitörésekor 1848 októberében azonban hazajött és mint törzsorvos szolgált végig Guyon Richárd tábornok mellett.
A világosi katasztrófa után az üldözések elől külföldre menekült és itt különösen az elmegyógyászattal foglalkozott. Bejárta Franciaországot és megismerkedett az elmegyógyászati intézményekkel. 1850-ben tért vissza Magyarországra és ekkor megalapította Vácon magán-elmegyógyintézetét, mely akkor az első ilyennemű intézet volt. Ezt 1852-ben Budára helyezték át. Intézetében megvalósította a munkaterápiát, egyúttal a kényszerítő eszközöket is megszüntette.
1860-tól 1866-ig a pesti egyetemen az elmegyógyászat magántanára volt. 1878-ig állott az intézete élén és ekkor annak vezetését fiának, Schwartzer Ottónak engedte át. A helytartótanács kinevezte az állandó közegészségügyi bizottság tagjává, mely bizottságban több éven keresztül az elmegyógyászati ügyek előadója volt. 1864-ben Buda város képviselőjévé választotta. Megkapta a királyi tanácsosi címet, a Ferenc József-rendet, megelőzőleg pedig a tudomány és művészeti aranyérmet. Tagja volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak.
A lipótmezei tébolyda az ő tervei szerint készült és az ő felügyelete alatt épült. Magyarországon ő alapította meg az elmegyógyászati tudományt és ezen törekvésében Balassa János volt támogatója; a bécsi és budapesti királyi orvosegylet, a királyi magyar természettudományi, a német elmekórtani és a törvényszék lélektani társulat tagja volt. Az ő kezdeményezésére fogtak neki a Gellérthegy fásításának.
Munkássága elismeréséül megkapta magyar nemességet barbarczi előnévvel.
A Pesten, 1858-ban megjelent A lelki betegségek kór- és gyógytana, törvényszéki lélektannal című könyve az első magyar nyelvű elmekórtani szakmunka.
