Manapság a hajkefék minden ember számára elérhető, általánosan elterjedt árucikkek. Nehéz elképzelni, hogy a XVIII. század végén egy ilyen terméket szokatlannak és nagyon drágának tartottak. Lyda A. Newman amerikai feltalálónő 125 éve ezen a napon kapta meg a szabadalmát a szétszedhető és tisztítható hajkefére. 1898-ban mutatta be először a hajkefét. Lyda fodrászként dolgozott a saját női szalonjában.
Fésű nyomaira már a neolit korból is bukkantak kutatók. Ezek rendszerint törékeny, sérülékeny anyagokból – csontból vagy fából, így kevés maradt ránk. Nem csak az ember hajának és szakállának ápolására használtak fésűt, hanem az állatok sörényének, szőrének gondozására is. Mivel ez az emberrel együtt fejlődött, ezért fésűket minden korból szoktak találni a régészek. Mindenhol megtalálható volt a világ szinte összes pontján. Az őskori leletek közt három különféle formájú fésűt találunk, vannak egészen egyszerűek, melyeknek sima hátuk van, vannak olyanok, melyeknek háta fület vagy fogantyút képez, s végül olyanok, melyeknek mind a két oldala fogazva van, mint a mi sűrű fésűinké. Később csontnyeles fém fogazatú fésűk hódították meg évezredekre a világot.
A hajkefe egészen új fejleményként jelent meg. Disznósörte és lósörte alkotta a kefe részt, míg fa és csont a markolatot. Aztán ezeket elsöpörte a műanyag fésülködő eszközök megjelenése.
Lyda A. Newman manhattani afroamerikai fodrásznő találmánya elsődlegesen az afroamerikai nők kezelhetetlen hajtincseinek rakoncátlankodását volt hivatott megoldani. 1898-ban adta be a szabadalmát az első szintetikus szálakkal kialakított, szétszedhető és könnyen tisztítható hajkefére. A szabadalom száma: U.S. Patent 614,335.
