A karácsony a legtöbb ember számára az évről évre ismétlődő, nem feltétlenül csak vallásos szertartások összességét jelenti, elég csak a különféle egyházi vagy népi szokásokra, a nagy lakomák és a webshopokban folytatott ajándékvadászat közti rendkívül széles spektrumra gondolni. Az emberek többségének eközben eszébe sem jut elmerengeni azon, hogy valójában mit is jelenthet a karácsony szó.
A mára már kialakult széles körben elfogadott tudományos konszenzus, amely nagyjából megmagyarázza, hogy honnan is jön a téli napforduló idején megült ünnepünk neve. A karácsony déli szláv, valószínűleg bolgár jövevényszó, a magyar nyelvbe is vélhetően a Balkánról került át. Az Etimológiai szótár ezt annyival egészíti ki, hogy a keleti egyház műszavaként. Ez a ‘kracsun’ (крачу́н) szó eredetileg egy – nyelvjárástól függően – a téli vagy a nyári napfordulóhoz kapcsolódó pogány ünnepet jelölhetett, illetve a karácsonyi rönkégetés szokásával lehetett kapcsolatos.
Itt érdemes megjegyezni, hogy éppen az ilyen pogány gyökerű ünnepek ellensúlyozására tette meg december 25-ét Krisztus születésének napjává az I. niceai zsinat.
A tudomány mai állása szerint valamikor a 8. században alakulhatott ki a ‘lép’, ‘átlép’ jelentésű kark- vagy korč- szógyökből a ‘kračun’ kifejezés, immár ’’lépő’, ‘átlépő’ és ‘fordulónap’, ‘napforduló’ jelentéssel. A már idézett Új magyar etimológiai szótár ezzel kapcsolatban némileg árnyalja a képet, amikor azt írja, hogy „a napfordulónak egy tkp. ‘átlépés’ jelentésű szláv szóval való megnevezése jelentéstani szempontból megfelelő volna, de képzőtörténeti okból kevéssé valószínű”.
Magyar forrásokban konkrétan a karácsonyi ünnepre utaló ‘Karaczon haua’ (Karácsony hava) alak A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint 1450 körülre datálható.
Ami kifejezetten érdekes, hogy mára gyakorlatilag egyetlen szláv irodalmi nyelvben sem maradt meg a kracsun szó mint a karácsony jelentése. A cseh és a szlovák ‘Vánoce’ és ‘Vianoce’ nagy valószínűséggel a német ‘Weihnachten’-ből eredeztethető, ami szó szerint szentestét jelent.
A többi mai szláv nyelvben a karácsony neve így vagy úgy, de valamilyen formában Krisztus születésére, illetve az Istengyermekre utal: ilyen például a lengyel boże narodzenie, a belorusz bozsaje naradzsennye, az ukrán rizdvo (Hrisztove), az orosz rozsgyesztvo (Hrisztovo), a bolgár rozsdesztvo (Hrisztovo), valamint a horvát és szerb Božić.
A szlovákban karácsony értelemben ma már csak bizonyos nyelvjárásokban létezik a kračún/kračun/kračuň szó – konkrétan Zemplénben és a közép-szlovák nyelvjárás egyes változataiban.
Ami biztosan kijelenthető, hogy a karácsony szavunk nem a keresztény ünnephez kapcsolódó kifejezések valamelyikéből alakult ki, eredete egyértelműen valamilyen, a téli napfordulóhoz köthető ősi pogány rítussal áll összefüggésben.
Kézenfekvő megfejtésnek tűnik, hogy a kracsún a sötétségből a fénybe való átlépést jelenti, hiszen a téli napfordulót követően a december során egyre hosszabbá és nyomasztóbbá váló éjszakák lassan rövidülni kezdenek, és a nappal győzedelmeskedik az éjszaka felett.
(napunk)
