180 éve született Robert Koch Nobel-díjas német bakteriológus, a gümőkór vagy tuberkulózis-baktérium (tbc) és a kolera kórokozójának felfedezője.
Clausthalban született. 1876-ban rájött, hogyan keletkezik a lépfene, 1878-ban a baktériumok sebek elfertőződésében játszott szerepét kezdte vizsgálni. 1882-ben fedezte fel a tbc kórokozóját, amiért 1905-ben orvosi Nobel-díjjal tüntették ki. 1884-ben felfedezte a kolera kórokozóját is. 1890-ben sikerült tuberkulint előállítania, de az még nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. 1891-től a Fertőző Betegségekkel Foglalkozó Intézet igazgatója volt Berlinben, ahol a kórokozók vizsgálatára és tenyésztésére új módszereket dolgozott ki.
„A tuberkulózist – más néven gümőkort – az emberi történelem egyik legtöbb halálesetét okozó, legrettegettebb fertőző betegségek egyikeként tartjuk számon. A Mycobacterium tuberculosis nevű baktérium a leggyakrabban a tüdőt támadja meg, de a központi idegrendszerre, nyirokrendszerre és a vérkeringésre is veszélyes lehet. A beteg tüdejében gümők keletkeznek, amelyek megakadályozzák a normális tüdőfunkciót és az egész szervezetben elterjedő káros anyagokat bocsájtanak ki.
A tbc nyomait szinte valamennyi ókori kultúrában megtaláljuk. Tömegessé válását az új és legújabb kori gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint az azt követő városiasodás hozta meg. A XVII. században az angliai iparcentrumokban az összezsúfolt munkások komoly járványügyi kockázatot jelentettek. A tüdővészt nem véletlenül nevezték, londoni vagy városi betegségnek is. A folyamat Európa valamennyi nagyvárosában lejátszódott, így Budapesten is.
Magyarországon 1901-ben a halálesetek negyedét a gümőkór okozta. A „Morbus hungaricus” elnevezés mögött a rossz körülmények között élő, elégtelenül táplálkozó szegény rétegekben produkált magas halálozási szám állt. A tbc ugyanakkor nemcsak az elesettek betegsége volt, a jómódúak között is szedte áldozatait. Gondoljunk csak Thoman Mann Varázshegyére, amelynek helyszíne a davosi tüdőszanatórium, ahol a társadalom felsőbb rétegeiből származó, e kórban szenvedő nők és férfiak próbáltak enyhülést találni.
Pasteur mellett a bakteriológiai kutatások másik nagy úttörőjeként számon tartott Koch először a lépfene kórokozójával folytatott kísérleteket. Bebizonyította, hogy a beteg állatok vérével a betegség átvihető más szervezetekbe. 1882-ben, a berlini Élettani Társaság tudományos ülésén jelentette be, hogy felfedezte a tüdővész okozóját. Ennek azért is volt hatalmas jelentősége, mert a tbc-t ekkoriban még csak kevesen tekintették fertőző betegségnek, ami nyilvánvalóan a védekezésre is kihatott. Kochnak kellett meggyőznie a kételkedőket, ami sorozatos oltási kísérleteivel sikerült is. A felfedezés híre gyorsan elterjedt, hazánkban az Orvosi Hetilap 1882. áprilisi számában adott hírt róla.
1890-ben a Berlinben megtartott X. Nemzetközi Orvoskongresszuson Koch bejelentette, hogy felfedezte a tbc gyógyszerét, a tuberkulint. A hír hallatára tüdőbetegek millióiban csillant fel a gyógyulás reménye. Özönlöttek a betegek Berlinbe. A kezdeti biztató eredmények után azonban kiderült, a tuberkulin nem hatásos a betegség kezelésére, a későbbiekben a tbc diagnosztizálásában hasznosították.
Mindemellett Koch vetette meg a fertőzőbetegségek immunológiájának alapjait. Rájött ugyanis, ha egy állatot kisebb bacilusdózissal fertőz meg, amit az túlél, a megismételt fertőzésre a szervezete már másképp reagál. Továbbá felfedezte a szilárd táptalajon – zselatinon és burgonyaszeleteken – való tenyésztést. Az egységes baktériumtörzsek létrehozása lehetővé tette, hogy a különféle fertőző betegségek kórokozóit meghatározzák. A német orvos találta meg a kolera baktériumát is, ehhez Indiában folytatott kutatásokat.
Kochnak megadatott, hogy kibontakoztassa tehetségét, patrónusai felismerték képességét és lehetővé tették számára, hogy kiléphessen a vidéki körorvosok közül. Pályája meredeken ívelt felfelé. Először a berlini Egészségügyi Intézetben kapott állást, 1885-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, hat évvel később a róla elnevezett intézetet vezette egészen 1904-ben bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. 1905-ben orvosi Nobel-díjat kapott. A betegség ellenszerének megtalálását az 1910-ben elhunyt Koch már nem élhette meg.
A tuberkulin kudarca után több mint fél évszázad telt el, amíg az első, valóban hatásos gyógyszert megtalálták. A megoldást a Calmette-Guérin Bacilus (BCG) védőoltás hozta el, amelyet 1905 és 1921 között Franciaországban dolgozták ki, de tömeges elterjedése csak a II. világháború után kezdődött.” (Szöveg: Múlt-Kor)
