Az „univerzális zseni”-ként is ismert férfi 250 éve, 1773-ban született Skóciában, Montrose-ban. Robert Brown angol botanikus felfedezte (és nevezte el nucleusnak) a sejtmagot mint a sejt lényeges részét. Másik nagy botanikai felfedezése a nyitvatermők (Gymnospermae) és a zárvatermők (Magnoliophyta, eredetileg Angiospermae) megkülönböztetése.
Édesapja Montrose városában volt lelkész. Brown orvosnak készült, orvostudományt tanult az Aberdeeni és az Edinburgh-i Egyetemen, de tanulmányai után 1795-ben belépett a hadseregbe. 1795-ben sebésszé nevezték ki az Irlandban állomásozó ezredbe, ahonnan 1801-ben az Investigator nevű hajón Ausztrália addig ismeretlen partvidékeinek botanikai átkutatására indult.
Jeles szakmai eredményei dacára nevét nem annyira botanikai munkásságáról, mint az általa mintegy mellékesen felfedezett (és róla elnevezett) fizikai jelenségről, a Brown-mozgásról ismerjük. Leírta és kutatta a róla elnevezett molekulamozgást, valamint megállapításokat tett a tűlevelű növények életmódjára vonatkozóan.
1805-ben 4000-nél több és jobbára csak ekkor fölfedezett növényfajból álló gyűjteménnyel tért vissza hazájába. Első közlése: Prodromus flor’ Nov’ Holandi’ (Új Hollandia flórájáról) címmel Londonban 1810-ben jelenhetett meg, amelyet Oken az Isisben lenyomatott és Nees von Esenbeck(wd) Brown pótlásaival bővítve adott ki (Nürnberg, 1827).
Ausztrália növénycsaládjainak eloszlása Remarks on the botany of terra australis címen jelent meg (London, 1814). Más kutatók gyűjtését a Supplementum primum flor Nov Hollandi című művében (London, 1830) közölte.
Tekintélye előtt meghajolva mások is reá bízták gyűjtésük földolgozását; így Horsfield 1802–1805-ös Jáva-szigeti kutatását is Brown adta ki (Plant’ javanic’, 1838–40). A Salt abesszíniai (1816), Christian Smith Kongó-melléki (1818), Oudney Denham és Clapperton közép-afrikai (1822–24) utazásai során gyűjtött növényeket is ő dolgozta fel.
Vele készítették el útleírásaik botanikai részét a nagy sarkvidéki utazók, mint James Ross, William Edward Parry, Edward Sabine és John Franklin.
Utolsó éveit Londonban töltötte, ahol a British Múzeum Botanikai Osztályának volt vezetője. A Linnean Society Brownt 1822-ben kültagjává, 1840-ben elnökévé választotta és e tisztségéről csak 1853-ban, előrehaladott kora miatt mondott le. A királyi pénztárból évi 200 font tiszteletdíjat kapott és öreg napjaira nyugodtan élhetett. Apróbb munkáit Bennett adta ki: The miscellaneous botanical works of Robert Brown (London, 1866–1868, két kötet). 1858-ban halt meg.
Kapcsolódó:
