105 éve e napon született Jerome David Salinger amerikai író. Élete főműve a Zabhegyező (újabb címén a Rozsban a fogó), amivel megszegett minden szabályt, és újradefiniálta az amerikai irodalmat. Regénye a csúcsra repíti, egyszerre átkozzák és istenítik.
New Yorkban jött a világra 1919. január 1-jén. Apja lengyel kereskedő-iparos volt, aki fiát is igyekezett bevonni a családi üzletbe. Európába küldte, hogy gyarapítsa nyelvtudását és tanulmányozza a húsfeldolgozást. A hatás azonban épp ellenkező volt: Salinger annyira megundorodott a vágóhidaktól, hogy elhatározta, más utat keres az érvényesülésre. Félig zsidó származása súlyos örökségként nehezedett rá, ennek következtében mindig is idegennek érezte magát a társadalomban. Hűvös és szeretettelen kapcsolata volt apjával, ír katolikus anyját viszont rajongva imádta. Fiatalon komoly vonzalom fűzte a drámaíró Eugene O’Neill lányához, és teljesen összetört, amikor a lány nem őt, hanem a jóval idősebb Charlie Chaplint választotta, majd hamarosan családanya lett. Később is mindig a fiatal lánnyal kapcsolatos ábrándját kergette.
Útkeresése során elvégezte a katonai akadémiát, számos szakot elkezdett az egyetemen, de egyet sem fejezett be. 1939-ben a Columbia Egyetemen irodalmat hallgatott Whit Burnettnél. Ő közölte először lapjában, a Story Magazinban Salinger egyik írását. Salinger azonban többre vágyott, a rangosabb The New Yorkerrel kezdett hosszú ideig tartó harcot, a lap ugyanis kezdetben elutasította írásait.
Bár 1941-ben már elfogadták közlésre egyik novelláját, csak a háború után, 1948-ban adták közre a sikert hozó Ilyenkor harap a banánhal című novelláját. Ez a lap közölte az életében megjelent utolsó elbeszélését is 1965 júniusában.
1942-ben behívták a hadseregbe, részt vett a normandiai partraszállásban, a koncentrációs táborok felszabadításában. A hadseregnél ismerte meg Ernest Hemingway-t is. Salinger soha nem vetette papírra a közelről megélt háború borzalmait. 1946-ban megnősült, a Németországban kötődött kapcsolatnak azonban hamar vége szakadt.
1951-ben jelent meg a The Catcher in the Rye című ikonikus regénye, amely magyarul az első, 1964-es fordításától Zabhegyező címen vált ismertté és népszerűvé. (A könyv 2015-ben korszerűsített, új magyar fordításban és új, Rozsban a fogó címmel jelent meg.) A regény egy csapásra szinte kultikus figurává tette Salingert. A tinédzser Holden Caulfield egy hetét egyes szám első személyben elbeszélő mű Amerika látszólag nyugodt, gondtalan hétköznapjaiba visz el, abba a világba, ahol valójában sokan fuldokolnak. A múlttól és annak értékeitől már eltávolodott, de jövőképpel még nem rendelkező új generáció képviselői ebben a rideg, szeretet és megértés nélküli közegben bolyonganak, elidegenedésre ítélve.
A regényt azóta számos nyelvre lefordították, és 65 millió példányban kelt el. Hatalmas, de nem mindig pozitív hatást váltott ki, például John Lennon gyilkosa is Holden alakjával „azonosulva” lőtte le a zenészt, és a Reagan elnök elleni merényletkísérlet elkövetőjét is ugyanez vezette.
Az írót mindez nagyon megviselte, soha nem engedte, hogy művét bármilyen formában feldolgozzák, nemet mondott Steven Spielbergnek és a BBC-nek is.
Sorra jelentek meg írásai, a Kilenc történet (1953), a Franny és Zooey (1961), a Magasabbra a tetőt, ácsok és Seymour: Bemutatás (1963). Ezek sokak szerint izgalmasabb alkotások, de meg sem közelítették a Rozsban a fogó nemzedékformáló sikerét.
91 éves korában, 2010. január 27-én hunyt el Cornishban (New Hampshire). Alakját a 2013-ban megjelent Shane Salerno Salinger című dokumentumfilmje hozta közelebb hozzánk, majd 2017 őszén Rebel in the Rye címmel az író fiatal koráról rendezett játékfilmet Danny Strong, Salingert Nicholas Hoult alakította.
