Vízkereszt népszokások csokrával zárja a karácsonyi-újévi ünnepkört. Ezekből a népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát.
A mai nap vízkereszt napja, a római egyház Epiphania Domini, azaz „Az Úr megjelenése” néven tartott ünnepe, melyen a keleti egyház a Krisztus születését ünnepelte; nyugaton a napkeleti bölcsekről, vagyis a háromkirályokról, Jézus Jordánban való megkereszteléséről és első csodatételéről, azaz a víznek a kánai menyegzőn való borrá változtatásáról való megemlékezés került előtérbe.
A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Szokás volt a szenteltvíz hazavitele, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen.
Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták vele, hogy áldás legyen a házon. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szenteltvizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen, a házszentelés során felírt Christus mansionem benedicat! (’Krisztus áldja meg a hajlékot!’) áldás C + M + B latin rövidítésének félreértésén alapul. A házszentelést a pap végezte; a hívek meglátogatása összekapcsolódott a lélekpénz beszedésével.
„Epiphania napján ne járjon a lelkész feszülettel az utcán, mert ez botrányos, hanem egyezkedjék inkább híveivel, hogy ezen szertartás nélkül is adják meg, amit ilyenkor adni szoktak.”- mondá egy evangélikus gömöri esperes az 1604. évi vizitáció alkalmával a házszentelés szokására hivatkozva s annak ellenére, hogy protestáns vidékeken ez a rítus megszűnt, a Magyar Néprajzi Lexikon adataiból tudjuk, hogy a víz és a tömjén szenteléséből kialakult házszentelésre már Mátyás idejéből van emlékünk, sőt, azon sem botránkozunk meg, ha például az ortodox pópa ministránsai már karácsony másodnapján becsöngetnek monostori tömbházlakásainkba, megkérdezni, hogy fogadjuk-e a keresztet, hiszen ekkora lakosságú negyedben időbe telhet, amíg minden lakás megszentelődik.
Érdekességként több hiedelmet, termékenységvarázsló, mágikus praktikát említhetünk, mint például azt, hogy Göcsejben a pap és a kántor a házszentelésért sonkát, szalonnát, tojást, gabonafélét, babot és lélekpénzt kapott, viszont a lelkésznek le kellett ülnie a szobában, hogy a tyúkok „kotyoljanak”. Amikor a pap elment, a gazda vagy a gazdaasszony a helyére ült, majd kiseperték a pitvart, hogy a lány még abban az esztendőben férjhez menjen, a legény pedig megházasodjék.
Székelyföldön a házszentelés után a papot égő gyertyával kísérték ki, hogy nagyobb legyen a kender, a lány pedig a házszentelés előtt a nyakából levett gyöngyöt a küszöb mellett a szőnyeg alá dugta, ahol a pap átlépte, majd a szentelés után a párnája alá tette, mert így megálmodhatta, hogy ki lesz a jövendőbelije.
Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban (különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.
Ezzel a nappal ér véget számunkra a karácsonyi-újévi ünnepkör, régebb ekkor szedték le a karácsonyfát, tehát ma kezdődik el a farsangi időszak, a vidám mulatozások, bálok ideje.
