A verseny ötödik kategóriájában, a prózamondók között indult aranysávos minősítést és első helyet szerezve Csáky Máté (Ipolybalog).
Csáky Máté Podmaniczky Szilárd: Ajtóvadászat című művét adta elő.
Ajtóvadászat
Mentein a komámmal az erdőben a bérelt rotációs kapával, mert beköszöntött az idény, meg a falusiak mondták is, hogy folyton megdézsmálja valami a szilvalekvárjukat, gyanakodtak és mondták, hogy ez csak az az elszabadult ajtó lehet a bontásból, és feltétlenül lőjük agyon.
Már hajnalban fölkaptunk a rotációs kapára, a fejünkre liszteszsákot húztunk, hogy ne ismerjen föl az ajtó, ha megpillantjuk heverészni a kukoricásban. Azt mondta a komám, hogy nagy marhák lennénk, ha nem vinnénk magunkkal a csenevész bozótugró kutyáját, mert az már három méterről megérzi az ajtószagot, lehasal és meghentereg tőle, ebből mi mindjárt tudhatjuk, hogy az ajtó ott lebzsel előttünk, és beleröhöghetünk a vadászengedélyünkbe, mert ajtót csak a bakfis lányok lőnek, idejekorán.
Elvittük a bankhártyánkat is, hátha mézre lesz szükség, az ember csak bedugja egy faodúba, oszt ömlik belőle a méhecske. Nagyon jól kitalálták ezt az észlények, akiknek más dolguk sincs, mint hogy huzigálják a sliccükben az aktakukacot.
Amikor az erdő szélét jelző táblához értünk, fölraktuk a hangtompítót a rotációs kapára, hogy el ne ijesszük az ajtót, mert az zajra nagyon érzékeny, és tudtuk, amúgy sem vagyunk bevágódva az ajtónál, hiszen az életére törünk, hátra csavarjuk a rézkilincsét, faggatjuk egy darabig, behintjük faszúval, kikérdezzük a búvóhelyeit, ha netán az unokáinknak is hasonló dolguk lesz, már hallomásból is tudni fogják, merre keressék az ajtót.
A komám javaslatára leszálltunk a kapáról, csőrre töltöttünk két rigót, és óvatosan lopakodtunk a leendő zsákmány iránya felé. A komámnak ekkor az az ötlete támadt, hogy menjünk gólyalábakon, mert az ajtó csak két méter hetvenig érzékeli a közeledőket. Bele is egyeztem, mint a nyáron abba, hogy ereszkedjünk le a kútba gumikötélen hüsölni. Annak is megvolt az eredménye.
Ahogy megettem az utolsó adag kecsketúrót, látom ám, hogy az ajtó valóban ott hentereg a kukoricásban. Befogtam a komám száját, nehogy szagot fogjon az ajtó. Óvatosan előhúztam a rigót az övemből és hátra húztam a rigó kakasát, céloztam, majd tüzeltem, mint egy kutya. Az első lövedék a sarokvasat súrolta, de a másodikkal pont a zárat kaptam el.
A zsákmányt fölraktuk a kapára, végigvonultunk vele a falun, mindenki azt üvöltötte, hogy megmarad a szilvalekvár, a szivünknek semmi nem fáj. A menet után betértünk a komámmal az asztaloshoz, kipreparáltattuk az ajtót, s napok múlva ott lógott a többi nagy trófea (lavór, hokedli, spájzpolc, stb.) között.
A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya társszervezőivel: a Csemadok területi választmányaival, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségével és a Rimaszombati Gömör-Kishonti Népművelési Központtal közösen rendezte meg a XXX. Tompa Mihály Országos Versenyt az amatőr (nem hivatásos) vers- és prózamondás, verséneklés és lírai színpadok műfajban.
A IV-V. kategória zsűrije:
-
- Bárdos Ágnes szerkesztő, televíziós és rádiós műsorvezető
- Balázs István előadóművész
- Varga Anikó színész, előadóművész, a kassai Thália Színház tagja.
