A nemzetközi óvoda-napot Friedrich Fröbel német pedagógus és óvodaalapító tiszteletére (született: 1782. április 21.) tartják, neki köszönhetjük az óvoda ötletét.
A világ első bölcsődéjét Francois Marbeau alapította 1844-ben, Párizsban. Pár év múlva már közel 400 hasonló intézmény működött világszerte, elsősorban egyházi létesítményként.
A bölcsődék létesítése a növekvő iparosodás és a nők munkába állása nyomán vált aktuálissá a XIX. században. A francia példát Európában más államok is követték.
Magyarországon 1851-ben Mayer István iskolaigazgató pap, Tormay Károly városi tiszti főorvos és Rozmanith Antal városi tanácsnok egy Bölcsőház felállítására szervezkedtek. Támogatóik közül a pest-budai társadalom legmagasabb rangú hölgytagját, Albrecht főherceg, helytartó feleségét, Hildegarde főhercegnőt nyerték meg az egyesület fővédnökének. Megalakult az Első Pesti Bölcsőde Egylet, többek között az akkori Városi Községtanács, Forrayné Brunszvik Júlia – Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda alapítója unokahúga – és Jedlik Ányos támogatásával. Munkájuk eredményeként 1852. április 21-én megnyitotta kapuját az első Magyar Bölcsőde Budapesten, a Kalap utcában, így ezen a napon ünneplik a Bölcsődék napját is, ami 2010-től államilag elismert ünnep. Az akkori Kalap u. 1. szám alatti bérház földszntjén 5 szobában 38 gyermekről gondoskodtak.
A megnyitást követően egyre nagyobb igény jelentkezett a bölcsődei elhelyezésre, így igen hamar kinőtték ezt az intézményt. Néhány év múlva az egyesület a Terézvárosban is nyitott egy fiókbölcsődét, ahol nem fizetett dajkák, hanem a „szürke nénék” (a szent Vincéről elnevezett apácarend tagjai) gondozták az első, kifejezetten bölcsődének épült intézményt. Az egyesületet támogatni társasági divat lett; vezetésének dísztagjai között olyan ismert foglaltak helyet, mint gróf Andrássy Gyuláné, báró Eötvös Józsefné, Károlyi gróf és grófné.
A bölcsőde, alkalmazkodva a korai kapitalizmus hosszú munkaidejéhez, reggel 5 és este 7 között tartott nyitva. Ekkortájt a nőknek szülés után már 2 héttel munkába kellett állniuk, így már kéthetes csecsemőket is gondoztak a bölcsődében, 4 éves korig. Alapfeltétel volt a budapesti lakhely, az anya munkaviszonya és a család szegénysége. A bölcsődében teljes ellátást, ruházatot kaptak a kisgyerekek.
1915-ben többek között az Országos Stefánia Szövetség vállalt szerepet a bölcsődék létesítésében és működtetésében is. Heim Pál kezdeményezésére a gondozóképzést is a Stefánia Szövetség indította el a Központi Védőnőképző Iskolában, 1916-ban.
A II. világháborúig főleg egyleti és üzemi bölcsődék létesültek. A háború után, az 50-es évek közepétől a nők tömeges munkába állásával vált indokolttá a bölcsődék fejlesztésében az állami szerepvállalás.
A Bölcsődei Múzeum és Alapítvány célja a magyar bölcsődék történetének, tárgyi és írásos emlékeinek gyűjtése, őrzése.
A bölcsőde a Gyermekkert Bölcsődével közös, műemlék épületben található. (1182 Budapest, Nagy Templom u. 3. | +36-20-927-8841)
