Tanuljunk Történelem

A munka ünnepe…

A munka ünnepe (korábban a munkások ünnepe) a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt ünnepnap, a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, amely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni. A legtöbb országban május elsején, az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában viszont szeptember első hétfőjén ünneplik.

A II. világháború után a kommunista pártvezetések ki akarták sajátítani május 1-jét, amelyet munkaszüneti, ám kötelező felvonulási nappá nyilvánítottak. Ezeken az ünnepségeken többnyire kötelező volt részt venni, és a különböző gyárak, vállalatok, hivatalok csoportokban jelentek meg. Elvárták tőlük, hogy minél látványosabb ötleteket találjanak ki a felvonulásokhoz, és jelenítsék meg valahogy a gazdasági fejlődést, az új ipari termékeket.

A magyar nyelvterületen a munka ünnepét megelőzően is volt hagyománya a május elsejei ünneplésnek. Itt a májusfa-állításnak két jellegzetes formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt májusfa, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított májusfa.

Májusfa állítás Nagymegyeren Tájház udvara, Rózsa utca
Májusfa állítás Nagymegyeren

A májusfák beszerzése mindkét esetben a mindenkori legények, legénybandák feladata. A májusfának alapvetően két változata van: kivágott, sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, melynek csak a tetején hagyták meg a lombját, vagy virágzó, zöldellő gallyakat, ágakat helyeztek el rajta.

A májusfák tájanként változó típusba sorolhatók, így a nyugati területeken a letisztított kérgű fa, tetején lombbal, vagy magas póznára erősített zöld ág, az Alföldön többnyire kisebb, egészében felhasznált fa a jellemző. északkeleten is ehhez az utóbbihoz hasonló módon készítik a májfát, de újabban terjed a virágcsokor, illetve a virágkosár ajándékozása. A szlovákiai magyar adatok magas fákra, az erdélyiek azonban inkább zöld ágakra utalnak.

A fákkal kapcsolatosan kétféle követelmény lehetett: sudár, magas legyen vagy fiatal, zsenge. Az ágak pedig zöldek vagy virágosak. A helyi lehetőségeknek megfelelően változik a fa fajtája, mely lehetett nyárfa, nyírfa, fenyőfa, fűzfa, virágzó cseresznyeág, meggyág, orgona stb.