Az első magyar női egyetemi doktor

Édesapja és szudétanémet nagyszülei Brünnből telepedtek át a monarchiabeli Magyarországra. A budapesti Erzsébet Nőiskolában szerzett „polgári-iskolai” matematikatanítónői oklevelet, majd 1904 és 1905 között a Zeneakadémián zongorát és zeneszerzést tanult, a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematikát és fizikát hallgatott, Geiger Valéria bölcsészdoktori értekezését 1905-ben védte meg matematikából, fizikából, filozófiából és esztétikából. 1905-ben  házasságot kötött Dienes Pál matematikussal, akivel utóbb részt vett a Galilei Kör munkájában, 1922-ben váltak el.

Házasságkötése után már Dienes Valéria néven ismerte meg a tudományos élet. Az ifjú házaspár a XX. század első évtizedében igen élénk társasági életet élt. Baráti körükhöz tartozott – többek között – Jászi Oszkár, Madzsar József, Madzsar Alice, Lesznai Anna és Szabó Ervin.

Valéria pályafutásának kezdetén filozófiai és pszichológiai cikkeket írt a Huszadik Századba, a Nyugatba; valamint igen nagy feltűnést keltő előadásokat tartott a Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolájában. Matematikai tanulmányait az 1908–1909-es tanévben a párizsi Sorbonne-on folytatta: második doktori vizsgájának letétele után a Francia Tudományos Akadémián Picard professzor mutatta be a tehetséges tudósjelöltet.

Ezt követően még két tanévet töltött Párizsban ösztöndíjjal, ahol Henri Bergson filozófiai előadásait hallgatta, akivel annyira összebarátkozott, hogy megkapta tőle – egyetlenként – műveinek magyarra fordítási jogát. Később lefordította Bergson több művét magyarra, sőt David Hume, John Locke, René Descartes írásait is az ő révén ismerhette meg a magyar közönség. Tanulmányt is írt róla Bergson lélektana címmel.

Párizsi tartózkodása alatt háromszor látta Isadora Duncan-t, a modern „szabad tánc” úttörőjét, és látogatta Raymond Duncan „görög torna” tanfolyamait, amelyek nagy hatást tettek rá. Amikor 1912-ben hazatért, baráti körben (Gödöllő-i Művésztelep, Huszadik század köre, Tisztviselő telepi értelmiségiek, Gyermektanulmányi Társaság, Feministák Egyesülete) bemutatta és elmagyarázta a Duncan-féle természetes tánc mozdulatanyagát, majd a nagy érdeklődés hatására tanfolyamot indított, de saját maga – mint komoly filozófus – szégyellt nyilvánosan tánctanítással foglalkozni, ezért 1917-ig Bertalan Vera nevű barátnőjének tanította be a görög torna gyakorlatait óráról órára.

Erről és a Duncan-féle görög tornáról szólt ismertető cikke a Magyar Iparművészet 1915. évi 7-8. számában „Művészet és testedzés” címmel. Ez volt a modern táncról szóló első publikáció hazánkban. 1912-től haláláig, kidolgozta mozdulatelméletét: Orkesztika néven, a Duncan-Dienes féle mozdulatrendszert, melyben a mozdulatot tudományosan elemezte és fejezetekbe rendszerezte négy alapvető összetevője alapján: Plasztika (tér), Ritmika (idő), Dinamika (erő), Szimbolika (kommunikáció – kifejezés).

Mozdulatírás

1919-re férjével együttműködve kidolgozta a tánc lejegyzésére szolgáló mozdulatírását (orcheográfia).

A 1910-es évek orkesztikájának nemcsak a mozdulatanyaga volt világszínvonalú modern, hanem a vele összhangban lévő szöveg vagy dallam is , tanítványai Ady és Babits verseire, sőt 1917-ben már Bartók zenéjére is táncoltak. Mozdulatművészetét a nagy nyilvánosság előtt először 1917. április 1-én az Uránia Színházban mutatta be növendékeivel. 1919-ig vezette korai Orkesztikai Iskoláját, majd emigrációja alatt azt Mirkovszky Mária – tanítványa – és férje, Detre Szilárd folytatták.

A Tanácsköztársaság idején előadásokat tartott a Társadalomtudományok Szabad Iskolájában, továbbá tervezetet készített a női testnevelés megreformálására. A bukás után a családnak menekülni kellett. Bécsben telepedett le és orkesztikát tanított a grinzingi Montessori Gyermekotthonban. Majd egy ideig Raymond Duncan nizzai és párizsi kolóniájában élt gyermekeivel.

1923-ban tért haza és folytatta mozdulatművészeti tanfolyamait, majd 1929-től állami képzési engedélyt nyert iskoláját vezette, mely 1944. március 18-ig működött, 1935-től Dr. Dienes Valéria Orkesztika Intézete névvel, 9 fiók (növendék) intézménnyel. Számos reform és kiemelkedő pedagógiai intézményben kapott szerepet általuk a mozdulati nevelés: pl. Új Iskola, Ranolder Intézet.

Mozdulatjátékok

Dienes Valéria az 1920-as évektől nagyszabású mozdulatjátékokat is alkotott. Első művei, így például a Hajnalvárás (1925) a középkori misztériumok hatására születtek, később már elsősorban bibliai és történelmi témájú műveket komponált (Nyolc boldogság; Magvető; Szent Imre, Tíz szűz).

A tudós asszony, aki a Galilei Kör alapító tagja volt, 1927-től részt vett az Aquinói Szent Tamás Társaság munkájában is. Bergson-fordításai ugyanakkor a magyar filozófiai szaknyelv megújítását, irodalmi rangra emelését is jelentették. Műfordítói tevékenységét már 1934-ben Baumgarten-díjjal ismerték el.

Dienes Valéria élete végéig megőrizte szellemi frissességét, utolsó előadását 96 évesen 1975-ben, a tihanyi Nemzetközi Szemiotikai Kongresszuson tartotta.

Alakját Babits Mihály a Halálfiai című munkájában Hintáss Gitta alakjában örökítette meg.