225 éve e napon született Honoré de Balzac (1799–1850). Különleges életet élő, hatalmas munkabírású, de termékenysége ellenére is állandó anyagi gondokkal küszködő művész volt Balzac.
„Ha a töméntelen történet közül csak a Goriot apót, a César Birotteau-t, az Elveszett illúziókat és az Eugénie Grandet-t írta volna meg, akkor is vele kellene kezdeni a realista regény történetét. Holott még a kisebb elbeszélések között is akad páratlan remekmű” – olvashatjuk a Világirodalom Arcképcsarnokában az íróról.
Tours-ban született paraszti családban 1799-ben. Nem szüleinél, hanem egy csendőrnél nevelkedett. Apja Napóleon élelmezési biztosaként gazdagodott meg, de nem szerzett nemesi címet, a de előszót, mely a nemesi rangot jelzi, az író maga illesztette neve elé. A párizsi egyetem jogi fakultásán végzett, majd írnokként helyezkedett el, közben a Sorbonne irodalmi és filozófiai előadásait hallgatta.
Az író
Írással először csak mint kereseti forrással foglalkozott, a húszas években azonban már több mint harminc regénye jelent meg (pl. A centenárium,1821; Az utolsó tündér,1823). Ezeket később megtagadta, csak az 1829-ben keletkezett Huhogókat vette be nagy regényciklusába, az Emberi színjátékba.
Legendássá, irodalmi témává vált hosszú szerelmi kapcsolata a lengyel származású Hanska grófnővel (1832-től), akit a férj halála után feleségül is vett (1842). Közös életüket beárnyékolta az író egyre súlyosbodó betegsége és gyermekük halála (1846). Felesége halála után nem sokkal annak lányát vette feleségül (1850).
Híressé lett anyagi problémái miatt is. Ifjú korában betűöntödét, könyvkiadót alapított, mely hamarosan csődbe ment, hitelezői pedig állandóan üldözték. Párizsi házának több bejárata is volt, ha netán a kellemetlen látogatók elől gyorsan kellett távoznia. Később is furcsa vállalkozásokba fogott, ananászültetvényt akart létrehozni, de a szardíniai római kori aranybányák újrafeltárását is tervezte. Anekdoták szólnak arról is, hogyan keverte össze regényalakjait barátaival, ismerőseivel, élő személyekkel: állítólag sokszor regényalakjai nevén szólított meg másokat, és halála előtt orvos szereplőjéért, Bianchonért küldetett.
A megfeszített munka (képes volt a már nyomdai kefelevonatok elkészülte után újraírni egyes fejezeteket vagy akár az egész művet), a nagyvilági élet, az állandó feszültségek, szenvedélyek (nagy kávéivó volt) megviselték egészségét. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, a magánéleti veszteségek mellett alkotói kudarcok is érték. Nem sokkal második házassága után, 1850. augusztus 18-án halt meg.
Ennek kapcsán tekintsék meg Honoré de Balzac: Goriot apó cínű művének elemzését, amely a Távoktatás magyar nyelven sorozatban született meg a magyarországi középiskolák 2. osztálya számára.
Tanár: Varga Attila
