| „A grafika ott kezdődik, ahol a forma önmagáért való szépsége érvényesül. Tehát nem vázlat. Nem alap, amelyre a művész festői mondanivalóit fogja felépíteni, hanem befejezett egység, melyből sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet. Még akkor sem, ha az egész csak pár vonalból áll.” (Rosner Károly: Magyar grafikus művészet; Bp. 1938.) |
Mi is a grafika? A köznapi nyelvben a ceruza-, a szén-, vagy a krétarajzokat ugyanúgy grafikának nevezzük, mint a sokszorosított alkotásokat. A művészi grafikákon belül két nagy csoportot különböztetünk meg: a szabad grafikát és a sokszorosított grafikát.
Szabad grafikának nevezzük az olyan grafikai műveket, melyeket reprodukálni lehet de sokszorosítani nem. A sokszorosított grafika ezzel szemben mindig nyomtatás révén történik, aminek során a grafikai eszközökkel a művész elképzelésének megfelelő nyomóformáról (dúcról) festéket viszünk át a nyomópapírra, vagy az azt helyettesítő felületre. A nyomóformán a nyomóelemek azok a helyek, amelyek festékezés után nyomot hagynak. A nyomóforma sokféle anyagból készülhet, a leggyakoribbak: fa, linóleum, kő, fém. A nyomtatás eredménye a nyomat lesz. A nyomtatás módja szerint négy csoportot különböztetünk meg: magasnyomás, mélynyomás, síknyomás és szitanyomás.
A művészi grafika klasszikus technikái
A magasnyomás egyik legősibb nyomtatási eljárás, amelyet az időszámításunk előtti távol-keleti civilizációk használtak először. A magasnyomás alapelve az, hogy a nyomódúc felületéből azok a részletek emelkednek ki, amelyek a lenyomat rajzát adják, illetve a felfestékezés, s a nyomtatás után a nyomdafestéket a papírra viszik át. A nem nyomtatható, azaz a fehérnek szánt részeket mechanikusan (metszés, vésés, kaparás) vagy néha különböző kémiai módszerekkel (maratás) kell eltávolítani.
1. Magasnyomású eljárások: a kiemelkedő réteg a festékhordozó (pl.: fametszet, linometszet, iskolai előfordulásokat tekintve elsősorban papírmetszet, krumpli, vagy levélnyomat).
2. Mélynyomású eljárások: a bemélyedő felület a festékhordozó (pl.: rézkarc, rézmetszet, iskolai alkalmazása lehet műanyagkarc készítése hidegtűvel).
3. Síknyomású eljárások: a festékfogadó és festéktaszító felületek adják a mintázatot (pl.: lithográfia. szitanyomat, iskolában leginkább viasz segítségével elkülönített felületek létrehozásával készített dúcok).
Fametszet
A 15– 18. században a hosszmetszetű körtefára dolgoztak a fametszők kések, vésők segítségével, ezt technikát lapdúc metszésnek nevezzük. A harántdúc vésés vagy favésés később alakult ki, itt a puszpángfa keresztirányú metszetét munkálják meg a rézmetszők vésőjéhez hasonló szerszámokkal.
Linóleummetszet
A fadúc helyett 1895 körül próbálkoztak először a puhább, homogén szerkezetű anyaggal, a linóleummal. A linóleummetszet dúca a parafa és lenolaj felhasználásával előállított linóleumlap. A linóleummetszetnél a rajz átvitele előtt célszerű a lemezt fehér akrillfestékkel vékonyan bevonni. Száradás után az egyenletesen felcsiszolt felületre indigópapír segítségével lehet átmásolni a rajzot. A linóleummetszés megmunkálása azonos a harántdúctechnikánál megismertetett eljárással.
Magasnyomású fémmetszetek
A XV. században főként német ötvös- és könyvkötő műhelyekben használtak az úgynevezett vertlapok készítésére fémlemezeket. A magasnyomású fémmetszetek Japánban is igen elterjedtek voltak. A réz- vagy ólomlemezeken acélvésőkkel dolgoztak, reliefszerűen kiemelve a rajzot a lemez síkjából. Ezek az eljárások lényegében fémmetszetek voltak, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a nem nyomtató részeket metszették.
Cinkográfia
A fémből készült nyomódúcok felületére vonalas és tónusos klisét lehet felvinni, metszetek nyomtatására és illusztrációk készítésére különösen alkalmas módszer. A kinyomtatásra szánt fotót ráfényképezik az előzően fényérzékeny emulzióval bevont fémlemezre. A megvilágítás és az azt követő maratás után a kialakított kép maradhat az eredeti lemezen, vagy szükség szerint átvihető egy ormahengerre. Ennél a maratással előállított magasnyomó eljárásnál a rajzot aszfaltlakkal visszik át a cinklemezre, s száradás után híg salétromsavban áztatják. A sav elmarja a rajz környezetét, vagyis azokat a részeket, amelyeknek nem szabad nyomtatniuk.
Színes magasnyomás
A színes fametszet alapvető eljárása azonos a tónusos fametszettel. Szintén több nyomóforma összenyomását jelenti azzal az eltéréssel, hogy a színes magasnyomásnál nem egy adott szín tónusfokozatait, hanem a tarka színeket képviselő dúcokat metszik ki, majd nyomtatják a megfelelő sorrendben pontos illesztéssel. A színek kerülhetnek egymás mellé, keveredhetnek egymással, részben vagy egészben lefedhetik egymást.
