205 éve született Walt Whitman amerikai költő, a szabad versek mestere. Whitman az amerikai költészet megújítója volt, de szabad versei az európai költészet történetében is új korszakot nyitottak.
Amikor hallgattam a tudós csillagászt
(When I Heard the Learn’d Astronomer)
Amikor hallgattam a tudós csillagászt,
Amikor próbáltam az alakokat elhelyezni rendszerekbe magam előtt,
Amikor kezdtem a számok szövevényét összeadni, osztani és felbecsülni,
Amikor ültem, s hallgattam a tapsoló tömeg moraját,
Hirtelen, másra vágyva, fáradtan magamba szálltan
Szárnyalni, siklani kezdtem, vándoroltam a kinti világban.
Varázsos, nyirkos, éji égben és időtlen végtelenben
A csillagok tökéletes csendje úszott felettem.
Az első tipikusan amerikai költő, aki az emberekkel, minden emberrel, az élő és élettelen világgal való összetartozás érzését öntötte versekbe. Az öröm, a diadal süt át minden költeményén, azt érezteti, hogy az a világ, amelyben ő él, minden rosszaságával és csúnyaságával együtt nagyszerű hely. Verseiből sugárzik az amerikai optimizmus, a megélt szabadság és demokrácia. Amerika megnyerte a függetlenségi háborút, majd az 1861–1865 közt tartó hosszadalmas, leggyakrabban döntetlen ütközetekkel végződő, s nagy vérveszteségekkel járó amerikai polgárháborúból is győztesen került ki, egyben maradt ez a hatalmas ország, az Egyesült Államok. Ma már tudjuk, hogy a 20. századi első és második világháború idején is a győztesek oldalán harcolt Amerika. Ennek az Amerikának a gyermeke Walt Whitman. Az amerikai közösségért és benne önmagáért is lelkesedett.
Leaves of Grass (Fűszálak) című első kötetét 1855-ben, saját költségén adta ki, mert nem fogadták el sehol a hétköznapi örömöket hirdető, ritmikus prózában írt verseit. Hegedűs Géza Világirodalmi arcképcsarnokának Whitmanről írt fejezetében a Fűszálak kapcsán felemleget a keletkezéséről szóló érdekes magyar vonatkozású anekdotát:
„Van egy régi mendemonda, amely szerint az amerikai költő úgy jutott el a rímtelen és kötött ritmus nélküli vershez, hogy összebarátkozott Xantus Jánossal, az 1849 végén Amerikába emigrált földrajz- és néprajztudóssal. Xantus kitűnően tudott angolul, és kutatásairól abban az újságban adott számot, amelynél Whitman kedvelt publicista volt. Sokat beszélgettek irodalomról, és Xantus többek között Petőfi-verseket fordított neki. Az anekdota szerint az »Őrült«, majd utána a terjedelmes »Apostol« példájából jutott az amerikai újságíró eszébe, hogy ebben a rímtelen-ütemtelen formában angolul is lehetne verset írni.”
Bár ő is megjegyzi, nem valószínű, hogy Petőfi ihlette volna Xantus János közvetítésével az újra feltalált formát.
Fennmaradt életművében mindössze 4 rímes, kötött ritmusú költemény található. A 12 hosszú, szabad vers közül kiemelkedik az Ének önmagáról című alkotás.
