90 éve látta meg a napvilágot Nepp József Kossuth-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, háttérfestő, tervező, zeneszerző. Balázs Béla-díjas, érdemes művész.
„Én az animációt tekintem a rajzfilm lényegének, és akkor tudom elfogadni, ha azt látom, hogy nemcsak az akciókban él, mozog a figura, hanem gondolkozni is tud. Gondolkozni! Gusztáv alakját is akkor tudtam igazán szeretni, amikor már eljutottunk odáig, hogy előttünk gondolkozott a filmvásznon. Ez az én szakmai mércém: gondolkozzon a figura, és ő beszéljen, ne a színész! Még akkor is őt hallja a néző, ha a legismertebb színészek hangján szólal meg…”
Gyári munkásnak készült, ahogy a legtöbb csepeli gyerek. Dodi, akit akkor még csak Józsikának becéztek, a helyi bencés gimnáziumba járt, és hamar elterjedt róla, hogy a Teremtő különleges kézügyességgel ajándékozta meg. A jó hírű iskola a háború után az újjáépítés, a reménykedés, a vágyakozások közepette iskolai értesítőt adott ki. És ebben a kiadványban ott voltak azok az ügyes rajzok. Nepp József, IV. osztályos tanuló alkotásai:
„Csepeli vagyok és a családomban mindenkinek úgy alakult a sorsa, hogy amikor elvégezte az iskolát, befejezte a tanulást, elment dolgozni a gyárba. A Weiss Manfrédhez, a Rákosi Művekbe, vagy a Csepel Vas- és Fémművekbe, épp mikor hogy hívták. Gyerekfejjel én sem tudtam másként elképzelni az életet, mint úgy, hogyha elvégzem az iskolát, és megszerzem a bizonyítványt, elmegyek dolgozni egy gyárba. Így is történt…”
Ezt mondta Dodi évtizedekkel később. S valóban elment a gyárba, de nem esztergálni, vasat megmunkálni – hanem rajzolni. A Pannónia Filmstúdió volt az a bizonyos gyár a Csepel Művek helyett, amelyhez felvették és amelyhez ragaszkodott egészen nyugdíjazásáig. A Pannónia Filmstúdió volt az első, a második és az ötödik otthona is: 1957-től 1990-ig. S közben a ceruzavirtuóz folyamatosan képezte magát: 1952 és 1957 között az Iparművészeti Főiskola hallgatójaként a díszítő-festő szak diákjaként lett egyre jobb. Azt mondta, akkor és később is: mindig rajzfilmes szeretett volna lenni, elsősorban Jiri Trnka, a cseh bábművész volt rá óriási hatással. Jelentkezett is a legendás Foky Ottó bábfilmesnél, hogy együtt dolgozna vele, ám ott nem volt számára hely. Erről később így mesélt:
„Elkeseredve felmentem a rajzosokhoz, ott megszánt egy, akkor még animátor, ma már rendező, és elintézte nekem, hogy helyettesíthettem az akkori hátterest, amíg beteg. Óriási szerencsémre amikor meggyógyult és visszajött, engem nem rúgtak ki. Ezek után legyek elájulva a saját tehetségemtől…?”
Dodi első önálló alkotása egy reklámfilm volt, amelyben a Daru cigarettát próbálta népszerűvé tenni, majd jött az imádnivaló édesség, a Zizi reklámozása is. A kezdeti lépések már jelezték a későbbi különleges folytatást. A kultikus szerzeményeket. Mintha Mozart zenéjét hallgatnánk, ami soha nem megy ki a divatból. Mintha Vivaldi megunhatatlan Négy évszakja szólna a háttérben, mintha a Beatles koncertezne sikoltozó rajongók előtt, vagy a Rolling Stones nyomná a rock and rollt. Velünk élő történelem.
Bármit le tudott rajzolni
Nepp József maradandót alkotott. Bármit le tudott rajzolni. S bármiből, még a legunalmasabb átlagemberből is sztárt csinált. Például Mézga Gézából. Őt is Nepp alkotta. Mint ahogy Dr. Bubót és mellé Ursulát. S akkor még nem beszéltünk Gusztávról, az igazi kisemberről. A csetlő-botló, utat és boldogságot kereső fickóról. Nepp József 1961-ben készítette el Szenvedély címmel hétperces rövidfilmjét, amelyet a magyar animációs film alapművének tartanak.
Ebben tűnt fel a később Gusztávnak elnevezett emberke. Aztán néhány év múlva Jankovics Marcell és Dargay Attila segítségével megszületett az igazi, a karakteres Gusztáv figura. Dodi tudta a receptet: olyan alakokat írt és rajzolt meg, akikkel könnyen lehetett azonosulni. Gusztávot, a Mézga családot, Dr. Bubót. A pályafutásáról, annak vége felé így beszélt: „Amikor még nem voltam stúdió tag, arról álmodoztam, hogy jobb filmeket fogok csinálni, mint Walt Disney. Miután bekerültem, jobb filmeket szerettem volna csinálni, mint Dargay Attila. Egy kis idő múlva egyszerűen csak meg szerettem volna élni a nyugdíjkorhatárt. Ez utóbbi célomat sikerült elérnem…”
A magyar animáció történetének kulcsfigurája volt. A magyar Walt Disney, aki mindig azt hajtogatta: csak olyat tudott jól csinálni, amit élvezett is. S mi, nézők ma is gyászoljuk a 83 éves korában elhunyt Nepp Józsefet. S a gyerekeit azóta is rajongásig szeretjük. Gusztávot, a Mézga családot. Énekeljük, dúdoljuk, hogy:
„Kígyóknak lábsó, madaraknak fogsor, diktál a beteg, írja a doktor…”
S kicsit mi vagyunk Máris szomszéd és mi is keressük az életben Hufnágel Pistit, de soha nem találjuk. De Dodi írta a legendás Lúdas Matyi forgatókönyvét is, és az ő nevéhez fűződik a kiugró sikerként elkönyvelt Hófehér, a Szaffi, az Erdő kapitánya. S mindenekelőtt a Macskafogó. Generációk örök kedvence, amely Nepp József forgatókönyvírói pályafutásának mesterműve. (Forrás: Újságmúzeum)
