A Földet is elérő májusi nagy napkitörés hatására kialakult geomágneses vihar következtében az űrtevékenység történetében eddig példátlan mértékben kerültek műholdak alacsonyabb pályákra. Ez volt ugyanis az első ilyen jelentős, jellemzően a kb. 11 éves naptevékenységi ciklus maximuma környékén bekövetkező űridőjárási esemény, amely már az alacsony pályás kereskedelmi műholdseregek – egyelőre még elsősorban a Starlink rendszer – néhány éve kezdődött korszakára esett.
Májusban szokatlanul alacsony földrajzi szélességeken – így Magyarországon – is megfigyelhető volt a sarki fény jelensége, amelyet a bolygónk mágneses erővonalai mentén, a pólusok közelében a légkörbe lépő, eredetileg a Napból származó elektromosan töltött részecskék váltottak ki. A napkitörésnek volt egy kevésbé látványos, de annál érdekesebb hatása is. Ilyenkor ugyanis a Föld felsőlégköre kiterjed, mintegy felpuffad. Így a néhány száz kilométeres magasságban keringő űreszközökre megnövekedett légellenállás hat. Annak érdekében, hogy megtarthassák működési pályamagasságukat, be kell kapcsolják a hajtóműveiket. Így képesek ellensúlyozni a természetes fékező hatást.
Egy a Spacecraft and Rockets folyóiratnál közlésre elfogadott tanulmány szerint az alacsony (2000 km-es felszín feletti magasságon belüli) Föld körüli pályákon keringő műholdak és űrtörmelékdarabok a négynapos geomágneses vihar (május 7–10.) ideje alatt jellemzően napi 180 m-t veszítettek pályamagasságukból. Ennek hatására műholdak ezrei voltak kénytelenek pályaemelő manőverekbe kezdeni. Ennek érdekes és potenciálisan veszélyes „mellékhatása” pedig az, hogy a zsúfolt térségben az ütközések elkerülését segítő rendszerek pálya-előrejelző algoritmusai nem tudják kezelni a helyzetet, vagyis nem tudják kellő időben és kellő pontossággal számítani az új pályákat. Mindennek az eredményeképp a műholdütközések előrejelzése az adott időszakban szinte lehetetlenné vált. Most ugyan szerencsére nem történt ilyen baleset, de a naptevékenységi ciklus 2024 végére – 2025 elejére várható maximumához közeledve megnövekedhet a hasonló események előfordulásának valószínűsége.
A geomágneses vihar és a felsőlégkör kiterjedése pozitív hatással is járt, hiszen a már használatlan űreszközök és törmelékeik, összefoglaló néven az űrszemét darabjai ugyancsak jobban fékeződtek és így hamarabb jutnak el a légköri megsemmisülésükig. Az űrszemetet köztudottan nehéz eltakarítani, ezért egy intenzív napciklus erős geomágneses viharai a lehető legjobb szolgálatot teszik az alacsony Föld körüli pályák fenntartható használatának érdekében – állapítják meg a cikk szerzői.
