290 éve született Csapó József orvos, botanikus, az egyik első magyar nyelvű gyermekgyógyászati szakkönyv írója.
1759-ben szerezte meg orvosi diplomáját a baseli egyetemen. Ismereteit nyugat-európai utazásain bővítette. Hazatérése után városi fizikusnak (tiszti főorvos) választották Debrecenben, egyben a Református Kollégium professzora is volt.
Számottevő növénygyűjtést végzett a Bakonyban és Debrecen körül, Baranya, Fejér, Győr, Somogy, Veszprém megyékben. Jól ismert és sokszor idézett botanikai munkájában (Új füves és virágos magyar kert… 1775, 1792, faksz. 1988) a gyógyításra használható növényeket és külső-belső hasznukat elsőként ismertette magyar nyelven, megadva a fajok francia, olasz és német nevét is. A több száz gyógynövény leírása részben hiányos ugyan és nevezéktana sem Linné rendszerét követi, de a hazai flóra ismeretéhez szolgáltatott néhány értékes adatot.
Számos orvosi művet is írt. Ezek közül legismertebb a gyermekbetegségek leírását és a gyógyításuk módját tárgyaló: Kis gyermekek isputálja… című műve (Kis gyermekek isputálja, mellyben különbféle nevezetesebb nyavalyái és külső hibái a kis gyermekeknek s ezek eránt lehető orvoslásának módgyai hűségesen megirattak). Az egészségügyi felvilágosító munka kimondott vagy kimondatlan célja a széles néprétegek egészségügyi ismereteinek, esetünkben a csecsemő- és kisgyermekgondozással kapcsolatos tudásának bővítése, különös tekintettel a tévhitek, téveszmék, káros gyakorlatok eloszlatására és megszüntetésére.
Csapó orvostársának, Weszprémi Istvánnak (1723-1799) már korábban, 1760-ban, Kolozsváron megjelent „A kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás” című, magyar nyelvű gyermekgyógyászati munka.
A könyv olvasható a https://library.hungaricana.hu/…Csapo_Kis_gyermekek…oldalon.
