Két kiváló képzőművész, Boudin és Modigliani munkásságát ajánljuk ma szíves figylemükbe!
200 éve született Eugène Boudin francia festő, a plein-air festészet úttörője, az impresszionizmus egyik előfutára.
Képein leginkább a francia tengerparti tájakat örökítette meg. A plein-air festészet úttörője volt, az impresszionizmus egyik előfutárának tartják. (A plein air, a szabadban való festés szakított a műtermi festészettel, közvetlen élmény alapján ragadta meg a szín, fény, levegő kölcsönhatását. Ez a látásmód a múlt század 2. felében Európa-szerte elterjedt.)
10 évesen egy gőzhajón dolgozott, amely Le Havre és Honfleur között ingázott. Családjával 1835-ben költözött Le Havre-ba, ahol apja irodaszer és képkeret kereskedést nyitott. Önálló üzletet nyitott, egy kis írószerboltot, annak tulajdonosaként került kapcsolatba a festészettel. Több festő nála vásárolta kellékeit. Segítve a festők képeinek bemutatását, boltjában kiállításokat rendezett. Jean-François Millet, Jean-Baptiste Isabey és Thomas Couture arra ösztönözték, hogy kezdjen maga is festeni. 22 évesen Párizsba utazott, és teljes munkaidőben kezdett festeni. 1850-ben ösztöndíjjal a párizsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Művészeti környezete Bretagne, Flandria és Normandia tengerpartjai. A 17. századi német mesterek nagy hatással voltak rá.
1857 és 1858 között összebarátkozott az akkor csak 18 éves Claude Monet-val. Barátságuk, szakmai útmutatása alapján lett Monet impresszionista festő. 1859-ben Gustave Courbet bemutatta Charles Baudelairenek, aki segítette művészi debütálását. Az 1870-es években növekvő hírneve tette lehetővé, hogy tanulmányutakra indulhasson. Több kiállításon mutatták be műveit. 1889-ben a párizsi világkiállításon a szakmai zsűri aranyéremmel tüntette ki. 1892-ben művészi munkásságának elismeréseként a Francia Becsületrend lovagi fokozatát adományozták neki. Halálát követően Eugène Boudin-díjat alapítottak, amit egy alapítvány ad át az arra érdemesnek választott festőnek.
140 esztendeje jött világra Amedeo Modigliani olasz festő, ikonszerű, lírai hangvételű női aktok és arcképek festője.
A 20. századi avantgárd jellegzetes képviselője, a párizsi iskola (École de Paris) tagja.
1898-ban kezdte művészeti tanulmányait Guglielmo Michelinél. 1902-ben Firenzében beiratkozott Fattorihoz, a Szabad Akt Iskolába. 1903-ban már Velencében élt, ahol tanulmányozta a reneszánsz művészetet, ott találkozott Umberto Boccionival és Ardengo Sofficivel, a futurizmus vezéralakjaival.
1906-ban Párizsban, a Montmartre-on bérelt lakást, és az ifjú párizsi művészek bohém életét élte. Betagozódott a párizsi iskolába, azon ott élő külföldi művészek egyik fő alakjává vált, akik ismertségre a francia fővárosban akartak szert tenni, de soha nem váltak igazi franciákká, mint Pablo Picasso, Juan Gris, Julius Mordecai Pincas, Marc Chagall, Moïse Kisling, vagy Chaim Soutine. A korszak és a művészet nagy kérdéseit gyakran Bateau-Lavoirban tárgyalták meg a Párizsban élő külföldi és a párizsi művészek, köztük Modigliani.
Modigliani Párizsból időközönként hazalátogatott Livornóba, a szülei házába. Az 1910-es években a arcképfestészet mellett a szobrászat is foglalkoztatta, amiben Constantin Brâncuși lett a mestere. Szobrait a görög kariatidák, az óceániai és az afrikai művészet hosszúkás ábrázolási technikája ihlette. Főleg női fejeket formázott, néhány szobrának plaszticitását festéssel hangsúlyozta. Kisplasztikái ma is mindenkit elbűvölnek spiritualitásukkal. Az igazság, a tisztaság keresése jellemzi portréfestészetét is.
