720 éve e napon született Francesco Petrarca, az egyik legnevesebb itáliai prehumanista költő. Életműve évszázadok óta befolyást gyakorol az olasz és az európai költészetre.
Egy középkor végi költő, akinek nálunk a reneszánsz Balassitól a modern Adyig, Franciaországban a reneszánsz Ronsard-tól a modern-szentimentális Géraldyig, és ahová csak az európai kultúra elhatolt, jó hat évszázada érezhető, kimutatható a hatása.
Ez a lírai költő nagy olvasóközönséget igénylő történelmi, erkölcstani és főleg politikai tartalmú leveleket írt, s először mondta ki és írta le az „Italia unita” (Egységes Olaszország) jelszavát mint nemzeti célt, amelyet csak ötszáz évvel később tudott megvalósítani Garibaldi mozgalma.
Az olasz nyelvnek és költészetnek ez a klasszikusa azért volt ünnepelt, és azért koronázták Rómában, a Capitoliumon költőkirállyá, mert őt tartották a latinul legszebben író költőnek.
Az olasz szerelmi líra halhatatlanja a maga korában legnagyobb költői és politikai sikerét latin nyelvű, Afrika című elbeszélő költeményével aratta. Ez az ókori római hadvezérről, Scipio Africanusról szól, de úgy, hogy mindenki érezte és kihallotta belőle, hogy Itália és földrajzi-szellemi közepe, Róma az ókori diadalmas Római Birodalom utódja és jogutódja. Ez a Francesco Petrarca nevű, firenzei származású költő-tudós-államférfi Franciaországban volt kisgyermek, hétköznapjaiban franciául beszélt, a hosszú ideig látogatott egyetemeken latinul vitatkozott, s tanárai és diáktársai őt tartották a legjobb latinistának.
Ha szerelmes volt, vallomásait és kesergéseit az otthoni toscanai tájszólású olasz nyelven varázsolta költészetté. Ez a firenzei, úgynevezett toszkán tájszólás volt a XIV. század három olasz klasszikusának a nyelve, ebből alakult az olasz irodalmi nyelv, ezt tanítják „olasz” néven minden ország iskoláiban és egyetemein. Kis eltolódással kortársak voltak. Mikor Dante meghalt, Petrarca már 17 éves volt, Boccaccio pedig alig néhány évvel fiatalabb jó barátja Petrarcának.
Azt is lehet mondani, hogy velük fejeződik be a középkori kultúra, de talán még érvényesebb az a megállapítás, hogy velük kezdődik a reneszánsz.
