A Vezúv kitörése 79-ben elpusztította Pompeji és Herculaneum városát.
Pompejit még a 63. évi földrengés után nem is építették fel teljesen, a váratlanul érkezett vulkánkitörés tizenhét évszázadra betemette. A kőzettörmelék és izzó láva után hatalmas hamufelhő borította be a várost. Nagyon kevesen menekültek meg a város 20 000 lakosából. Életét vesztette a legnagyobb római természettudós, id. Plinius is. A kitörés dátuma eddig is kérdéses volt, mert egyetlen forrásunk volt rá Plinius, miközben ősszel érő gyümölcsök, és használatban lévő parázstartók kerültek elő a vulkáni hamu alól. Egy 2018-ban előkerült graffiti alapján a kitörés október 24-én történhetett. Pompeii végzetét nem a láva okozta, hanem a vulkánból kivetett hamu és lapilli, amik vastag rétegben rakódtak le a városban, teljesen betemetve azt.
Herculaneum az ókori Római Birodalom egyik városa volt, a jelenlegi Ercolano város területén, Olaszország Campania tartományában. Pompeiivel egyidejűleg pusztult el a Vezúv 79-es kitörése során. A város a Vezúv egyik tengerparti lávafennsíkjára épült. A hajók biztonságos kikötését két természetes, keskeny öböl biztosította. A város utcahálózatát már a kezdetektől szabályosra, rácsszerűre tervezték. A legtöbb középületet Augustus császár uralkodása idejében újjáépítették.
79-ben a Vezúv kráterét évezredekig elzáró lávatömítés váratlanul, iszonyú erőtől hajtva kidobódott Campania derült egére. A tűzhányó kb. 20 kilométernyi magasságba lövellte a kőtörmeléket és fülsiketítő égzengés kíséretében felrobbant a hegy csúcsa. Az eget elsötétítette a hamuból képződött kitörési oszlop sötét felhővé vált, amely azután három napig gomolygott a katasztrófa színhelye fölött. Mivel a szelek délkeleti irányba fújták a kilövellt vulkáni anyagokat, ezek elsősorban Pompeji városát és környékét 7–8 méter vastag hamuréteg fedte be, s a borsószemnyitől a mogyorónagyságig terjedő kövek szüntelenül hulló zápora temette el. Mivel Herculaneum a Vezúv nyugati oldalán helyezkedett el, a vulkán kitörésének kezdeti fázisa csak kismértékben érintette a várost: míg Pompeji háztetői beroskadtak a lerakodó vulkáni hamu alatt, addig Herculaneumra alig néhány centiméter vastagságú hamu hullott. Ez azonban eléggé elrettentő volt, hogy kiváltsa a városlakók egy részének menekülését.
Augusztus 24-e éjszakáján a vulkáni felhő elérte a sztratoszférát, ahonnan elkezdett visszazúdulni a Vezúvra. Ennek következtében piroklasztikus ár alakult ki (a piroklasztikus folyam a felszín közelében mozgó, gravitáció által hajtott gázokból és szilárd törmelékekből álló ár), amely több mint 100 km/h-s sebességgel vonult le a tűzhányó lejtőin. A 400 °C hőmérsékletű gáz, hamu és lapilli gomolygó tömege, kevéssel éjfél után érte el Herculaneum városát, amelynek utolsó lakóit a kikötőben pillanatok alatt megölte. A folyam kevés kárt okozott az épületekben, viszont lassan feltöltötte őket vulkáni törmelékkel.
Az épületek rendkívül jó állapota három tényezőnek köszönhető:
- amikor a szélirány megváltozott és a hamuzápor Herculaneumot is elérte, az épületeket már feltöltötte a Vezúv lejtőjéről alázúduló piroklasztikus ár, így az épületek teteje nem szakadt be
- a piroklasztikus ár hatalmas hője elszenesítette a szerves anyagokat, kivonva belőlük a vizet
- a több mint 25 méter vastag tufaréteg légmentesen elzárta Herculaneumot 1700 éven át
Az „Egy nap Pompejiben” című kiállítás 2009. június 26. és október 25. között volt látható a Melbourne Museumban. A kiállítást több mint 330 000 ember látogatta meg – átlagosan több mint 2700-an naponta -, ami a legnépszerűbb vándorkiállítássá tette, amelyet valaha egy ausztrál múzeum rendezett. Azóta az alábbi animáció bejárta a világot, és több mint harmincmillióan látták.
Az animációt a ZERO ONE készítette egy olyan 3D-s színházi installációhoz, amely lehetővé tette a látogatók számára, hogy átéljék a város lakosainak drámáját és rémületét régen, és tanúi legyenek annak, hogyan pusztította el Pompejit egy 24 órás kitöréssorozat.
