A Pozsonyi Városi Múzeum a Koronázási Napok alkalmából a történelmi városháza tárgyalótermében kiállította a magyar királyi korona másolatát, melyet vasárnapig (augusztus 18.) nézhetnek meg az érdeklődők. A másolatot egy trencséni családi ékszerészet szakértői készítették. „Több mint ezer munkaórát vett igénybe a másolat elkészítése. 362 gyöngy és 98 drágakő díszíti, köztük almandin, ametiszt, rózsakvarc, malachit a krizopráz” – idézte fel a múzeum.
A korona másolatát ezüstből készítették, végül befuttatták arannyal, súlya megegyezik az eredeti szent koronáéval.
A magyar királyi korona az egyik legrégebbi fennmaradt európai korona. Több mint 50 király viselte, az utolsó király, IV. Károly koronázása 1916-ban volt. Ezt a koronát viselte
Mária Terézia is, akit 1741-ben a pozsonyi Szent Márton-dómban koronáztak meg – teszi hozzá a múzeum.
A Szent Korona két részből áll: az alsó rész az abroncs, a görög korona (Corona Graeca), a latin koronának nevezett felső rész pedig drágakövekkel szegélyezett aranypántokból áll. A korona tetején lévő kereszt valószínűleg csak a 16. században került rá. A közkeletű vélekedés, hagyomány és jog szerint a magyar királyok törvényesen csak akkor uralkodhattak, ha a legitimációs tényezőnek tekintett Szent Koronával koronázták meg őket Székesfehérvárott, a fejükre pedig az esztergomi érsek helyezte a nagy becsben tartott jelképet.
Első királyunkat, Szent Istvánt azonban nem Székesfehérvárott, hanem Esztergomban koronázták meg, és nem a ma is látható Szent Koronával. Székesfehérvár csak István uralkodása után vált koronázó várossá, egészen 1527-ig itt koronázták meg a magyar királyokat. Mivel 1543-ban a törökök elfoglalták Székesfehérvárt, a magyar uralkodókat 1563-tól 1830-ig Pozsonyban szentelték királlyá. A 17. században Sopronban is koronáztak, majd 1792-től már Budán is. Az utolsó koronázásra 1916-ban Budapesten került sor.
