Péchy Blanka magyar színésznő, előadóművész, író, nyelvművelő, rádiós műsorvezető, a bécsi magyar nagykövetség kulturális attaséja, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója, alapítványtévő és a Kazinczy-díj megalapítója, érdemes művész 130 éve született. Díjat nevezett el a róla a Kazinczy-díj alapítvány 1994-ben. A Péchy Blanka-díj az anyanyelv ápolásáért járó legrangosabb kitüntetés.
Péchy Blanka rendszeresen publikált, első novellája 1924-ben jelent meg.
Néhány munkája:
Beszélni nehéz
Regény
Jászai Mari
Hűséges hűtlenek
Este a Dunánál
Élete fontos céljának tartotta a magyar nyelv ápolását. Tanított a Zeneművészeti Főiskolán, előadásokat tartott, a nyelvművelésről és Beszélni nehéz címmel állandó sorozata volt a rádióban. 1960-ban megalapította a szép beszédért járó Kazinczy-díjat és Kazinczy érmet, az elsőt a hivatásos előadók, a másodikat a diákok nyerhették el.
1976. március 4-én indult útjára a Beszélni nehéz! rádióműsor a Magyar Rádióban. A beszédművelő műsort Péchy Blanka színművésznő és Deme László nyelvészprofesszor alapította azzal a céllal, hogy a hangzó beszéd fontosságára hívják fel a figyelmet. A műsor a helyes kiejtés törvényszerűségeinek kikutatását tűzte ki céljául. Most megmutatunk néhány ereklyét a műsor első évtizedeiből.
„Csúnyán vétünk a szép magyar beszéd ellen, ha röviden ejtjük a hosszú magán- és mássalhangzókat, avagy hosszan a rövideket” – írja Péchy Blanka 1974-ben Beszélni nehéz! címmel megjelent könyvében, aminek célja az volt, hogy láttassa: mennyire nehéz mások gondolatait pontosan, hitelesen megszólaltatni. Ez a könyv lett a rádióműsor és a mozgalom címadója is.
A Gondolat című műsor Beszélni nehéz rovataként indult el az adás. Eleinte a műsor a Magyar Rádió önkritikai műsora volt: az adásokban elhangzó hibákkal, helytelen kiejtésekkel foglalkoztak.
„Az immár elodázhatatlanul esedékes általános beszédkultúrát csak társadalmi együttműködés valósíthatja meg.” (Péchy Blanka)
A hallgatók közül többen jelezték, milyen hibákat észlelnek, a műsor alapítói pedig arra kérték a hallgatókat, hogy javasoljanak, szerintük hogyan hangzanak helyesen a mondatok, mit változtatnának a kiejtésen. Deme László és Péchy Blanka küldetésként fogta fel a műsort, a hallgatókat nagy családdá formálták. Az 1970-es évek vége óta egy sokezres anyanyelvi mozgalom – a Beszélni nehéz – szerveződött köré, így minden adáshoz több száz levél érkezett.
A nagy családhoz egyre többen csatlakoztak, egyre többen kapcsolódtak be a műsorfolyamba, s írták meg véleményüket arról, hogyan is kellene ezt, vagy azt kiejteni, hangsúlyozni. A közös „megértéshez” egy jelölésrendszert hoztak létre, ami a hangsúly- és szakaszviszonyokat ábrázolja és segíti, hogy a műsor szerkesztője és a hallgató egy nyelven beszéljenek.
„A szónak teste van.” (Péchy Blanka)
Péchy Blanka és Deme László kutatták az értelmes beszédet, s azt, hogy ezt milyen törvényszerűségek jellemzik.
 |
 |
Böhm Edit: Az ismeretlen Péchy Blanka
PRO PANNÓNIA KIADÓI ALAPITVÁNY, 2018
Péchy Blankát korának kiemelkedő előadóművészeként, Ady verseinek legavatottabb tolmácsolójaként, Jászai Mariról és Bulyovszky Lilláról írott könyvek szerzőjeként, a szép magyar beszéd elkötelezett apostolaként őrzi az emlékezet. Hagyatéka hosszú ideig nem volt hozzáférhető, így magánéletéről, asszonyi sorsáról keveset tudtunk, pályáját is számos téves beállítás kísérte.
A színház- és pódiummvészet-történettel foglalkozó szerző – a hagyaték első feldolgozója – Péchy Blanka életének számos titkára fényt derít a kötetben, a visszaemlékezők számos tévedését cáfolja. Párhuzamos fejezetekben kíséri végig a művészi-közéleti pálya és a magánélet küzdelmeit: a pécsi indulást, a sikerekkel és buktatókkal teli színészi pályát, a sikertelen házasságot, a II. világháború alatti és utáni tevékenységet, a késői filmszerepeket, a bécsi kulturális attaséi megbízatást.
Bemutatja a Kazinczy-díj megalapításáért folytatott küzdelmét, a szép magyar beszéd terjesztéséért, a nyelvművelésért tett példamutató erőfeszítéseit.
