205 éve született Léon Foucault francia fizikus, aki ingájával bebizonyította, hogy a Föld tengely körül forog.
Nevét a híres Foucault-féle ingakísérlet (1851) őrzi, mellyel kísérleti bizonyítékot szolgáltatott a Föld tengely körüli forgására. Ehhez egy 67 méter hosszú dróton lengő, nehéz vasgömb mozgását elemezte a Panthéonban.
Foucault 1819. szeptember 18-án született Párizsban. Apja, Jean Léon Fortuné Foucault könyvkiadással foglalkozott, a francia történelemről szóló könyvsorozata széles körben elismert volt. Apja megrendült egészsége miatt a család még Foucault gyermekkorában Nantes-ba költözött, de ez sem segített apja állapotán, aki 1829-ben elhunyt. Ezután a család visszaköltözött Párizsba. Anyja a Collège Stanislas-ba íratta, de tanulási problémái miatt hamarosan magántanuló lett.
Már fiatal korában érdekelte a modern technika. A tudomány iránti tehetségét látva anyja 1839-ben orvosi iskolába küldte fiát. Kezdetben kiváló tanulónak bizonyult és ígéretesnek tűnt orvosi előmenetele, de az első kórházi gyakorlat alkalmával a vér látványától rosszul lett és elájult. Foucault igyekezett felülkerekedni ezen a problémán, de be kellett látnia, hogy így esélytelen az orvosi pályára. Professzora, Alfred Donné ezért felajánlott neki egy asszisztensi állást. Foucault ekkor érdeklődni kezdett Louis Daguerre fotózási eljárása iránt, és egy barátjával fejleszteni kezdte azt. A fényképezést Donné mikroszkópos munkáival összekapcsolva kidolgozta a mikroszkópos fotózás eljárását. Az eredményeit 1845-ben publikálta 80 mikroszkópos fényképpel.
Az 1840-es évek második felében Hippolyte Fizeau-val a fényt és a hőt tanulmányozták. 1845. április 2-án elsőként készítettek fényképet (dagerrotípiát) a Napról, és megállapították, hogy annak külső rétege gáz állapotú.
1849-ben Fizeau fogaskerekes tárcsákkal megmérte a fény sebességét levegőben. Ez volt a fénysebesség első olyan mérése, amihez kizárólag a Földön telepített eszközöket használtak. Mivel a méréshez egy tükröt a mérőkészüléktől igen messze (a konkrét kísérletben 8633 m-re) kellett elhelyezni, a módszer eredeti, fogaskerekes formájával más közegekben (pl. vízben) nem lehetett a fénysebességét mérni. Ezért Foucault úgy finomította az eljárást, hogy a fogaskerekeket forgó tükrökkel váltotta fel. A visszaverő tükröt már elég volt néhány méternyire tenni a mérőkészüléktől, így a fénysebességet vízben (később más anyagokban) is megmérhették. Az 1851-ben Foucault által elvégzett mérések igazolták, hogy a fény sebessége bármely anyagban megegyezik a légüres térben mért fénysebesség és az illető anyag törésmutatójának a hányadosával.
Foucault híres ingakísérletének első változatát 1851. január 3-án végezte egy kb. 2 méter hosszú ingával párizsi házának (Rue d’Assas 34.) pincéjében. A kísérlet során azt tapasztalta, hogy az inga lengési síkja lassan elfordult. Az elfordulás mértéke függ a földrajzi szélességtől, az egy óra alatt bekövetkező elfordulás például az északi sarkon 15 fok, Párizsban 11 fok, az Egyenlítőn 0 fok.
Az első nyilvános ingakísérletre a Párizsi Csillagvizsgáló (Observatoire de Paris) meridiántermében került sor 1851. február 3-án. Itt egy kb. 11 méter hosszú ingát használt. Az igakísérlet legismertebb bemutatóját 1851. március 26-án tartotta a párizsi Panthéonban. Itt egy 67 méter hosszú ingát használt, az ingatest tömege 28 kilogramm, az inga lengésideje kb. 16 másodperc volt.
A Föld forgását 1852-ben sikerült kimutatnia az általa tervezett giroszkóppal (pörgettyűvel) is. Ezért és az ingakísérletért 1855-ben megkapta a londoni Királyi Természettudományi Társaság (Royal Society) Copley-érmét, és a Párizsi Csillagvizsgáló fizikus munkatársa lett.
1855-ben felfedezte az örvényáramokat: Kimutatta, hogy az erős mágneses mezőben nagyobb erő kell egy rézkorong forgatásához, mint a mágneses mező nélkül, továbbá a rézlemez eközben benne indukálódott örvényáramok hőhatása miatt felmelegszik.
1857-ben megszerkesztett egy fénypolarizátort (Glan–Foucault-polarizátor), 1858-ben pedig egy egyszerű, de rendkívül pontos módszert dolgozott ki a távcsőtükrök felszíni hibáinak ellenőrzésére (Foucault-féle késélpróba). 1862-től a párizsi Bureau des Longitudes tagja lett.
Tevékenysége elismeréseként több tudományos intézmény tagjai közé választotta: Orosz Tudományos Akadémia (Szentpétervár, 1860), Royal Society (London, 1964), Academie des sciences (Párizs, 1865), Porosz Tudományos Akadémia (Berlin, 1865). Megkapta a Becsületrend lovagja (1850), illetve tisztje (1862) címet is.
Párizsi lakóházában hunyt el 1868. február 11-én, sírja is Párizsban, a Montmartre-i temetőben van.
