Bergendy István 1939. október 8-án született Szolnokon. Első hangszere a tangóharmonika volt, majd szaxofonozni tanult. A Radio Luxembourg és az Amerika Hangja zenei programjait, édesapja jazzlemezeit hallgatta, a középiskolában Rock néven együttest alapított, amely – mi mást – rock zenét játszott.
Apja ösztönzésére ment a Műegyetemre, ahol három évig autómérnöknek tanult, de 1961-ben felvették a Konzervatóriumba, ami eldöntötte a jövőjét.
Többek közt a Műegyetemi Szimfonikus Zenekarban is játszott, 1958 őszén velük lépett fel életében először a Zeneakadémián. Egyik alapítója volt a Közgazdasági Egyetem klubjában megalakult Ifjúsági Jazzegyüttesnek, a formációban öccse, Péter szaxofonozott, fuvolázott. A Bergendy nevet 1962-ben vette fel a zenekar, és ő lett a zenekarvezető. 1962 végétől az Ifjúsági Park téli helyiségében, a belvárosi Dália presszóban, nyáron pedig az Ifiparkban játszottak rendszeresen. Amikor a beathullám Magyarországot is elérte, a közönségük fogyatkozni kezdett. A fiatalok fúvósok helyett gitárzenét akartak hallani, ezért a zenekar 1964-ben kibővült egy gitárossal, és már Shadows-számokat is játszott. (Bergendy állítólag Szörényi Leventét is hívta, de ő csak úgy lett volna hajlandó csatlakozni, ha bátyját, Szabolcsot hozhatja basszusgitárosnak.)
A képzett zenészekből álló Bergendy-együttesnek komoly szakmai becsülete volt, lemezfelvételtől rádiós élő adásig, koncertturnétól a Táncdalfesztiválig mindenhová hívták őket.
Fontos szerepük volt Zalatnay Sarolta első rádió- és tévéfelvételének elkészítésében, segítették pályáján Komár Lászlót, Máté Pétert és Katona Klárit.
Tagcserék után 1967-től két és félévig Svájcban, Németországban és a skandináv országokban „vendéglátóztak”. A hazatérés után már másként muzsikáltak, a jazz, a soul és a rock olyan egyvelegét játszották, amely „fúziós zeneként” igazából csak néhány év múlva lett itthon kedvelt. 1969 őszén megnyílt a saját klubjuk a Ganz-Mávag Művelődési Házban. A következő évben csatlakozott hozzájuk Latzin Norbert billentyűs-zeneszerző és Demjén Ferenc „Rózsi” basszusgitáros-énekes-szövegíró; az invenciózus komponista és a karakteres, bársonyos hangú frontember belépésével új fejezet kezdődött az együttes életében. Az 1970. december 31-i szilveszteri tévéműsor révén egy csapásra országszerte népszerűek lettek, ez a sok sikert és slágert hozó korszak 1976-ig tartott.
1972-ben megjelent első, saját számaikat tartalmazó albumuk Jelszó: LOVE – szeretet címmel, amelyet aztán követett a többi népszerű korong.
Olyan slágerek születtek, mint a Jöjj vissza, vándor (Demjén első dalszövege), Napot akarok látni, Fázom, Mindig ugyanúgy, Sajtból van a hold, Darabokra törted a szívem, Iskolatáska.
Ez utóbbi A Hétfő (Hét fő) című korongon hallható, amely az első magyar konceptalbum (a nap minden órájához tartozik egy dal) és az első hazai könnyűzenei dupla lemez is volt. Demjén és a többiek zenei elképzelései 1977-re szétváltak. Az énekes a slágeres, rockos irányba lépett tovább, megalakítva a V’ Moto Rock együttest, a Bergendy pedig a jazz-rock hullámot próbálta meglovagolni, kevés sikerrel.
Bergendy István utána neheztelt Demjén Rózsira, hogy faképnél hagyta őket, pedig náluk lett népszerű. Az együttes néhány jazzfesztiváli koncertlemez után 1980-tól sikeres mesejátékokat, gyermekalbumokat készített: Bergendy István szerezte a Süsü, a sárkány, a Süsüke, a sárkánygyerek, a Futrinka utca és a Sebaj, Tóbiás tv-sorozatok, a 24 részes Én táncolnék veled című tv-tánciskola zenéjét, musicaleket írt (Kártyaaffér hölgykörökben, Mesélj, Münchhausen, Bohóc az egész család, Robinson és Péntek, Dobszó az éjszakában, Ördög bújjék…) és egy rock-kantátát is (A rendíthetetlen ólomkatona).
A Süsü bábfilm dallamát akkoriban gyermek és felnőtt egyaránt dúdolta az egész országban. (Később, 2009-ben plágiumgyanúba keveredett a Süsü miatt, mivel a főcímdal szinte hangról hangra megegyezik Willie Mitchell Cherry Tree című számával. Bergendy állította, hogy soha nem hallott a dalról, a dologból nem lett bejelentés.)
Az 1980-as évtized elején Bergendy István megalakította a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekart, amelynek tizenkét tagja közül nyolc volt zenész, négy pedig énekes és vokalista. Az együttes a XX. század mindenfajta könnyűzenéjét, tánczenéjét adta elő show-szerűen elegáns egyenruhákban, igényesen. Bálok rendszeres fellépői voltak, tánciskola felvételeik lemezen, televízió-sorozatban és videokazettán is megjelentek. 2009 októberében a zenekart kisebb létszámú együttes váltotta fel, amelyet halála előtt két évvel feloszlatott.
