A földtörténet korábbi időszakaiból fennmaradt ősmaradványok az evolúció közvetlen bizonyítékai. E leletek vizsgálatával, kutatásával foglalkozik az őslénytan (paleontológia) tudománya. Az ősmaradvány, más néven fosszília lehet egy élőlény fennmaradt része, testének lenyomata vagy életműködésének valamilyen jele. A nyugat-szibériai jégmezőkön talált mamuttetemek ezek szerint tehát jégben megőrződött ősmaradványok, fosszíliák.
A Készülj velem…biológia csatornát azért hozta létre egy középiskolai tanárnő, hogy a középiskolás diákjai vizsgákra való felkészülését segítse. Az egyik sorozat az evolúcióval foglalkozik. Ennek első része az Evolúciós folyamatok.
A földi bioszféra változatossága egy hosszú folyamat eredményeként alakult ki. Ebben a részben azokról az evolúciós folyamatokról lesz szó, amelyek szerepet játszottak a ma ismert fajok kialakulásában. A videót diákjaim számára készítettem, de remélem mások is használni tudják a felkészülésük során.
A leggyakoribb ősmaradványok az üledékes kőzetekben található kövületek. Az élőlények pusztulását követően a test lágy részei többnyire lebomlanak, és a szilárd vázból vagy a test más kemény, nehezen bomló részéből megkövesedett maradvány képződhet.
Értékes kövület lehet az egykor élt fenyők gyantájának megkövülésével létrejött gyantakő, ismertebb nevén a borostyán is, ha zárvány formájában valamilyen élőlény maradványát rejti. A kicsurgó gyantába legtöbbször kisebb ízeltlábúak, apró gerincesek, például gyíkok ragadtak. A gyanta borostyánná szilárdult, és belsejében sokszor meglepően jó állapotban konzerválódott a csapdába esett élőlény
Az ősmaradványok különös csoportját alkotják a nyomfosszíliák. Ezek nem egy élőlény testének megkövesedett maradványai, hanem életjelenségeinek termékei: megkövesedett ürülék, fennmaradt búvóhelyek, járatok, lábnyomok stb. A nyomfosszíliák értékelésével nagyon fontos adatokhoz juthatunk az egykori élőlény életmódjáról, táplálkozásáról, mozgásáról stb. A lábnyomokból például következtetni lehet az állat mozgásának jellegzetességeire és a testsúlyára is.
Az évmilliók során az üledékes kőzetekben rekedt fosszíliák egyre mélyebbre kerülnek, és a rájuk nehezedő nagy nyomás miatt jelentős részük megsemmisül, csak egy részük őrződik meg. Így minél távolabb megyünk a múltba, annál kevesebb a fennmaradt értékelhető lelet. Az ősmaradványok természetes úton a kőzetrétegek mozgásával vagy a fedőrétegek erózióját követően kerülhetnek napvilágra. Nagyon sok lelet származik a bányákból és a régészeti ásatásokból.
Az evolúció közvetett bizonyítékai
Az evolúció közvetett bizonyítékai közé sok tudományterület sokféle eredménye sorolható be. Minden élőlény sejtes szerveződésű, és a sejtek alapszabása (sejthártya, citoplazma, örökítő anyag) megegyezik. A sejtekben lezajló legfontosabb anyagcsereutak (erjedés, biológiai oxidáció, nukleinsav- és fehérjeszintézis) a legkülönbözőbb élőlénycsoportokban rendkívül hasonló módon mennek végbe. Feltűnő, hogy a fehérjék szintézisét meghatározó kódszótár az egész élővilágban univerzális: az örökítő anyag egyes bázishármasai ugyanannak az aminosavnak a beépülését határozzák meg minden élőlény sejtjeiben. Ez valamennyi élőlény közös származást támasztja alá. Ezért lényeges a DNS-vizsgálatok szerepe is az evolúció kutatásában. A különböző élőlények örökítő anyagának bázissorrendjét összehasonlítják, és az eredményekből következtetnek a ma élő fajok rokonságának mértékére. Az élőlények DNS-állományának eltérései alapozzák meg a testfelépítés és az egyedfejlődés eltéréseit is, amelyek már régóta vizsgálat tárgyát képezik és ezért elég jól ismertek.
