60 éve ezen a napon hunyt el Szittya Emil magyar-francia költő, író, művészetkritikus és festő, Chagall felfedezője.
Kassák Lajos csavargótársa és mentora, Szittya Emil az avantgárd megkerülhetetlen alakja volt.
Eredeti nevén: Schenk Adolf (Avraham). Blaise Cendrars és a kor avantgárd művészeinek az egyik szellemi mestere. Léger, Chagall, Henri Rousseau művészettörténeti felfedezője. 1909-ben Párizsba kalauzolta Kassák Lajost, és bevezette a képzőművészetbe. Megismerkedett Leninnel, Karl Radekkelés Lev Trockijjal, valamint Tristan Tzarával, Hugo Ball-lal és 1916-ban egyik alapítója volt a zürichi Cabaret Voltaire elnevezésű dadaista klubnak. Sok száz cikket és szinte megszámlálhatatlanul sok könyvet írt magyar, német, francia és olasz nyelven. Írásai kiterjedtek a szociológia, a pszichológia, a művészetkritika területére, szépirodalmi alkotásai is ismertek, utolsó munkája, a 82 rêves pendant la guerre 1939-1944 (82 álom a második világháború idején 1939–1944), nemrég újra megjelent.
Egy álom a könyvből:
A kis lelkek
Egy érzékeny svájci festő, aki Párizsban lakott 1940-ig, mesélte nekünk a következő álmot a háború elején:
Milliónyi kis lélek játszott a tájban, mint színes lepkék. Egy könnyed svájci dalt énekeltek. Sosem hallottam ilyen vidám éneket a hazámban. Egyszer csak láttam, ahogy robotok nagy husángokkal a kezükben üldözni kezdték a kis lelkeket. Rémes fogaik voltak, és tűikkel az újságok szavait injekciózták a kis lelkek testébe. Ezek erre férfias arccal egymásnak estek. Amikor a földre hullottak, a robotok gúnyolódva összegyűjtötték és mohón felfalták őket. Nyelésük az épp összetörő kristálypoharak zaját hallatta.
Kapcsolódó:
„Minket, anarchistákat nem nyugtalanítanak morálgiliszták” – Szittya Emil emlékezete
