110 éve született Vértes László magyar régész, a történelemtudományok doktora, az Istállós-kői-barlang, a Lovasi őskőkori festékbánya, a Sümeg-mogyorósdombi kovabánya kutatója, valamint a félmillió éves vértesszőlősi őstelep feltárója.
Első jelentős szakmai eredménye az Istállós-kői-barlang ásatása volt, majd sikeres munkát végzett a tatai ősember-telep, és a lovasi kőkori festékbánya, sümegi ősbánya feltárása terén. Legfontosabb eredménye a Vértesszőlős Őstelep felkutatása és az ottani Sinantropus jellegű előember-maradvány fellelése. Ásatásain ismerte meg a magyar ősrégészet problémáit; Istállós-kői-barlang, Uppony, Pilisszántó, az egri Puskaporos, Lovas ősi festékbányája, a Petényi- és a Kis-kevélyi-barlang ősi eszközkészlete, a Szeleta-barlang kőipara vezette el az európai ősrégészet nagy összefüggéseinek megértéséhez. Eközben mindinkább bekapcsolódott az elvi őstörténeti kérdések tanulmányozásába, mint pl. az őstársadalom, a kőkori kultúrák összehasonlító kutatása. Témakörének fokozatos bővülése elvezette a külföldi folyóiratokban is publikáló, nemzetközi nevű kutatók sorába. Nagy szakmai tudását értékelte a Tudományos Minősítő Bizottság a kandidátusi, majd a tudományok doktora fokozat odaítélésével.
1963-ban jutott el az élete csúcsának érzett nagy felfedezéshez, a vértesszőlősi telephez, melynek feltárása, régészeti értékelése munkásságának megkoronázását ígérte. Itt tárta fel a „Samu” névre keresztelt előember maradványát.
„Vértesszőlős neve alighanem bekerül a világ minden nyelvén kiadott kézikönyvekbe, atlaszokba is: az emberiség, a mai ember néhány éve számon tartja a maga újonnan felfedezett bölcsőjét. Számon tartja, és egy kicsit büszke is félmillió éves családfájára, arra, hogy a vértesszőlősi ősember, a Homo (erectus seu sapiens) paleohungaricus már nemcsak elejtette, hanem a maga kezdetleges módján eszközökkel darabolta fel az állatot, hogy ismerte és zsíros csontdarabokkal őrizte, táplálta is a tüzet…”
„Három év alatt megszámlálhatatlanul sok munkaórát töltöttünk már az ásatással, amikor 1965. augusztus 21-én egyetlen ünnepi perc alatt megtaláltuk Sámuelt…”
A Homo paleohungaricus, félmillió esztendővel ezelőtt Vértesszőlősön élt ősünk, az előember, akinek kiásott tarkócsontja perdöntő bizonyítéka az egykori emberi településnek. Először Pécsi Márton földrajzprofesszor, aki tanítványaival a ma is működő vértesszőlősi kőbányában járt, talált az édesvízi mészkő lerakódott rétegeiben ember használta eszközökre és tűz nyomára. Az ásatásnál előkerült leleteket először nem becsülték igazán sokra: „fiatal” – ötvenezer éves – leletekben nem szűkölködik a hazai föld. De azután hirtelen megsokszorozódott a régészek kutatási kedve, amikor váratlanul előkerült egy őshód foga. Ez a csontdarab a szakemberek számára perdöntő bizonyíték volt: a félmillió éve kihalt állatfaj névjegye végérvényesen igazolta a legelső település korát. Az ásatásnál kezdettől tervszerűen együtt dolgoztak a Nemzeti Múzeum régészei, az antropológusok, geológusok, paleontológusok és paleobotanikusok is. De Vértesszőlős gazdája, az ásatás vezetője kezdettől Vértes László, a Nemzeti Múzeum régésze.
Vértes itt látta beteljesülni a nagy lehetőséget, az eszközkészlet és a településviszonyok tanulmányozása révén a készítő, a szerszámokat kigondoló ősember igazi megismerésének lehetőségét. A matematikai statisztika segítségével (nevezetesen, a marokkövek és hasonló kőeszközök méreteloszlásának vizsgálatával) kísérelte meg, hogy felderítse az ősember eszközkészítő tevékenységének kialakulását, standardizációját, vagyis az ember technológiai készségének kibontakozását.
E munkája felemésztette fizikai és lelki tartalékait. Részben kutatótársai kutatási jelentéseinek késedelmessége, valamint közbejött halála miatt nagy, vértesszőlősi monográfiáját már nem tudta elkészíteni. A vértesszőlősi leletekről Gáboriné Csánk Vera régész készített részletes ismertetést. De Vértes Lászlónak a vértesszőlősi helyszínen létesítendő tudományos bemutatóhelyről szőtt álma beteljesült, s napjainkban, mint a Magyar Nemzeti Múzeum Vértesszőlős Őstelep nevű létesítménye nagy látogatottságnak örvend. Sajnos, az egyébként szükséges további feltáró ásatások viszont mindmáig váratnak magukra.
Nevét a Vértes László-barlang is őrzi.
Mióta lakják emberi lények ezt a vidéket? Mi történt abban a több százezer évben, amikor északon végtelen jégmezők húzódtak, a pusztákat mamutok és rénszarvasok járták, az ember pedig még új volt ebben a világban.
Hogy lett a mai Magyarország területe az emberiség otthonának része?
A videó ennek a korszaknak, a paleolitikumnak és a mezolitikumnak a világát és történéseit mutatja meg nagy vonalakban.
