Hogy mit?
A rágógumit.
Bizonyos források szerint már 5000 éve is ismerték, mások kutatásai alapján csak hétszáz éve találtak rá és az azték indián törzsek tagjai körében vált kedveltté a rágógumizás. Az a rágó persze még egészen más alapanyagból készült, de a cél ugyanaz volt: frissíteni a leheletet és fertőtleníteni, tisztítani a fogakat.
Már az ősi aztékokhoz tartozó indián törzsek is a chiclét használták, mint egy, a mai rágógumival nagy hasonlóságot mutató anyag alapanyagát. Ezt a fajta rágógumit legfőképpen a nők használták elsősorban a szájuk illatosításának a céljából. A népcsoport tagjai a chicle latexéből készült gumit is alkalmazták ilyen célokra, ennek a készítménynek a helyiek által ismert neve a tzictli volt.
A maja civilizáció egyes tagjai is az aztékokhoz nagyban hasonlító módszereket alkalmaztak a rágásra szolgáló gumik területén.
Az újkőkorszak embere is rágózott: ezt bizonyítja legalábbis egy 2007-es régészeti ásatás eredménye. Sarah Pickin, a Derby Egyetem régész szakos hallgatója egy finnországi településen végzett ásatása közben legalábbis erre utaló nyomokat talált. A lelet alapján elődjeink nyírfakéregből készült kátrányt rágtak, egyértelműen szájhigiéniás célból. Ismert az is, hogy az ősi aztékok – egész pontosan az azték törzsekhez tartozó indiánnők – is rágóztak, méghozzá azért, hogy jobb illatú legyen a szájuk. Ők a chicle nevű anyagot használták. Az ókori görögök pisztáciagyantát és gyanta állagú méhviaszt vetettek be, más kortársaik pedig a lucfenyő gyantáját rágcsálták előszeretettel.
Az áttörést a 19. század vége hozta: ekkor leltek rá az amerikai őserdőkben honos szapolitfa tejszerű nedvére, és döbbentek rá annak felhasználási lehetőségeire.
Az Egyesült Államokban, New Englandben az első kereskedelmi forgalomba hozott rágógumi 1848-ban került a piacra, egy bizonyos John B. Curtis jóvoltából. A lucfenyő gyantájából származó rágógumi nevébe belecsempészte Main állam nevét is. 1850-ben paraffinból készült rágó, a szabadalmi kérelmet pedig 1869. december 28-án adta be Williem Semple a rágógumi gyártására.
A „találmányt” szabadalmaztatni is kellett, amire 1869. december 28-án került sor. Ekkor indult el az a rágó, amit mi is ismerünk, világhódító útjára.
William Finley Semple az Ohio állambeli Mount Vernon fogorvosa volt, aki a rágógumiról elsőként, 1869. december 28-án nyújtotta be a 98 304 számú szabadalmát az amerikai szabadalmi biztoshoz. Semple rágógumijának célja a fogak tisztítása és az állkapocs megerősítése volt. Nem édességnek szánta, az összetevők között volt kréta és porított édesgyökér is. A faszenet is „megfelelő” összetevőként javasolta a szabadalomban.
A Mexikóból behozott kaucsukból készült rágógumik már sokkal puhább, tisztább és simább termékek voltak, mint az addigiak. Persze a legtöbb rágógumigyár azóta már áttért a szintetikus gumi alapanyagra, hiszen az jóval olcsóbb.
Önmagában a szapolitfából készült jó minőségű rágógumi nem lett volna elegendő a népszerűséghez: kellett egy ember, aki konkrétan ebből az üzletből akar meggazdagodni. A rágó története meg is kapta a nagy álmodozót William Wrigley személyében.
Wrigley tízéves korától a család szappanfőzdéjében dolgozott, három évvel később pedig már ügynökként járta az országot a házi szappant értékesítve. A szappangyártás után következett a sütőpor, amit a jó kereskedelmi érzékkel megáldott Wrigley ajándékcsomagocskákkal akart népszerűbbé tenni. Ezekben a csomagokban pedig rágógumi lapult. Sok idő nem telt el, amire rádöbbent, hogy az ajándék népszerűbb, mint a termék maga és azonnal profilt váltott: áttért a szapolitfa chicle gyártására. Az 1910-es években Wrigley fodormentás rágógumija lett az egyik legnépszerűbb termék a piacon.
Nem első sorban a rágó, sokkal inkább a nagyon pontos és okosan megfogalmazott marketing miatt. A cég feje ugyanis semmit nem bízott a véletlenre: a hatékony reklám kulcsának azt tartotta, hogy minél tömörebben, minél többször kell elmondani az üzenetet – de emellett azért dekoratív lányok tucatjaival népszerűsítette a terméket, akik nemcsak a plakátokról mosolyogtak, de az utcán sétálgatva ingyen rágógumit is osztogattak az arra haladóknak. Sőt, hatalmas méretű óriásplakátjainak darabjait a vonatok oldalára ragasztotta fel, hogy távolról úgy látsszon, mintha hatalmas rágógumi csomagok zakatolnának a síneken. Így a cég gyakorlatilag a kezdetektől uralta az amerikai rágógumipiacot, de pozíciója tovább izmosodott, amikor elkezdtek minden egyes rágógumit külön védőpapírba csomagolni.
