35 éve hunyt el Andrej Dmitrijevics Szaharov szovjet atomfizikus, Nobel-békedíjas emberjogi aktivista.
Alig akad tudós, aki olyan eredményesen segítette a Szovjetunió szuperhatalmi státuszának kivívását, mint Andrej Szaharov, és alig akad ember, aki olyan elkötelezetten és önfeláldozóan harcolt volna az emberi jogok megsértése ellen, mint ő. Fokozatos metamorfózisa során óriási utat járt be. Életművét kimagasló elméleti fizikai munkássága teszi teljessé.
„A mi országunk egy rákos sejthez hasonlít – messianizmusával és hódítási vágyával, az eltérő vélemények totalitárius elnyomásával, tekintélyelvű hatalmi struktúrájával és a fontos bel-, illetve külpolitikai döntések társadalmi kontrolljának teljes hiányával. Egy zárt társadalom, mely semmi lényegesről nem tájékoztatja a polgárait, és elzárkózik a külvilágtól a szabad utazás és a korlátlan információáramlás biztosítása nélkül.”
(Andrej Szaharov)
Az 1975-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett orosz fizikus, Andrej Dimitrijevics Szaharov (1921–1989) mindenekelőtt a szovjet hidrogénbomba feltalálójaként vált ismertté.
Mivel munkájának az emberiség jövőjére gyakorolt hatása aggodalmakat ébresztett benne, igyekezett ráébreszteni az embereket a nukleáris fegyverkezési verseny veszélyeire. 1963-ban, amikor aláírták a nukleáris kísérletek elleni szerződést, részleges sikert könyvelhetett el.
A Szovjetunióban másként gondolkodó felforgatónak tartották. 1970-ben bizottságot hozott létre az emberi jogok és a politikai áldozatok védelmére. A kormány növekvő nyomása ellenére Szaharov nem pusztán a hazájában másként gondolkodók szabadon bocsátásáért küzdött, hanem a rezsim egyik legbátrabb bírálója lett, valóságos hadjáratot folytatva az alapvető jogok lábbal tiprása ellen. Erőfeszítéseit 1975-ben Nobel-békedíjjal jutalmazták.
Andrej Szaharovot a szovjet hatóságok Gorkijba száműzték, ezzel korlátozva a külföldiekkel való kapcsolattartását. Itt értesült arról, hogy az Európai Parlament díjat szeretne alapítani a gondolkodás szabadságáért, és ezt róla nevezné el. 1987-ben, száműzetésből küldött üzenetében meghatódottságának adott hangot és egyben hozzájárult ahhoz, hogy az Európai Parlament róla nevezze el e díjat. A díjat joggal tekinthette bátorításként mindenki számára, aki hozzá hasonló módon az emberi jogokért folytatott harcnak szentelte életét.
A nevét viselő díj korlátokat nem ismerve – még az elnyomó rendszerek határait is átívelve – részesíti elismerésben az emberi jogi aktivistákat és másként gondolkodókat az egész világon.
Élete
Andrej Dmitrijevics Szaharov 1921. május 21-én született Moszkvában. Tudóscsalád sarjaként később maga is fizikusnak tanult a fővárosi Lomonoszov Egyetemen. A második világháború után egy atomfegyverek fejlesztésével foglalkozó laboratóriumban dolgozott. Fontos szerepet játszott a Szovjetunió első termonukleáris bombájának kifejlesztésében, melynek tesztelésére 1953 augusztusában került sor. Szovjet mintapolgárként 1950-ben Lenin-díjjal tüntették ki, és a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának legfiatalabb tagja lett.
A „szovjet hidrogénbomba atyjaként” tisztelt Szaharovot a kommunista rezsim is nagy becsben tartotta a Szovjetunió nukleáris hatalmának erősítéséért. Őt magát azonban egyre inkább aggasztotta a nukleáris kísérletek gyakoribbá válása, és lassan kezdett másként gondolkozni. Először csak a fegyverkezési versenyt utasította el, később azonban teljes mértékben az emberi jogok és a szabadság ügyének szentelte magát, amivel a Szovjetunió egyik legfontosabb másként gondolkodó értelmiségijévé vált.
1968-ban Szaharov titokban kiadta „Gondolatok a haladásról, a békés egymás mellett élésről és a szellemi szabadságról” című tanulmányát, melyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti békés együttélés megteremtését szorgalmazta. Emellett nyilvánosan védelmébe vette a politikai foglyokat, és 1970-ben bizottságot alapított az emberi jogok és a politikai perek áldozatainak védelmére. E nézetei miatt egyre gyakrabban kellett a szovjet rezsim megtorló intézkedéseivel és a sajtó kíméletlen támadásaival szembenéznie.
Szaharov 1975-ben Nobel-békedíjat kapott, de mivel nem hagyhatta el a Szovjetuniót, a díjat felesége, Jelena Bonner vette át a nevében Oslóban. 1980-ban megfosztották minden tiszteletbeli címétől, és 1986-ig házi őrizetben tartották. A glasznoszty idején azonban a kormánypolitika enyhülésével beválasztották a Tudományos Akadémia elnökségébe. Szaharov 1989-ben tagja lett a Szovjetunió Népi Küldöttei Kongresszusának is. Ugyanebben az évben, december 14-én hunyt el Moszkvában, 68 éves korában.
Kapcsolódó:
Andrej Szaharov letartóztatása
TGM: Andrej Szaharov 100 éve született (2021)
Szomorú születésnapot, Andrej Szaharov! (2022)
Andrej Szaharov: AZ OROSZ TÖRTÉNELEM ÚJ TERMINOLÓGIÁJA (.pdf)
