430 éve halt meg Gerhardus Mercator németalföldi (flamand) térképész és földrajztudós, akinek nevéhez fűződik az első modern térkép megalkotása.
A kelet-flandriai Rupelmonde városában született, szülei a Jülichi Hercegséghez tartozó Gangelt városából származtak. Mercator először Leuvenben tanult matematikát és asztronómiát (csillagászatot), majd elsajátította a rézmetszetek készítésének titkait. 25 évesen önállósította magát, de a németalföldi protestánsüldözések miatt 1552-ben Duisburgba kellett menekülnie; élete végéig ott élt.
Mercator legjelentősebb újítása az volt, hogy a föld felszínét ábrázoló térképeken a később róla elnevezet hengervetületet alkalmazta a Föld felszínét ábrázoló térképeken. A Mercator-vetületnél ugyan a Föld pólusainak irányában nő a térkép torzulása, ezzel szemben megvan az az előnye, hogy a meridiánok (délkörök) és a szélességi körök merőlegesen metszik egymást. Ennek a szögpontosságnak elsősorban a hajózásban van nagy jelentősége. Mercatort 1569-es térképe tette híressé.
• A felfedezések kora Kolumbusz Kristóffal kezdődött, miközben Magellán végérvényesen bebizonyította, hogy a Föld gömb alakú. Mindez igényt teremtett az új térképek iránt és szembesítette a térképészeket egy komoly problémával: vajon hogyan lehet a gömb alakú Földet sík felületen ábrázolni? Végül a különféle megoldások vagy „vetületek” közül a legjobbnak a Gerardus Mercator megoldását találták, akinek az találmánya még ma is használatos. A geográfus használta emellett először az „atlasz” kifejezést egy térképgyűjteményre.
Gerardus Mercator eredeti neve Gerard de Cremer (Kremer), ezen a néven látta meg a napvilágot ma Belgium területén található flandriai Rupelmonde-ban, egy elszegényedett német család hetedik és egyben utolsó gyermekeként, amely nemrég költözött oda. Apja foltozóvargaként dolgozott, ám feleségével együtt korán elhunyt, amikor a későbbi szakember még csak tinédzser volt. Gerardus ekkor kezdte az eredeti nevének latinosított formáját használni: így lett a vezetékneve Mercator, ami kereskedőt jelent. Egy papként szolgáló rokona gondoskodott arról, hogy jó oktatásban részesüljön. A Leuveni Egyetem elvégzése után 1532-ben már matematikát, földrajzot és csillagászatot tanult Gemma Frisius németalföldi tudóstól, aki akkoriban ezeknek a területeknek a vezető alakjának számított. Az iparművészet mesterségét pedig egy helyi vésnök, aranyművestől, Gaspar Van der Heydentől (más néven: Gaspar à Myrica) tanulta, és a három férfi együtt térképeket, földgömböket és csillagászati eszközöket készített gazdag mecénásoknak, köztük V. Károly német-római császárnak.
Közben világszerte egyre nagyobb igény mutatkozott a különböző térképekre és földgömbökre: akkoriban ugyanis úgy vélték, hogy ezek tulajdonképpen képes történelem, a történeti, politikai információk képi rögzítését jelentik. A hihetetlen kézügyességgel megáldott Mercator 1538-ban készítette el az első világtérképet és ebben az időszakban sajátította el a kurzív, kézíráson alapuló betűtípus használatát: ez volt ugyanis a legalkalmasabb a térképek feliratozására. Ennek nyomán írta meg az első, Észak-Európában kiadott kézikönyvet ennek a betűtípusnak a használatáról. A férfi elsőként tudta emészthető formában rögzíteni azokat az adatokat, amelyeket a nagy földrajzi felfedezések során keletkeztek, és Mercator volt képes először közérthetően, rendszerezetten a nagyközönség elé tárni a kezelhetetlen információhalmazt.
Gerardus Mercator földgömbje 1541-ből, melyet az olaszországi Urbaniában található Palazzo Ducale Múzeumban állítottak ki. Ez a még létező 22 Mercator-glóbusz egyike
Forrás: Wikimedia
Mivel képtelen volt elfogadni a Biblia leírását az univerzum létrejöttéről, ezért meggyűlt a baja az inkvizícióval: a protestáns vallás híveként 1544-ben eretnekség vádjával perbe fogták és elítélték, majd hét hónapot töltött börtönben. Szabadulása után összebarátkozott John Dee, angol matematikus, asztrológus és bölccsel, I. Erzsébet királynő tanácsadójával.
Mercator 1552-ben a németországi Cleves hercegségébe, Duisburgba költözött, ahol élete végéig a herceg kegyeit élvezte. Kartográfiai műhelyt állított fel, ahol tökéletesítette a róla elnevezett hengervetületet, amit a Föld felszínét ábrázoló térképeken alkalmazott. Az úgynevezett Mercator-vetületet az általa 1569-ben készített világtérképen használta; olyan egyenes vonalakat alkalmazott, amelyek pontos szélességi és hosszúsági arányt adtak. A Mercator-vetületnél a pólusok irányában nő a térkép torzulása, viszont merőlegesek egymásra a meridiánok és a szélességi körök. Ez a szögpontosság a hajózásban volt nagy jelentőségű, ám maga a geográfus egy napot sem töltött a tengeren.
Ezután egy új kiadványsorozatba vágott bele, célja a világ teremtésének és történetének leírása volt. Ennek az Atlas elnevezésű műnek csupán néhány kötet készült el. Az 1590-es évek elején azonban többször is agyvérzést kapott, részben megbénult, majd 1594-ben Duisburg halt meg 82 évesen. A duisburgi Salvatorkircheben temették el.
A tudóst már a maga idejében is „a geográfusok fejedelmének” nevezték, akinek rendszerező elméje vezetett ahhoz, hogy ma atlasz néven azokat a térképgyűjteményeket emlegetjük, amelyekhez hasonlókat ő állított össze a 16. században. (A National Geographic nyomán)
