35 éve döntötték meg a lázadó tömegek megdöntötték Romániában Nicolae Ceaușescu hatalmát. Ugyanekkor 30 év után újra megnyitották a Brandenburgi-kaput.
Lestük a híreket, telefonon próbáltuk elérni erdélyi vagy onnan kivándorolt ismerőseinket, hogy megtudjunk valamit a helyzet állásáról. Mert komoly volt a helyzet, a hatalom bármikor bevethette volna a katonaságot a felkelők ellen.
Az 1989-es romániai forradalom a kelet-európai rendszerváltozások között a legvéresebb volt. Az ország diktátorát, Nicolae Ceaușescut és feleségét, Elena Ceaușescut megfosztották hatalmuktól és kivégezték. A romániai forradalom előtt a többi kelet-európai országban békés úton ment végbe a rendszerváltás; Románia volt az egyedüli ország a vasfüggöny mögött, ahol az átmenet erőszakos módon zajlott, és ahol az egykori kommunista vezetők egy részét ki is végezték.
Az események:
December 21-én dél körülre Ceaușescu egy tömeggyűlést hívott össze Bukarestbe, és a megjelent kb. 100 000 fős tömeg előtt elítélte a temesvári „vandálok” és „huligánok” cselekedeteit. A Központi Bizottság erkélyéről a „szocialista forradalom” és a román „sokoldalúan fejlett szocialista társadalom” eredményeit ismételgette, fizetésemelést ajánlott a munkásoknak (havi 100 lejt, kb. 4 amerikai dollár, 5-10%-os emelés a szerényebb bérek esetén), és tovább dicsérte a szocialista forradalmat. Az emberekre azonban ez már nem volt hatással, csak az első sorokban állók (civil ruhás titkosrendőrök) éljeneztek és tapsoltak.
Miközben a tömeghez beszélt, egyszer csak oldalról petárdarobbanás hallatszott, a hangszórók zúgni kezdtek, mire a tömeg megrémült, a sorok megbomlottak. A televízió egyenes adása ekkor megszakadt, és csak kb. 3 perces szünet után folytatódott.Többen Temesvár nevét kiabálták, mások fejvesztve próbálták elhagyni a teret, eldobálva a zászlókat és a jelszavas táblákat.
A Ceaușescu házaspár reakciója az erkélyen emlékezetes volt: hasztalan próbálták visszaszerezni az irányítást a felbolydult tömeg felett olyan felszólításokkal, mint „Halló, Halló!”, vagy „Maradjon mindenki a helyén!”. Ceaușescu végül be tudta fejezni a beszédét, de azt már csak az elöl álló pártaktivisták és polgári ruhába öltöztetett titkosrendőrök hallgatták és tapsolták meg.
A szétszéledő tömeg egy része ellepte a környező utcákat, és antikommunista és Ceaușescu-ellenes jelszavakat kezdett kiabálni: „Le a diktátorral!”, „Halál a gyilkosra!”, „Mi vagyunk a nép, le a diktátorral!”, „Ceaușescu, ki vagy te? Egy gyilkos Scorniceștiből!”. A tüntetők végül ellepték a Piața Kogălniceanu, Piața Unirii, Piața Rosetti, és a Piața Romană közötti utcákat és tereket.
Ceaușescu, a felesége, az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának tagjai a pártszékházban maradtak, és elkezdték a megtorlás megszervezését.
Ahogy teltek az órák, egyre több ember ment ki az utcára. Hamarosan a tüntetők – szervezetlenül és fegyvertelenül – szembekerültek a katonasággal: katonák, a terrorelhárító egység (USLA) pajzsos tagjai, a Securitate egyenruhás és polgári ruhás emberei, mögöttük tankok és csapatszállító járművek. A tömegre több épületből, mellékutcából és tankok segítségével támadtak. A tűzoltók vízágyúkkal lőtték a tömeget, közben a rendőrség ütlegelte és tartóztatta le a tüntetőket. Sok tiltakozót lelőttek, agyonvertek, leszúrtak, vagy eltaposták őket a páncélosok. Egy csapatszállító jármű a Hotel Intercontinental környékén hajtott a tömegbe. A tüntetőknek sikerült egy barikádot építeni a Dunărea (Duna) étterem előtt, ami éjfélig kitartott, de végül egy tank elsodorta. A heves tüzelés éjfél után 1:00 órakor alábbhagyott, de a tüntetők utáni hajtóvadászat hajnali 3-ig folytatódott. Amire a nap felvirradt, tűzoltókocsik vízsugárral lemosták a véres utcákat.
Az aznapi harcokat helikopterekről rögzítették, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek későbbi megtorlásokhoz, illetve turisták a város közepén lévő Hotel Intercontinentalról.
Valószínű, hogy december 22-e hajnalán Ceaușescu úgy vélte, hogy kétségbeesett próbálkozása a megmozdulás eltiprására sikeres volt. A pártszékházban reggel 8 órára összehívták a párt politikai végrehajtó bizottságának az ülését. Ezt megelőzően a diktátort testvére, a honvédelmi miniszter egyik helyettese, Ilie, figyelmeztette, hogy hatalmas tömegek közelednek a városközpont felé. Ceaușescu ekkor azt felelte, hogy a pekingi Tienanmen téren (1989-ben) egy millió tüntető gyűlt össze, és azokat is elintézték a hatóságok.
December 22-én reggel 7 óra előtt, a peremkerületekben lévő iparvállalatokból és lakónegyedekből hatalmas tömegek indultak Bukarest központja felé, áttörték a rendfenntartó erők kordonjait (több katona átállt a felkelők oldalára), és a pártszékház körüli utcákban gyülekeztek, majd kb. 10 óra után kezdték megtölteni magát a központi teret is (Piața Palatului, ma Piața Revoluției).
10:00 órára a rádión keresztül rendkívüli állapotot hirdettek az egész országban, megtiltották 5-nél több ember gyülekezését, de a rendeletnek a karhatalom már nem szerzett érvényt.
Ki volt ez a nagyhatalmú diktátor?
Nicolae Ceaușescu (ejtése: [ni.ko’lá.é cse̯á.u.sész.ku]) román kommunista politikus, a Román Kommunista Párt vezetőjeként Románia vezetője 1965-től 1989-es kivégzéséig. Magát „a Kárpátok géniuszának” neveztette. Feleségével, az ország tudományos életét irányító Elena Ceaușescuval együtt számos nyugati egyetem díszdoktorává avatták, Elenát például jeles vegyésznek kiáltották ki, ám köztudott, hogy semmilyen felsőfokú tanintézményt nem végzett el. Számtalan könyv, vers, film, festmény készült a mindenható diktátor és felesége magasztalására, sőt még az iskolai tankönyvekben is szerepelnie kellett a képének.
Idejében olyan román történelmi filmek készültek, amelyek messze elrugaszkodtak a valóságtól. Bár a pazar megjelenése ezen filmeknek vitathatatlan, s hitelességét tekintve ilyen filmek a keleti blokk más országaiban is jellemzők voltak, azonban lényegi különbség, hogy főszereplőiket (mint pl. Vitéz Mihály fejedelmet, a törökök elleni harcok egyik hősét) úgy ábrázolták, hogy abban nehéz lett volna nem felismerni magát Nicolae Ceaușescut. Ez a rendkívül patetikus eszményítés mindent túlszárnyalt.
A magasztosítás ellenére saját népe körében leírhatatlan gyűlölet övezte, amit még a sokszor a sztálini mintát is túlszárnyaló személyi kultusz sem tudott minden esetben palástolni. Tipikus példája ennek fia Nicu, aki semmirekellő, alkoholista és garázda felnőtté vált. Családja befolyását és hatalmát kihasználva kicsapongásaival rettegésben tartotta Bukarestet. Bár a hivatalos hatósági közlemények mindig igyekeztek őt tisztára mosni a lakosság előtt nem volt titok mit művel a diktátor fia, ami annál jobban szította a Ceaușescuk elleni gyűlöletet.
Ceaușescu személyes kezdeményezése volt a „Megéneklünk, Románia” (Cîntarea României) fesztiválok szervezése. Abból a célból, hogy a román népet ismét naggyá tegye, megtiltotta a fogamzásgátlók használatát. Szerette volna, ha Románia lakossága elérné a 35 millió főt (ezen elképzelésében kínai mintát követett). Ennek eredményeképp nyomorúságos árvaházak teltek meg a nem kívánt gyermekekkel, illetve sok gyermek megfertőződött az AIDS-szel. Ceaușescu nem törődött az egészségüggyel, annak finanszírozásával vajmi kevés összegeket fordítottak. Ennek rendkívül súlyos következményeit még a 2000-es években is érezni lehetett, s a helyzet csak napjainkban javult jelentősebb mértékben.
Minden hivatalos román újság, rádióadó, televízió nap mint nap megemlítette és dicsérte az ő és felesége nevét. Minden román könyvesboltban, de még kisebb könyveket is árusító standokon ott voltak a művei. A neki tulajdonított életmű több száz különféle terjedelmű könyvből, esszéből, iratból és egyéb más írásokból állt, amelyekben „igazolni” próbálták mindenki előtt, hogy mély erkölcsiséggel bír, humanista, emberszerető, tudása egekbe törő, hihetetlen a realitásérzéke, bölcs és tévedhetetlen. Valószínűtlen azonban, hogy ennyi könyvet képes lett volna ő vagy akár felesége megírni. Odáig mentek mindezzel, hogy a könyveket programszerűen több nyelvre lefordíttatták és külföldön is terjesztették, hogy a külső közvéleményt is igyekezzenek megtéveszteni.
A Ceaușescu házaspár a saját születésnapjából nemzeti ünnepet csinált, amely más diktátoroknál is jellemző volt. Ilyenkor pompázatos lakomákat tartottak, hatalmas vendégsereggel, miközben emberek tömegei éheztek, mert a mezőgazdasági termékeket az államadósság csökkentése érdekében mind külföldre vitték, holott a havasalföldi terület Európában is egyedülállóan termékeny talajjal rendelkezik. A román gazdaságpolitikát dilettantizmus jellemezte. A nagyüzemi mezőgazdaságban elavult, korszerűtlen, sőt alkalmatlan eljárásokat használtak. A termelést úgy kívánták felgyorsítani, hogy hektáronként jóval több gabonát szórtak ki a földekre, de így a szárba szökkenő vetés a magok sűrűsége miatt elhalt, mert a magok egymást fojtották meg a talajban. Ennek következménye gabonahiány lett. Ceaușescu inkább arra törekedett, hogy Románia iparilag önellátó legyen, ne szoruljon behozatalra. Óriási összegeket költöttek nehézipari létesítmények és egyéb gyárak fejlesztésére. Mivel azonban a munkamorált a párthoz való feltétlen hűség határozta meg a szakértelem helyett Romániában egy nagyon nívótlan, sőt inkább látványos produktumok előállítására törekvő ipar jött létre, amelynek termékei sokszor használhatatlanok voltak.
A hetvenes években Ceaușescu külön luxusvonatot készíttetett magának és feleségének, az akkori teljes komforttal és kényelemmel, valamint teljes felszereltséggel. Maga a vonat szerkezete csak sejteti, mekkora anyagi erőfeszítéseket öltek mindebbe bele, amikor az országban már elmélyülőben volt a nyomor. A diktátor paranoiáját tükrözi vissza, hogy milyen pontos, aprólékos biztonsági felszerelésekkel látták el a vonatot, amelyben soha nem látott méretű volt a luxus. A többi politikusnak és az újságíróknak ugyan nem tartottak fenn ilyen részleget, ám a nekik készült kocsik is megfeleltek az egyszerűbb luxusvonatoknak, amelyek Nyugaton közlekedtek.
Ő és felesége felmérhetetlen mennyiségű luxustárgyat halmozott föl, amelyekkel villáikat, palotáikat és egyéb luxusházaikat rendezték be. A berendezések a legkülönfélébb stílusú és különféle korokból való tárgyak voltak. A káprázatos, ámde giccses és rosszízlésű stílusukról filmfelvételek is tanúskodnak, mivel a Ceaușescu házaspár szerette, ha mindennapi életüket megörökítik. A filmek témája legnagyobbrészt Nicolae és Elena, akik sokszor idillinek tűnő hangulatban élik gondtalan életüket. Ennek ellenére a filmeken mégis észrevehető, hogy a házaspár, sőt némelyik gyermekük, vagy az idős nagyszülők is előszeretettel italoznak, s még az olyan magas rangú külföldi vendégek, mint Nixon elnök jelenlétében sem adnak sokat az illemre.
Ceaușescu nem sokat törődött az államügyekkel, mint az privát filmjein is meglátszik. Annál jobban szerette családjával tölteni az időt, vadászatokon részt venni, vagy nyaralni a Kárpátokban. A legnagyobb megdöbbenés is épp akkor következett, amikor a forradalom után napvilágot láttak ezek a privát filmek, melyek a diktátort övező józan ésszel felfoghatatlan pazar jólétről tettek tanúbizonyságot. Lakásuknak a konyhája is még olyan berendezésekkel bírt, amelyekkel inkább nappalikat rendeznek be luxuslakásokban vagy villákban.
A család saját ellátására külön földeket műveltetett főleg Snagov környékén, ahol kedvenc villájuk is volt. Ceaușescu különösen kedvelte ezt a környéket és úgy vélte, hogy itt igazán egészséges élelmiszerek termelhetők. Ételeik más részét külföldről hozatta, szintén a legdrágább és a legjobban ellenőrzött fajtából. Helytelen táplálkozásának és alkoholizmusának viszont cukorbetegség lett a következménye, sőt számos szervi probléma gyötörte emiatt, amiről viszont ő azt hitte, hogy ellenségei, vagy külföldi titkosszolgálatok (KGB, CIA) mérgezik őt valamilyen úton módon. Épp ezért, ha valakivel kezet fogott utána alkohollal fertőtlenítette a kezét, nehogy véletlenül elkapjon tőle bármit is.
Híres volt arról, hogy sose vette fel kétszer ugyanazt az öltönyt. Az év 365 napjára mind külön-külön öltönye volt. Miután már levetette az aznapi öltönyt a ruhát rögvest el is égették. Ez a szokása is csak a maga paranoiáját tükrözte, mert úgy hitte, hogy akár a ruháján keresztül is megmérgezhetik. Ezt akkor vette a fejébe, amikor a fülébe jutott, hogy a CIA hasonló módszert próbált bevetni Fidel Castro ellen.
1988-ban annyira nem volt élelem, hogy a maroknyi adagokért a közértekben verekedések, vagy nagyobb utcai rendbontások törtek ki. Ekkor Ceaușescu egy olyan törvényt vezetett be, amely megszabta, hogy a különféle társadalmi rétegek mennyi eledelt fogyaszthatnak, ami abszurdumainak tetőpontja volt már. Mindezt a népesség tudományos táplálkozásának elősegítését célzó törvénynek nevezték, amely gyakorlatilag azt jelentette, hogy a nyomor Romániában törvényes, tudományos, jogos és megalapozott.
Azóta szerencsére Románia is nekilódult, 2007-re EU tagállam lett, 2025. január elsejétől pedig bekerül a Schengeni övezetbe, azaz határellenőrzés nélkül utazhatnak a polgárai Európa bármely államába. Meg mi is oda.
Jelenleg Románia félprezidenciális köztársaság. Az államfő az elnök, a kormányfő a miniszterelnök. A kormány és az elnök egyaránt a végrehajtói hatalom része. Az ország 41 megyére és Bukarest municípiumra tagolódik. A megyék élén a megyetanács és a prefektus (kormánybiztos) áll. Az előbbi a helyi ügyekért, az utóbbi pedig az országos szintű ügyek helyi intézéséért felelős.
Kapcsolódó:
Bekerül a végzős diákok órarendjébe Románia kommunizmusának története
A végzősök kötelező tantárgya lesz Románia kommunizmusának története a 2025/2026-os tanévtől – jelentette be hétfőn Ligia Deca oktatási miniszter. Már 2023 márciusában bejelentette a miniszter a tárgy bevezetését, de akkor nem árult el részleteket. A Bukaresti Egyetem bölcsészkarán szervezett a 35 év az 1989-es romániai forradalom óta elnevezésű rendezvényen viszont hétfőn pontosabban kifejtette, miként képzelték el az oktatását – írja a News.ro.
A kötelező tantárgy bevezetésének okát az oktatási miniszter a rendszerváltás előtti idők iránt kialakult nosztalgiával magyarázta. Ennek a nosztalgiának az egyik oka a történelmi tények ismeretének hiánya. Ligia Deca arra is rámutatott, hogy ez a jelenség nemcsak az idősebb generációknál figyelhető meg, hanem a fiataloknál is. „Ez különösen aggasztó, hiszen sok fiatal nem élt egyetlen napot sem a kommunista rezsimben, egyesek pedig már Románia NATO-hoz vagy az Európai Unióhoz való csatlakozása után születtek.”
Szeretnék, ha a diákok dokumentált módon ismernék meg az előző politikai rendszer működését. A tantervben helyet kap az elnyomás, az ellenállás formái, a mindennapi élet bemutatása, valamint a román protokronizmus elemzése is. Olyan esettanulmányokat is feldolgoznak, mint a Szabad Európa Rádió, az abortuszellenes 1966/770-es dekrétum, vagy a Varsói Szerződés.
A miniszter szerint a mai társadalmi és politikai környezet bizonyítja, hogy elengedhetetlen a fiatalok történelmi ismereteinek bővítése. „Kötelességünk az iskolákban és az egyetemeken harcolni a tudatlanság és a manipuláció ellen, amelyek a történelem nem ismeréséből fakadnak. Az ismeretek hiánya torzulásokat eredményezhet, ami a társadalmi viselkedés mellett befolyásolhatja a választási magatartást is” – mondta Ligia Deca.
Bár a kommunizmus kifejezés a bevett elnevezése az előző rendszernek a romániai közbeszédben, a szakemberek inkább már inkább „létező szocializmusként” emlegetik.
