A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A magyar Országgyűlés 2022. december 7-i határozatának értelmében a Himnusz befejezésének 200. évfordulójára emlékezve – január 22-ét hivatalos állami emléknapként a Magyar Kultúra Napjának nyilvánította. A határozat szövege szerint az „Országgyűlés támogatja és szorgalmazza a Magyar Kultúra Napján kulturális rendezvények szervezését, amelyek megjelenítik Magyarország gazdag kulturális életét, a magyar kultúra megtartó erejét, valamint előmozdítják a nemzeti kulturális hagyományok megőrzését”, illetve „[…] hangsúlyozza, hogy Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye a nemzeti összetartozás egyik fontos sarokköve, a több mint ezeréves magyar államiság nemzeti jelképe.”
Az emléknapon a magyarság szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről. Kiállításokat és koncerteket szerveznek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi előadásokat tartanak, megrendezik az Együtt szaval a nemzet című programot és a Magyar Drámaíró Verseny döntőjét. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993-tól 2012-ig – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos szakmai elismeréseket is.
Ami nemzetünk túlnyomó részének tudva levő, hogy a siratóéneket Erkel Ferenc zenésítette meg, s ilyen formában az első nyilvános, szabadtéri előadása 1844. augusztus 10-én történt, a Széchenyi nevet viselő gőzhajó avatásán.
A magyar volt a világ egyetlen „illegális” nemzeti himnusza, ugynais sohasem iktatták, nincs dokumentuma arról, hogyan és miképp vált hivatalos himnusszá. Ugyan 1903-ban az Országgyűlés elismerte a magyar himnusznak a hivatalosságát, amikor elfogadott egy két paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról”. Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20-tól lép hatályba. E törvényjavaslatot azonban I. Ferenc József magyar király nem szentesítette, így hatályba sem lépett. Hivatalossá csupán az alkotmány 1989. évi módosítása tette, amely kimondta, hogy „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.”
Noha állítólag az ötvenes években Rákosi Mátyás Illyés Gyulával szeretett volna új nemzeti verset íratni, a költő nem vállalta a feladatot. A pártfőtitkár Kodályt is győzködte, mondván, hogy az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza, vagy bármely más ünnepség Isten nevével kezdődjön, de a zeneszerző rövid válasza erre annyi volt: „Ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet.” Ezzel a kérdés lekerült a napirendről.
A magyar himnusz – lévén imaének – lassú, melankolikus hangulatú, ám nem volt ez mindig így. Az eredeti verzió sokkal gyorsabb, pörgősebb volt, de az évek alatt a magyarok egyre lassabban és szomorúbban kezdték énekelni. Manapság ugyanakkor az olimpián és már sok más világversenyen is más Himnusz szól, ugyanis a hivatalos változat 2 perc 30 másodperc, ezt pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem fogadta el. Ennek okán lerövidítették, felgyorsították és leszállították a hangnemét.
Mindezeken túl érdekesség még, hogy Himnuszt a magyar állampolgárok külföldi utazásaik során is magukkal hordjuk, tudniillik egy részlete megtalálható útlevelükben. UV-fény alatt válik láthatóvá a megzenésített verzió kottája, a szöveg egy része pedig dombornyomással szerepel a lapjain.
