Az Oktatási Minisztérium felismerte, hogy a tanulóknak sok olyan ismeretet kell elsajátítaniuk, amelyeket nem tudnak a gyakorlatban alkalmazni, és ez felesleges stresszt okoz. Elvileg az új tanterv és tananyag célja, hogy a diákok örömmel és nyugodtabb körülmények között tanulhassanak, miközben a megszerzett tudást a mindennapi életben is hasznosítani tudják.
Ennek ellenére a tanárok még mindig azt állítják, hogy rengeteg anyagot kell átvenniük a diákokkal, és ez elveszi az időt a gyakorlásra szánt időtől vagy az élményóráktól, amelyeket a reform megkövetel. Szeptembertől már közel ezer általános iskola követi az új tantervet. Egyes szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a tananyagot szellősebbé kell tenni, ki kell gyomlálni a felesleget. Az oktatási minisztérium már be is jelentette a módosításokat az egyes tantárgyaknál. A tanítás állítólag fokozatosan fog változni, hogy kevésbé késztessen a magolásra, inkább azt helyezi előnybe, hogy a tanulók saját maguk keressék a válaszokat a kérdésekre. A reformban résztvevő iskoláknak már új módon kell tanítaniuk az elsősöket és a másodikosokat.
Hiába lesz azonban jó a tanterv, ha a tanárok túl sokat fognak számonkérni és túl sok lesz a tananyag az alapiskola felső tagozatán. Abban minden oktatási szakértő, gyakorló pedagógus és tankönyvíró egyetért, hogy a pedagógusnak is nyitottnak kell lennie a korszerű, gyerekközpontú oktatásra. Például nem alkalmazhatják azokat a módszereket, amelyeket egykor saját tanáraiktól láttak. Az új kerettanterv célja, hogy ehhez meg lehessen teremteni a feltételeket. Másrészt nem lehet önhatalmúan „szellősíteni” a tananyagot, ha azt a vizsgákon egyébként számon kérik.
A tanulás új módszerei
Kritikusan gondolkodni, problémát megoldani és alkalmazni a tudást. Erre hivatottak rávezetni a tanulókat a reform által bevezetett új tanulási módok.
Az iskolák egyik legfontosabb feladata nem csupán a lexikális tudás átadása, hanem a diákok felkészítése az élet kihívásaira. A kritikusan gondolkodó diákok képesek kérdéseket feltenni, információkat elemezni, és megkérdőjelezni a meglévő ismereteket. Ezáltal nem csupán passzív befogadói, hanem aktív alakítói lesznek a tudásnak.
A problémamegoldó-képesség fejlesztése azért kiemelten fontos, mert az élet gyakran komplex helyzetek elé állít, amelyek nem oldhatók meg egyszerű, előre megtanult válaszokkal. Az iskoláknak olyan környezetet kell teremteniük, ahol a diákok biztonságban érezhetik magukat, beleértve a hibázás lehetőségét, hiszen a hibákból való tanulás a kreatív gondolkodás és az innováció alapja.
A tudás alkalmazása pedig kulcstényezővé vált a gyakorlatban a modern világban. Az iskolák akkor végzik jól a feladatukat, ha a tanulók képesek az iskolapadban megszerzett ismereteket átültetni a mindennapi élethelyzetekbe. Az interdiszciplináris megközelítés, az együttműködés és a valós problémákra adott megoldások keresése olyan képességek, amelyek túlmutatnak a tantermi kereteken, és a diákok jövőbeli sikerének zálogai lehetnek.
A jövő oktatása olyan szemléletet kíván, amely nemcsak tudást ad, hanem gondolkodni tanít – hiszen a gondolkodás az a képesség, amely minden további fejlődés alapja. Egyes oktatási szakértők szerint azonban a tanárok erőfeszítéseit megnehezíti az új tantervben szereplő túl sok tananyag, miközben a reform elindulásakor a tananyag csökkentéséről volt szó.
Problémák a felsőbb évfolyamoknál
Az első években a tanterv nem olyan sűrített, mint a felsőbb évfolyamokon, hiszen éppen csak meg kell tanítani a tanulókat írni és olvasni. A felsőbb évfolyamokban azonban az egyes természettudományos tantárgyakban nagyon sok tényszerű információt igyekeznek átadni, olyanokat is, amiket csak az egyetemeken tanítanak majd meg igazán.
