A néphagyomány úgy tartja, ahol 19-én Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, ott február 24-én Mátyás töri meg a tél uralmát.
De Mátyás az, aki ha talál, megtöri a jeget, ha nem talál, akkor csinál.
A Biblia szerint Mátyás Krisztus feltámadása után került az apostolok közé az áruló Júdás helyére. Később vértanú halált szenvedett, állítólag megkövezték, majd bárddal lefejezték. Mivel vértanúsága miatt többnyire bárddal ábrázolták, Mátyást az ácsok és mészárosok védőszentjüknek választották, miként a teológusok, hittanárok, misszionáriusok, de oltalmát kérik a cukrászok, szabók, kovácsok is. Nevének napja, február 24-e miatt a halászok is védőszentjükként tisztelik, ekkor kezdenek ugyanis ívni a csukák*.
Mátyás és a jég
- Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál, azaz: ha kemény fagy van ezen a napon, Jégtörő Mátyás összezúzza a jeget, és hamarosan beköszönt a tavasz.
- Ha február 24-én enyhe az idő, Mátyásnak nincs mit összetörnie, viszont jeget csinál, így a továbbiakban lesznek még zord napok, a szép időre várni kell.
- A Csongrád-Csanád megyei Kiszomborban a hagyomány szerint ha fagy Mátyás-napon, akkor jeget olvasztanak, hogy nyáron elkerülje őket a jégverés.
- A pásztorok megfigyelése szerint, ha Mátyás éjszakáján fagy, akkor további negyven fagyos éjszaka következik.
- A népi megfigyelések nemcsak Mátyás és a jég kapcsolatát ismerik. Február 24-ét a március 12-i Gergely-nappal összefüggésben is említik. “Mátyás, Gergely két rossz ember”, mely arra utal, hogy ezeken a napokon nagy hidegek szoktak lenni.
Mátyás és a madarak
- A néphagyomány szerint Szent Mátyás apostol ezen a napon osztja ki a sípokat a madaraknak, hogy újra énekeljenek, így e naptól egyre erősödik a tavasz közeledtét jelző madárdal.
- Régi kapolyi hiedelem szerint Mátyás madarász, aki a pacsirták védelmezője. Amikor hideg van, akkor a ködmönében melegíti, neve napján viszont szép napos időben kiröpteti a madarakat.
Időjóslás
- Egyes vidékeken a hideg és havas Mátyás-napon vetni kezdtek, éppen a jó termés reményében.
- Másutt úgy vélekedtek, ha havas az idő Mátyáskor, el kell vetni a búzát, árpát, zabot szintén a jó termés reményében.
- E napon mákot, sárgarépát, petrezselymet és borsót vetnek, mert a hiedelem szerint az e napon vetett magvakat nem eszi meg a féreg.
- Ha nem esett a hó, vagy eső ezen a napon, akkor a Szeged környéki öregasszonyok harmatot szedtek. A harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy jól tejeljen, és mindig legyen sajt a portán.
- „Ha Mátyásnak könnye csordul, könnyen ecet lesz a borbul” tartja a mondás, vagyis eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz. Régiek tapasztalata szerint a jó idő viszont jó máktermést hoz.
- A Mátyás-napi időjárásból jósoltak az éves termésre, a tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést, a szeles pedig kevés tojást jelent.
- A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Csépán a Mátyás-napi tojásból kelt libát marakodósnak, veszekedősnek tartották.
- Néhol a Mátyás-napi libatojást megjelölték, vagy nem is költették ki. Úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz.
- A Pest vármegyei Turán úgy vélték, hogy a Mátyás-napi tojásból nyomorék liba kelne ki.
- Székelykevén piros ceruzával jelölték meg a Mátyás-napi lúdtojásokat abban a hitben, hogy ha kikel, a kisliba eltűnik, de ha sikerül megtartani, akkor jó gúnár lesz belőle.
- Topolyán megpiszkálták Mátyás éjszakáján a tyúkokat, hogy biztosítsák a szerencsét.
Mátyás és a halászok, pásztorok
- A halászok ezen a napon fogott halat az egész évi szerencsés halászat előjelének tekintették. Ezt a halat Baranyában „Mátyás csukájának” hívják.
- A pásztorok is nagyon várták Mátyást, mert elhajtotta a havat, kibújt a fű a legelőn, így Mátyás napja után mehetett ki a legelőre a juhász.
Összességében úgy tartották, hogy Mátyás-napon mindenki örömére betekint a melegebb évszak, vagyis Mátyás szűre ujjából ereszti ki a tavaszt.
Kapcsolódó:
Tamási Áron: Jégtörő Mátyás (teljes szöveg .pdf-ben)
*
Ívnak a csukák címmel Duba Gyula tollából jelent meg regény a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában 1977-ben.
A regény színhelye Füzesnyék, magyarok lakta falu valahol a Garam völgyében. A falu lakói visszatérnek front alatti kényszerű kilakoltatásukból, megkezdik a békés építőmunkát, a háború maradványainak eltakarítását, szántanak, vetnek, egyelőre a hatalom jelenléte és irányítása nélkül. A regény három kamasz fiú, Nagybene Péter, Körtefejű és Bakai Jóska sorsán át felöleli a háborút követő jogfosztottság, a bizalmatlanság, a munkaszolgálatok és kitelepítés éveit. A történelem forgószelében hánykódó szlovákiai magyar parasztemberek helytállásáról szól a könyv, olyan időszakról, amikor az országban hatalmi harc dúl, amikor nincs még békeszerződés, amikor a nemzeti előítéletek józanul gondolkodó embereket is indokolatlan cselekedetekre ragadnak. Az Ívnak a csukák mégsem parasztregény. Duba az egyén és történelem kölcsönhatásának bonyolult összefüggéseit kutatja, s egy olyan világ képe tárul az olvasó elé, ahol ember és ember, ember és természet kapcsolata szinte patriarkális még. A Körtefejű és Ulrike között szövődő szerelem a különböző nemzetiségek szükségszerű sorsközösségét példázza, elszakítottságuk a múlt tragikus, az ember legmélyebb szuverenitásába markoló történelmi fordulat. Duba Gyula fölébe tud emelkedni anyagának, történelmi távlatból, objektíven, a klasszikus realista regény tiszta, áttekinthető szerkezetével, humort és lírát sem nélkülöző stílussal idézi fel az akkori eseményeket, maradandó regényélményt nyújtva az olvasónak.
