Egyéb kategória

Dudich Endre, a Baradla barlang kutatója

Nagysallón látta meg a napvilágot 130 éve Dr. Dudich Endre Kossuth-díjas magyar zoológus, barlangbiológus, a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani Tanszékének vezető professzora, a Magyar- Karszt- és Barlangkutató Társulat díszelnöke, a Baradla barlang kutatója. Az ő nevéhez fűződik a magyarországi állatrendszertani és állatföldrajzi oktatás megindítása.

Dudich
Dudich Endre (1895-1971) a Baradla-barlangban. Dudich 1958-tól haláláig a Róka-ágban kialakított biológiai laboratóriumában próbálta barlangbiológiai munkásságát folytatni, és tapasztalatait az utódnemzedék számára átadni, de halála után kezdeményezése lassan elsorvadt

Középiskolás korában kezdett zoológiával, bogárgyűjtéssel foglalkozni. Egyetemi tanulmányait az első világháború megszakította, de a bogárgyűjtést katonaként az olasz harctér barlangjaiban is folytatta. A háború után, egyetemi tanulmányait befejezve, 1919-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának tudományos munkatársa lett. 1925-ben egy évig Nápolyban dolgozott, a Stazional Zoologica intézetben.

1928–1929 között megkezdte az aggteleki Baradla-barlang biocönológiai szempontból való feldolgozását, A barlangban havonta rendszeres megfigyeléssorozatokat és gyűjtéseket végzett és így a Baradla addig ismert 42 állatfajának számát 262-re sikerült emelnie. Sok más nagyszerű eredménye mellett 1959-ben megszerezte a baradlai Barlangbiológiai Állomást és annak földalatti laboratóriumát. A Baradla faunájáról német nyelven irt majdnem 300 oldalas munkája 1932-ben jelent meg Németországban. Ugyanakkor a Magyar Természettudományi Társulat kiadásában magyar nyelven is megjelent egy tudományos értékű, de népszerűen megirt műve a Baradláról.

Barlangbiológiai munkájának eredményeképpen az 1934-ben kiadott két kötetes „Anímalium Cavernarum Catalogus” előszavának megírására a szerkesztő szintén őt kérte fel, 1933-ban a Budapesti Tudományegyetem Állatrendszertani Tanszékének professzorává nevezték ki. 1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1942-ben rendes tagjává választotta,

1958-ban az újra megalakuló Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnökévé választotta, amely tisztséget 1962-ig viselte. A közben megalakuló MTESZ Karszt- és Barlangkutató Bizottságának elnöke volt 1961-től 1965-ig, 1959 és 1965 között pedig a Karszt- és Barlangkutatás főszerkesztője. Tudományos érdemeinek elismeréseképpen elsőnek kapta meg a Kadić Ottokár emlékérmet. 1968-ban a Társulat tiszteleti tagja és díszelnöke, ebben a tisztségben maradt haláláig. Elévülhetetlen érdemei vannak a barlangbiológiai kutatások újraélesztésében, a fiatal kutatók figyelmének az ilyen munkára való ráirányításában. Biztatására indultak meg újra a barlang-faunisztikai vizsgálatok is, amelyek számos hazai barlang élővilágának feltárását eredményezték.