Nagysallón látta meg a napvilágot 130 éve Dr. Dudich Endre Kossuth-díjas magyar zoológus, barlangbiológus, a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani Tanszékének vezető professzora, a Magyar- Karszt- és Barlangkutató Társulat díszelnöke, a Baradla barlang kutatója. Az ő nevéhez fűződik a magyarországi állatrendszertani és állatföldrajzi oktatás megindítása.
Középiskolás korában kezdett zoológiával, bogárgyűjtéssel foglalkozni. Egyetemi tanulmányait az első világháború megszakította, de a bogárgyűjtést katonaként az olasz harctér barlangjaiban is folytatta. A háború után, egyetemi tanulmányait befejezve, 1919-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának tudományos munkatársa lett. 1925-ben egy évig Nápolyban dolgozott, a Stazional Zoologica intézetben.
1928–1929 között megkezdte az aggteleki Baradla-barlang biocönológiai szempontból való feldolgozását, A barlangban havonta rendszeres megfigyeléssorozatokat és gyűjtéseket végzett és így a Baradla addig ismert 42 állatfajának számát 262-re sikerült emelnie. Sok más nagyszerű eredménye mellett 1959-ben megszerezte a baradlai Barlangbiológiai Állomást és annak földalatti laboratóriumát. A Baradla faunájáról német nyelven irt majdnem 300 oldalas munkája 1932-ben jelent meg Németországban. Ugyanakkor a Magyar Természettudományi Társulat kiadásában magyar nyelven is megjelent egy tudományos értékű, de népszerűen megirt műve a Baradláról.
Barlangbiológiai munkájának eredményeképpen az 1934-ben kiadott két kötetes „Anímalium Cavernarum Catalogus” előszavának megírására a szerkesztő szintén őt kérte fel, 1933-ban a Budapesti Tudományegyetem Állatrendszertani Tanszékének professzorává nevezték ki. 1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1942-ben rendes tagjává választotta,
1958-ban az újra megalakuló Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnökévé választotta, amely tisztséget 1962-ig viselte. A közben megalakuló MTESZ Karszt- és Barlangkutató Bizottságának elnöke volt 1961-től 1965-ig, 1959 és 1965 között pedig a Karszt- és Barlangkutatás főszerkesztője. Tudományos érdemeinek elismeréseképpen elsőnek kapta meg a Kadić Ottokár emlékérmet. 1968-ban a Társulat tiszteleti tagja és díszelnöke, ebben a tisztségben maradt haláláig. Elévülhetetlen érdemei vannak a barlangbiológiai kutatások újraélesztésében, a fiatal kutatók figyelmének az ilyen munkára való ráirányításában. Biztatására indultak meg újra a barlang-faunisztikai vizsgálatok is, amelyek számos hazai barlang élővilágának feltárását eredményezték.
