433 éve született ezen a napon a híres, világszerte ismertté vált cseh-morva pedagógus, Jan Amos Komenský (1592–1670) (latinosan: Johannes Amos Comenius).
Szlovákiában és a Cseh Köztársaságban 1955 óta ezen a napon ünnepeljük a pedagógusnapot.
Mindannyiuknak erőt, egészséget és kitartást kívánunk nehéz és áldozatos hivatásukhoz.
Élete viszontagságokkal, megpróbáltatásokkal volt terhes. Átélte a harmincéves háború szörnyűségeit: otthonát feldúlták a zsoldosok, szeretteit elveszítette. A cseh-morva testvérek püspöke volt, ezért menekülnie kellett üldözői elől. Vérzivataros korának szinte valamennyi szenvedését átélte, ennek ellenére hitét sohasem veszítette el, emberi tartása sohasem rendült meg.
Comenius 1592. március 28-án született a korabeli Morvaország egy Nivnice nevű kis falujában. Szülei uradalmi cselédek voltak, és a közeli Magyargázlóban (Uherský Brod) telepedtek le. Édesapja elkötelezett híve és oszlopos tagja volt a cseh testvérek szektájának. Szüleit korán elvesztette, egyik nagynénje nevelte-taníttatta a cseh testvérek felekezetének támogatásával.
A cseh testvérek népi mozgalma a XV. század közepe táján szervezõdött. A huszita hagyományokhoz nyúltak vissza, és határozott antifeudális törekvéseket tűztek zászlajukra. Pedagógiai programjuk is jelentős volt. Fontosnak tartották a betűismeret terjesztését a nép körében, törekedtek a Biblia minél szélesebb körû megismertetésére. Állandó üldöztetetéseik közepette hegyek közé, erdőkbe, télen barlangokba menekültek. A nevelést, tanítást azonban a legnehezebb időkben is szívügyüknek tekintették. A századfordulón feladták világtól való elfordulásukat, egyre többen csatlakoztak hozzájuk a tehetősebbek, a nemesek köreiből is. Mozgalmuk a cseh nép Habsburgok ellen vívott nemzeti küzdelmének jelentős tényezőjévé vált.
Elemi ismereteit a cseh testvérek közösségének iskolájában szerezte, majd Přerov városának latin iskolájába (gimnáziumába) íratták be. Felsőfokú teológiai tanulmányokat a herborni akadémián és a heidelbergi egyetemen folytatott. Nagy hatást gyakorolt rá Alstedt, aki később a gyulafehérvári akadémián tanított. A fiatal Comenius – kitüntetésképpen – segíthetett Alstedt enciklopédiájának összeállításában. Az enciklopédikus törekvések így leltek visszhangra Comenius gondolkodásában.
Egyre inkább kikristályosodott az a meggyőződése, hogy az összes emberi ismeretet a legegyszerűbb, legáltalánosabb alapfogalmakra kell visszavezetni. Emellett ki kell dolgozni az alapvető fogalmak egymáshoz való kapcsolódásának rendszerét is. Ez a mindent átfogó tudomány lesz a „tudományok tudománya”, vagyis a pánszófia. A „mindentudás” majd hozzásegíti az embert ahhoz, hogy megtalálja helyét, boldogulását a világban.
Ezekben az években – Alstedten kívül – az angol materialista, empirista filozófia első jelentõs képviselője, Francis Bacon (1561–1626) gyakorolt felfogására jelentős hatást.
Az egyetemi évek után 1614-ben visszatért Přerovba, ahol pappá szentelték. Emellett tanított a város gimnáziumában. Feleségével, Magdalena Vizovskával Fulnek városába költözött, ahol a lelkészi teendők ellátása mellett iskola-felügyelő is volt. A nevelői gyakorlattal itt is életközeli kapcsolatban maradt.
A harmincéves háború kitörése (1618) után súlyos sorscsapások érték: családját elvesztette, otthonát földúlták, menekülnie kellett. A fehérhegyi csatában 1620-ban vereséget szenvedett a csehek Habsburg-ellenes felkelése. A Habsburgok felszámolták az ország önállóságát, a katolicizmust államvallássá tették, s kíméletlenül szétszórták a cseh testvérek közösségeit.
Comenius ebben a megpróbáltatásokkal terhes idõszakban sem hagyott fel a tudományos munkával: latin nyelvű filozófiai, teológiai, gazdaságtörténeti, régészeti és földrajzi tárgyú tanulmányok egész sorát írta ekkor. 1623-ban született „A világ útvesztője”, a klasszikus cseh nyelvű próza első nagy alkotása.
Üldözői elől a cseh testvérek egy részével a lengyelországi Leszno (Lissa) városába menekült, ahol tizenkét esztendőt tölthetett el viszonylag nyugodt körülmények között. Lelkészként tevékenykedett, tanított a középiskolában. Itt írta egyik legfontosabb művét, a „Didactica magná”-t (Nagy oktatástan). Latin nyelvkönyvei közül itt keletkezett a „Janua linguarum aurea reserata” (A nyelvek kitárt arany kapuja) és a „Vestibulum” (Előcsarnok). Hozzákezdett korábban tervezett pánszófiájának formába öntéséhez is. Ez a pánszófia nem öncélú tudományos teljesítmény, hanem olyan összefüggő ismeretrendszer, amely a világot a maga teljességében képezi le, s teszi áttekinthetővé.
Pánszófikus törekvéseit saját hittestvéreinek egy része nem nézte jó szemmel, a „mindentudás” szerintük kizárólag Isten képessége lehet. Egyházi zsinat elé idézték, ahol Comenius megvédte igazát, s így felmentették a vádak alól.
Az 1640-es években egy nagyszabású filozófiai, politikai és pedagógiai kérdéseket tárgyaló mű írásához kezdett „De rerum humanarum emendatione” (A világ égetõ problémáinak megoldása) címmel. A megoldást kettős: egyrészt a Habsburgok, a katolikus egyház uralmának megdöntése fegyveres harccal, másrészt pedig – ezzel párhuzamosan – egy új pedagógia létrehozása. Az új nevelés segítségével majd meg lehet ismertetni az emberekkel a világ összes ellentmondását, s meg lehet mutatni nekik a helyes utat a jobb, emberibb jövő felé. Egy olyan új világ felé, melyben mindenki megtalálja a boldogságot. Ebben az új, boldogabb világban – melyben egy hozzáértő testület irányítja majd az egész emberiség életét – mindenkinek joga lesz arra, hogy élete végéig tanuljon, ismereteket gyűjtsön, művelődjék.
1641-ben Londonba, majd Svédországba hívták azzal a céllal, hogy mûködjön közre az oktatásügy reformjában. Pánszófikus, utópisztikus elképzelései nem leltek jelentékeny visszhangra. Londonban hozzákezdett egy tudósokból álló testület szervezéséhez, de munkáját félbe kellett szakítania a polgárháború kitörése miatt. Svédországban hiába várta a királytól a cseh nemzetnek nyújtandó segítséget. Ottani tartózkodása alatt írta meg harmadik fontos nyelvkönyvét, az „Atrium”-ot (jelentése: fogadóterem).
A vesztfáliai béke (1648) után Comenius reményei szertefoszlottak: a Habsburgok nemzetközi tekintélye megtört ugyan, de abszolutista hatalmuk nem csökkent birodalmukban. A protestánsokra és katolikusokra kimondott vallásszabadság pedig nem vonatkozott a cseh testvérek szektájára.
Lesznóban kapta meg Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony hívó levelét, melyben kéri, hogy jöjjön Sárospatakra, vegyen részt a kollégium újjászervezésében. Hittestvére, Drábik András ösztönzésére Comenius elfogadta a meghívást. Az „álomlátó” Drábik ugyanis „égi jelet” vélt látni, mely szerint Comenius elérheti kettős célját: egyrészt rábeszélheti Lórántffy Zsuzsanna fiait, Rákóczi Zsigmondot és II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet egy Habsburgok elleni végső összecsapásra; másrészt pedig a gyakorlatban is kipróbálhatja az eljövendő új világ pánszófikus iskoláját.
A pataki vendéglátók – élükön Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszonnyal és az akadémia rektorával, Tolnai Dali Jánossal – Comeniust elsõsorban mint újszerű latin nyelvtankönyvek íróját ismerték. A Didactica Magna cseh nyelven nem vált széles körben ismertté, a mű latin nyelvû változata végleges formájában csak 1657-ben jelent meg.
Comenius vendéglátóinak célja az volt, hogy a tudós pedagógus segítsen korszerű ismereteket is nyújtó magas szintû papképzõ intézménnyé szervezni a sárospataki kollégiumot. A protestánsoknak ugyanis égető szükségük volt jól képzett papokra és világiakra a királyi Magyarországon és Erdélyben, hogy ellen tudjanak állni a Habsburgok rekatolizációjának.
A jezsuita iskolák egymás után nyíltak meg, a nagyszombati katolikus egyetem is működött már. Félő volt, hogy a protestáns ifjak is katolikus felsõbb iskolát választanak.
A meghívók nyugodtak lehettek afelől is, hogy Comenius nem törekszik a protestáns egyház püspöki hierarchiájának megbontására, hiszen ismert volt antipuritánus felfogása, maga is püspöke volt egyházának.
Comenius négy esztendeig (1650–1654) tartózkodott Magyarországon. Sárospatakon hétosztályos pánszófikus iskolát kívánt létrehozni, melynek minden osztályában – koncentrikus, egyre bővülő körökként – önmagában is helytálló, de fokozatosan bővíthető ismeretrendszert akart tanítani. Tehát minden osztályban „minden”-ről tanulnának a diákok, de ezen felül minden egyes osztálynak sajátos célkitűzése lenne. Hétosztályos pánszófikus iskolájának csak első három osztályát tudta itt-tartózkodása alatt kiépíteni.
Az első három osztály tankönyvei (Vestibulum, Ianua, Atrium összeolvasva: VIA = út) a köznapi latin nyelv elsajátításához nyújtottak segítséget. Új vonása tankönyveinek az is, hogy a mindennapi életben jól hasznosítható ismereteket nyújtottak. A feldolgozandó koncentrikusan bővülő szócsoportok, szómagyarázatok ugyanis nem az antik klasszikus kultúra megismerését szolgálták, hanem a gyerekeket körülvevő korabeli világ teljességére vonatkoztak.
Miután Comenius rádöbbent arra, hogy politikai elképzeléseinek hathatós támogatására végképp nem tudja megnyerni a Rákócziakat, visszatért Lesznóba. Innen Hamburgba költözött, majd Amszterdamban telepedett le. A város nyolcszáz aranyat folyósított tudományos munkája támogatására. Ott készítette elő műveinek gyűjteményes kiadását Opera Didactica Omnia címen, s ott fejezte be nagyszabású „Egyetemes Tanácskozá”-sát (teljes címén: „De rerum humanarum emendatione consultatio catholica”, azaz: Egyetemes tanácskozás az emberi állapotok megjavításáról). E hatalmas mű hét könyve közül kettő foglalkozik pedagógiai kérdésekkel: a Pansophia és a Pampaedia.
A kéziratban maradt grandiózus művet már nem tudta sajtó alá rendezni. Ennek munkálatai közben érte a halál 1670. november 17-én. Végakarata szerint fia, Dániel és tanítványa, Christian Nigrin gondoskodtak élete fő művének megjelentetéséről.
